Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Noel Wyard Today at 01:07

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:53

» Könyvtár
by Noel Wyard Yesterday at 21:37

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Yesterday at 21:01

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Yesterday at 20:58

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Yesterday at 20:54

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 20:05

» Central Park - North Woods
by Noel Wyard Yesterday at 17:12

» Hudson Heights
by Armand Assante Szomb. Május 26 2018, 21:06

» Agron Raim Tarrhin
by Agron Raim Tarrhin Szomb. Május 26 2018, 20:51

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Dolgozószoba

    Share
    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Dolgozószoba

    on Szomb. Jan. 30 2016, 23:34



    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: Dolgozószoba

    on Szomb. Jan. 30 2016, 23:35


    Magnus& Robert Lightwood ©

    Időbe került, míg a párommal rendezni tudtuk az egymás közötti kapcsolatot. Az egymás iránti szeretet és a család az, ami végül arra sarkallt bennünket, hogy maradjunk együtt. Sok sérelmet dolgoztunk fel, de megérte. Nem idilli a házasságunk, de kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást. Ennyi bőven elég alapnak, hogy kitartsunk.
    Az Intézet ügyeivel is csak akkor foglalkozom, ha az terítékre kerül, a pártatlanságra is törekszem. Büntetésnek adták az Intézetet számunkra, ám valójában ajándék volt. Az Inkvizitori dolgaimból csak annyit hozok ide dolgozni, ami még nem szabályszegő. Találkozók, megbeszélések kerülnek itt sorra.
    Megszoktam a technológiában a modernitást. Amíg az itt élők haladnak a korral és ez érvényes az alvilágiakra, árnyvadászokra egyaránt, addig Alicanteban a modernitás elől tudok oda menekülni. Kiváló párosítás.
    Az íróasztal mögött ülök, egy jelentést olvasok elmerülve. Valami ismét készülődik. Bár Valentine és a középkori, ókori démoni húzásoknál rosszabb úgysem lehet.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dolgozószoba

    on Hétf. Feb. 01 2016, 21:23



    A New Yorki intézetben téblábolok, mint aki nem tudja pontosan merre is van a dolgozó szoba. Nem mintha nem jártam volna ott éppen eleget, mindenféle ügyek kapcsán, és nem segítettem volna az elmúlt 8-10 évben aktívan a nephilimeknek. Most mégis hezitálok, pedig semmi okom tartani a bent lévő férfitől, aki Alec apja. Egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre. Fekete nadrág, bakancs, és a vörös árnyalatiban játszó ing egy dzsekivel. Hajam csak úgy van, most a csíkokat is kivarázsoltam belőle, egészen konszolidáltan nézek ki ahogy bekopogok, és a szabad jelzés után be is nyitok. Habozok egy kicsit, de közelebb megyek.
    - Robert - köszöntöm, ahogy biccentek felé, nem szokásunk kezet fogni de azért tisztelem az öreg Lightwoodot és nem fogom megtagadni ha mégis akar. Már csak azt remélem jó kedvében kapom el, hiszen kissé érzékeny témában jöttem tárgyalni, azaz inkább nem jöttem, mert Jace ráncigált magával egy taxiba. Catarina ki fog röhögni ha ezt megtudja.
    - Reméltem lesz pár perced rám, valami személyesről szeretnék beszélni veled - foglalom el a vendégfotelt. Kissé feszengek, bevallom.
    - Alecről lenne szó...

    szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile
    This is halloween

    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: Dolgozószoba

    on Csüt. Feb. 04 2016, 23:22


    Magnus& Robert Lightwood ©


    Jelezték, hogy Magnus megérkezett, de feltételeztem, hogy Alechez jött, éppen ezért meglepve pillantok fel a kopogás után.
    - Magnus. –  felállok megadva a tiszteletet, és hellyel is kínálom.
    - Kedves, hogy benéztél hozzám is. –  a furcsa öltözék nem tűnik fel.
    Idő kellett, hogy elfogadjam a kapcsolatát Aleckel. De azok után, ami velem esett meg, nem szerettem volna ennek Alecket is kitenni. Bátrabb, mint én.
    A következő mondatok viszont kibillentenek a nyugalmamból és merengésből.
    - Történt valami Aleckel? – feszültté válok. Ha valamit tett vele, azt megkeserüli. Végignézek rajta. Túl szolíd.
    - Hallgatlak. – csak mondja már ki.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dolgozószoba

    on Pént. Feb. 05 2016, 17:08



    Az intézet még mindig nem a legkedveltebb helyem, annak ellenére hogy már remekül kiigazodok rajta, és tudom hogy mit merre találok meg. Volt már pár vészhelyzet, mikor ide kellett rohannom. Elég sok emléket csal elő ami azt illeti, és ahogy a dolgozószobába lépek, végignézek a berendezésen. Szinte semmi nem változott csak az íróasztal mögött ülő férfi személye, sokan ültek már ott, abban a fotelben, remélem Robert elég tartós lesz. Bár a háború vége óta az, szóval...
    - Nos, igazság szerint nem csak benéztem, de egyenesen hozzád jöttem, Alec ma egész napos tréninget tart a barátaival - válaszolok, ahogy végül letelepszem a fotelbe és nehezen akaródzik megszólalnom. Mármint sosem volt bajom azzal ha beszélnem kellett, és mint a Tanács tagja is sokszor beszéltem sok ember előtt, most azonban mintha ez a képességem szabadságra ment volna.
    - Nem történt semmi, tökéletesen jól van ami azt illeti. Az elmúlt pár évben egyenesen kivirágzott - mosolyodom el, szeretetteljes mosollyal, hiszen jelenleg a legdrágább dolog az életemben a szerelme. Kissé megköszörülöm a torkom.
    - Szóval, most hogy már ennyi ideje együtt vagyunk, én azt gondoltam hogy... mundane szokás szerint nos... megkérem Tőled Alec kezét. A Klávé és árnyvadászok szokásai ezt nem igen teszik lehetővé de... gyűrűt fogok neki, és... azt szerettem volna ha...ha áldásodat adod ránk - veszek mély levegőt és kinyögöm végül miért jöttem, és nem tagadom eléggé izgulok is hogy mit fog szólni hiszen az utóbbi években egészen barátságossá vált a viszonyunk, de attól félek, ez kicsit meredek hír lesz neki. Mindenesetre bízom benne hogy szereti annyira Alecet hogy nem ellenkezik nagyon.

    szavak száma: ××× || zene: xxx || megjegyzés: remélem tetszik Smile
    To: Robert

    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: Dolgozószoba

    on Szer. Feb. 10 2016, 19:28


    Magnus& Robert Lightwood ©


    Az asztalra teszem az alkarom. Nem tudom, miért fordulna hozzám olyannal, amit az alvilágban ő maga elintéz, akár fél kézzel is.
    - Valóban, észrevenni rajta. –  ha a mosoly halovány, akkor is mosoly. Sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint mi voltunk a parabataiommal.
    Meghökkenek ugyan, hogy emberi szokás szerint hozzám fordul ebben, mégsem mutatom ki.
    - Nem lesz könnyű nektek. –  felállok. – Sokféle lehetőség van, és tudom, hogy sok élettel előrébb jársz, hogy holmi javaslatokat, feltételeket és kérdéseket szegezzek neked. – a kandallóhoz lépek. Ezt még ma is szeretem. Nézni a tüzet.
    - Nem lesz könnyű látni, ahogy megöregszik, majd meghal az, akit szeretsz, miközben te semmit sem változol. Az örökös megbélyegző tekintetek.
    Leveszek egy szivaros dobozt, kinyitva felé tartom.
    - És mit tudnál ajánlani, biztosítani Alecnek, hogy az áldásomat adjam rá? – nézek rá.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dolgozószoba

    on Szomb. Ápr. 09 2016, 00:26


    "Helló anyós, helló após"
    Robert & Magnus ©
    Nehezemre esik végül is elmondani amiért jöttem, de megvolt az oka hogy nem a gyakorlatozókat kerestem fel, ott nem sok keresnivalóm lenne amúgy sem, hiszen ők tökéletesen megértik egymást Jace-el, mert parabataiok, és az olyan kötelék ami eltéphetetlen.
    - Ennek örülök, szeretném is ha boldog lenne - hiszen az nekem is boldogság, és az utóbbi pár évben elég sok mindenen esett át a kapcsolatunk, de kitartottunk és most erősebbnek érzem mint valaha. Ami azért megnyugtatja halhatatlan lelkemet hogy Robert nem akadt ki elsőre a kérésemtől, bár mintha némi meglepődést látnék, de lehet hogy csak képzelgek. Mindenesetre inkább ne ellenezze, bár... az sem zavarna annyira, csak tudom hogy Alecnek rosszul esne ha nem kapná meg az atyai áldást.
    - Előrébb járok, sokkal több tapasztalatom van mint az emberek többségének, mégis úgy érzem sok mindent tanultam az elmúlt pár évben Alexandertől arról, hogy mit jelent valakit igazán szeretni - válaszolok, hiszen amit a háború alatt végigvittek az akkor még félig gyerekek, sokaknak becsületére vált volna, és sokszor néztem elképedve mennyire küzd mindegyik, és nem adja fel. Alec sem adta fel, talán éppen ezért működünk most ennyire jól.
    - Nem lesz könnyű, de hiszek benne hogy ameddig lehet, addig tudjuk közösen csinálni. Nem tehetem Alexandert halhatatlanná, azt sosem bocsátaná meg nekem és én sem magamnak ha megtenném szóval... élvezzük az életet ami megadatott ameddig lehet - válaszolok ahogy kicsit fészkelődök és arra fordulok amerre Robert is. A lángokba nézek, de nem látok bennük semmit.
    - Nem tudok biztosítani semmit, de azt megígérem hogy ameddig tudom és képes vagyok rá boldoggá fogom tenni, és megadok neki mindent ami módomban áll hogy olyan élete lehessen amit később sem fog megbánni - jelentem ki magabiztosan, hiszen tudom hogy Robert megbánt dolgokat amiket tett. Nem akarok hogy Alec is megtegye.
    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: Dolgozószoba

    on Kedd Ápr. 26 2016, 22:25


    Magnus& Robert Lightwood ©


    A válaszra halványan biccentek. Közös érdek, valóban. Alec mindig is komolyan vette a dolgokat.
    Tekintetem az udvarias érdeklődésből fokozatosan vált át komoly, mégis nyitott tekintetté. Nem tudom eldönteni ugyan, mennyire mondja mindezt komolyan a boszorkány, és nem is feltétlenül erre fogok alapozni.
    - Alec számára mit adtál át? –   egy kapcsolat kölcsönös, kíváncsi vagyok, miként látja az övékét működni.
    - Bátor dologra vállalkoztok. Bátrabbra, mint a legtöbben közülünk. –  elgondolkodó a hangom. – Sose ígérj előre olyat, amit nem tudsz betartani. Az idők változnak, és a lélek maga is. –  finoman vállat vonok. – Akárhogy is alakul majd, el fogjátok dönteni, mi a helyes.  
    A saját döntésem súlyát a mai napig a vállaimon hordom. Nem ezt érdemelte az, akinek annyira fontos voltam.
    - Nincs miért okom nemet mondani. –  nézek fel a tűznyelvekből Magnusra. – Áldásom adom rátok. Kívánom, hogy legyetek boldogok.  
    Ne kövessék el azt a hibát, amit én.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dolgozószoba

    on Hétf. Jún. 13 2016, 21:16


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Robert& Magnus ©
    Nem tudom mit reméltem ettől a beszélgetéstől, de valahogy mégis megkönnyebültem egy kicsit, amikor Robert nem ellenségesen fogadott mint a kapcsolatunk elején. Bár ő még istenes volt, a kedves neje Meryse volt a keményebb dió, de mondhatom most már azért egészen kulturáltan tudunk létezni egymás közelében is. Nagyon szerette volna ha Alec tovább viszi a család nevét, de hát nem lehet minden úgy ahogyan ők akarják, nem az ő életük, hanem Alexanderé.
    - Úgy vélem türelmet adtam át neki és egy kis higgadt gondolkodást, ami reményeim szerint előnyére válik majd. Megmutattam neki hogy az életet a rövidsége ellenére is ki lehet használni - válaszolom, hiszen már nem az a forrófejű ifjú aki egykor Jace mellett volt. Bár a szőke fiú szinte semmit nem változott, Alec komolyabb lett egy kicsit, és kevésbé merev. Sokkal inkább felengedett mint eddig, és tetszik ez az élni szerető énje.
    - Igyekszem kitartani, és éppen ezért nem ígérek semmit. Csak azt, hogy mindig megpróbálok majd helyesen dönteni és a helyes irányba haladni. Nem lesz könnyű, ezzel tisztában vagyok, de érte vállalok minden rosszalló pillantást és rossz indulatú pletykát - jelentem ki, hiszen Alecért képes lennék minderre, eddig senki más miatt nem tettem ilyesmit, Camilleért sem, pedig őt szerettem. Vagy azt hittem hogy szeretem, amíg meg nem ismertem Alecet. Annyira más, mint a legtöbb vadász. Elnézem Robertet ahogy a lángokba bámul, és végül kimondja azt amiért ide jöttem, és végre lejjebb megy bennem a feszültség. Tiszteletkör de jobb az mindenkinek ha nincs ellentét a család és az udvarló között.
    - Köszönöm Robert. Nem is rabolnám tovább az értékes idődet, hálás vagyok amiért időt szakítottál rám - mosolyodom el, és közelebb lépve nyújtom a kezem a férfi felé, meleg mosollyal. Boldog vagyok, igen. szeretek boldog lenni.

    //Köszönöm szépen Very Happy //
    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: Dolgozószoba

    on Szomb. Júl. 16 2016, 00:26


    Magnus& Robert Lightwood ©


    Meglepődve nézek rá.
    - Alec mindig is komoly volt, és megfontolt. Tudta, hogy milyen és mekkora felelősség van a vállán. –  nem csak azért lett ilyen, mert így neveltük. Mindig is volt benne felelősségérzet.
    Biccentek a szavaira. Az ígérgetések üres szavak, sokszor vezetett tévútra. Engem is elcsábított már ilyen és rossz vége lett. Vagyis volt jó is, mert az intézeti élet sokkal szabadabb, mint az akadémiai. Békén hagytak bennünket.
    Viszonzom a kézfogását. Hosszú idő vezetett el engem is odáig, hogy elfogadjak dolgokat és ebben nagy része volt Alecnek is. A fiam, belőlem egy rész. Nem hagytam volna el sosem, és nem dobtam volna ki a házból sem.
    - A családomra mindig van időm. –   pedig ez nem volt mindig így. Azokat pedig már bánom.

    //Szintén köszönöm! Smile //

    Re: Dolgozószoba

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:33


    Ajánlott tartalom

    Re: Dolgozószoba


      Pontos idő: Hétf. Május 28 2018, 03:32