Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Warehouse of the War

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Warehouse of the War

    on Vas. Jan. 31 2016, 20:42















    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Warehouse of the War

    on Hétf. Feb. 01 2016, 09:25

    Malcolm - Dante - résztvevők

    Öreg vagyok már ahhoz, hogy palimadárnak nézzenek, igen nehezen tűröm, ha át akarnak verni és a pofámba hazudnak, pláne kora este, amikor dolgom lenne.
    Vannak informátoraim, többnyire mindenről tudok amiben a Falkám vagy én érintettek lennénk, legyen szó üzletről vagy bármi másról. Ez a tag itt előttem pedig szemrebbenés nélkül akar átbaszni a palánkon. Most vagy ő ennyire hülye, vagy tényleg én vagyok öreg az ilyen játszmákhoz.
    -Aha. Lecsaptak rátok, és lenyúlták a tárgyat. Világos. Te pedig megúsztad pár karcolással, és persze fogalmad sincs kik voltak azok, akik tudták, hol fogtok megállni, és hol rejtettétek el éjszakára. Mennyit kaszáltál abból, hogy a társaidat elárultad?
    Marha nyugodtan támaszkodom az asztalnak karba tett kézzel, rezzenéstelen arccal hallgatom végig a rizsát. ritka műtárgyról van szó, aminek a szállítását úgy szerveztük meg, hogy az utolsó pillanatban módosítottunk ismét a terven, hogy elkerüljük a "véletlenszerű" támadást. Milyen érdekes, hogy nem sikerült.
    Esküszöm, még ez sem húzna fel, ha legalább ez a barom eltűnt volna az őserdők mélyén, és nem kerül elő hónapokig, de az, hogy még van pofája idejönni azt állítani, hogy örül, túlélte... na az nálam is kiveri a biztosítékot.
    Ellököm magam az asztaltól, nem érdekel a további maszlag, karom karmos manccsá alakul, és úgy döföm át az előttem lévő mellkast, hogy öröm nézni. A szegycsont és a bordák recsegése zene füleimnek, a szakadó izmokkal együtt, ahogyan a szívét tépem ki és szorítom a markomba.
    Azt elfelejtettem mondani ennek a marhának, hogy ne aggódjon, a tárgy jó helyen van, mert mindig van B tervem. Talán megbocsátja.
    Elgondolkodva figyelem az utolsó dobbanásokat, de most nem érek rá számolgatni, egyszerűen péppé nyomom. A testet csak átlépem, ha lesz időm és kedvem, majd körberajzolom, a baj az, hogy mennem kell, és gyűlölöm a kuplerájt.
    -Nem érdekel, kicsoda, takarítsátok fel.
    Bevágom az iroda ajtaját, a véres rongyot, amibe a kezemet töröltem, belenyomom az első farkas kezébe, és pár emberrel indulok a raktár felé, ahová találkozót beszéltem Malcolmmal.

    Nem tartok attól, hogy az öreg démon felrúgná a játékszabályokat, régi motoros már, ismerjük egymást, nem véletlen a barátságunk. Jordan az egyetlen, aki úgy tud az üzletről, hogy nem vesz részt benne, de ezt meg kellett tennem, hiszen ha bármi történik, azonnal a helyemre kell lépnie.
    Ritka kivételek egyike, amikor nem padlógázzal közlekedek, hanem viszonylag nyugodt tempóban, és már jóval előbb lekapcsolom a fényeket, mint ahogy megérkeznénk. Leparkolok, és rágyújtva szállok ki a kocsiból, hogy körbenézzek.
    -Mi a faszom? Begyűjtötted a hulladékfeldolgozó összes kacatját?
    Ez nem raktár, majdhogynem hangár, a méreteit elnézve. kedvem lenne a démont egy sárkányhoz hasonlítani, azok gyűjtögetnek mindent, ami csillog, vagy értékesebbnek tűnik, de ez... 3 múzeum megirigyelhetné, ha tele van.
    Sejtem, hogy legalább a fele hamisítvány, és azt is, hogy a rend odabent ismeretlen fogalom lehet. Halkan nevetni kezdek, labirintus játékot is rendezhetünk ezzel az erővel.
    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Warehouse of the War

    on Hétf. Feb. 01 2016, 21:52




    Malcom
    és ©
    a falka

    Felkészültség és fegyelem a sorsunk urává tesz.

    Őszintén szólva nem igazán lepődtem meg a dolgon. Mondjuk azt nem tudtam, hogy ismerik egymást, de végül is nem is olyan furcsa. Dante is katona volt egykoron. Megtisztelőnek éreztem, hogy az alfám engem is beavatott a terveibe. Nem kellett sokat gondolkoznom az ügyön. Új tag vagyok a falkában és bizonyítanom kell. Nem csak az alfának, de a társaimnak is. És mi lenne ennél jobb bizonyítás? Nem mellesleg ez nekem való munka. Bár lehet, hogy a helikopter a szenvedélyem, de nem keveset tanultam a seregnél. Amikor csak tehetett fejlesztettem magam. Persze nem tudok mindent, de alkalmasnak találom magam a feladatra, nagyon is. Nem lesz egy könnyű séta és egy bazi nagy elhatározás, de bízom Dantéban. Nem menne bele olyasmibe, ami túl kockázatos lenne a falkára nézve, vagy akkor is bebiztosítana bennünket. Nem ostoba, ahogyan Malcom sem.
    Szerencsére ugyan azon a véleménnyel voltunk abban, hogy erről Nichonak nem mesélünk. Bár felnőtt, de mégis túl fiatal még egy ilyen komoly feladathoz. Majd pár év múlva talán elég érett lesz hozzá, de addig is jobb a tudatlanság.
    Természetesen engem is érdekel a raktár. Ha már egyszer önkéntesnek jelentkeztem jó lenne megismerni a területet is. Már jóval előbb a kocsihoz sétálok, és ott várom be a többieket. Ahogy megpillantom Dantét megérzem rajta a vér szagát, de nem kérdezek, csak csendben figyelek.
    Külön megyek, valahol a sor végén. Kicsit kíváncsi vagyok arra, hogy vajon mit fog rám reagálni Malcom. Tudja jól, hogy én is ennek a falkának vagyok a tagja. Vajon számított a jelentkezésemre?
    Miután kiszállok az autóból, a többiekhez sétálok. Egy halvány mosoly kúszik arcomra, majd biccentek egyet a démon felé.*
    -Malcom!-Szélesedik ki mosolyom.




    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Warehouse of the War

    on Szomb. Feb. 20 2016, 02:17




    Kiválasztottak

    és ©

    Malcolm

    A várakozás nyugodt, kellemes légköre az, ami körbeöleli egyszerű, démoni kilétem. Hogy rejtőzöm? A szokás hatalma. Háború ritkán tisztel meg bárkit azzal, hogy teljes pompájában fullasztja aurájával. Egyszerű, mondhatni hétköznapi, "szolga" aurát öltök magamra, amolyan komornyik félét. Egyedül várakozom, a raktár rendszerezési munkálatainak zajait még a legtávolabbi pontjáról is figyelmesen hallgatom. A csarnok monumentális. Kívülről, halandó szem számára egy elhagyatott, veszélyesnek nyilvánított, omladozó a múlt századot idéző bevásárlóközpont épülete látható, de vendégnek ez a fajta illúzió persze hamar elillan. Csupán annyi, hogy nem hívatlanul kell ide beállítani. Egyszerű és kész. Aki mégis engedély nélkül lépi át a kapukat, s halandó, azt csupán a félelem keríti a hatalmába, s ennyi sugallat elég is, hogy a könnyed vérű lelkes kis suttyó gyerekeket elijessze. De ki keres, kutat, s nem igen látjuk itt szívesen, arra nem csupán a rettegés szele várhat.
    A raktár árnyékából lassan a téli napfénybe lépek. Bár csípős hideg van, démonként az ilyesmi koránt sem izgat, az épület körül nyomát se látni hónak, vagy fagynak. Valahogy itt már elhal a benti munkálatok, pakolások zaja. Sejtem, Dante mit fog mondani a raktári gyűjtemény nagyjáról, hisz profi a szakmájában. De pontosan ezért van szükségem rá. A hamisítványok, a tucatja gyártott műkincsek nem izgatnak, azokat mind múzeumok, magán gyűjtök, árverezések, giccses orgia partik díszes szökőkútjaivá válnak, mert épp egy maffia vezér megengedhette magának, hogy "megvegye Da Vinci egyik tervrajzát".
    Ugyan, pont én ne tudnám, miket birtokolnak a piacokon? Hisz a legtöbb után gyártott relikvia az én raktáraimból kerül a bizniszbe, s a fekete piac mocsaras mélységeibe. Itt most megkérdezhetnénk, mi szükségem akkor egy, a világ legjobbjai közül is a legjobbra?
    Mert vannak bizonyos tárgyak, amelyek eredetisége még előttem is rejtély. És jó pár akad, aminek feltétlenül tudnom kell, vajon honnan eredeztethető. De erről talán később.
    Gondolataim csendes folyását egy autó hangja töri meg, mely lassan begurul az automatikusan kinyíló kapuk előtt. Sétabotomra támaszkodva figyelem a jármű bekanyarodását, majd ahogy leparkol. A kiszállókra az ismerős arcokra, kiszélesedik mosolyom. Ó, kicsi a világ.
    Dante lép először hozzám, baráti kézfogásban részesítem, majd Rachel köszöntésére apró kézcsók a feleletem.
    - Örülök, hogy eljöttetek. Nos, ne is késlekedjünk, kövessetek, járjuk körbe a helyet.
    Dante kérdésére, ahogy meglátja a belső hely nagyságait, s tartalmát, jóízű, öblös nevetés tör fel belőlem.
    - Hogy is mondjam csak? Ami kacat, az megy az olyanok kezébe, akiknek az élete is, csupán egy kacat. - mosolygok. - S igen. Sok a kacat a világban, barátom. - e szavaimban némi gúny is érezhető. A sok "szemét" közt, kevés kincs akad. De ami akad, az valóban kincs. És én felkutatom, ami valóban értékes. Íme, két kincs már itt áll mellettem.
    Egy pillanatra elidőzik a tekintetem néhány mozgó konténeren, melyek maguktól lebegnek át egyik hatalmas kupacból a másikba. Nem egy ilyen konténer, doboz, tárgy mozog így, s a hangár legtetejében hatalmas, démon szárnyas kőszobrok monstrumai tekintenek le ránk, mozdulatlanul merednek a mélységbe. Gargoyles-ek, ocsmány pofájú vízköpők guggolnak, állnak az állványzatokon, vagy kiemelkedéseken. Szobroknak tűnnek csupán, semmi többnek.
    Vendégeimre pillantok, majd egy mosoly kíséretében indulok el a raktár belseje felé, az egyik szélesebb "utcácskában".
    - A raktár négy fő csarnokból áll, ez a kiszállító részleg, amiben most vagyunk. Ezek már az import cikkek, amiket a piacokra bocsájtok. Itt jószerével fegyvereket tartunk. - mosolygok a párosra. Az utcácskából egy nagyobb, raklapokkal teli, tágabb térre érünk.
    Egy üvegfalú fülke várakozik, oda lépve hozzá automatikusan nyílik ki az ajtaja.
    - Fáradjatok beljebb. - mosolygok rájuk, s ha belépnek, követem őket, majd az ajtók becsukódnak, s a fülke felemelkedik, rálátást mutatva a csarnokra. Föntről nézve ellátni a másik végébe, ám így is hatalmas, de figyelmes szem láthatja, egyáltalán nem tűnik úgy, hogy ezen kívül még más csarnokba lehetne eljutni.


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Warehouse of the War

    on Vas. Feb. 21 2016, 20:46

    Malcolm - Dante - résztvevők

    Felmérni a terepet azt mindig fel kell, akkor is, ha esetlegesen a részleteket titok övezi, sima raktárlátogatásként feltüntetve, mint akik arra kíváncsiak, mi pörög mostanában a műkincs piacon, és hol kell majd felügyelni azt, míg a szállítmányokat útnak indítják.
    Kezet fogok a démonnal, indulhat a terepszemle, a méreteket elnézve ezt két hét alatt lehet rendszerezni normálisan.
    -Az egy dolog, Malcolm, de reméltem, legalább te szétválogatod őket. Hát nem. Ez jelenleg egy szemétdomb.
    nevetve indulok körbe, és az első kezembe akadó dobozzal együtt, hát hülye aki ezt megveszi, de legyen. Már most megjegyzem, hol milyen őröket alkalmaz a démon, a vízköpői gyönyörűek, míg mozdulatlanok.
    A második rész már érdekfeszítőbb, főleg a védettsége miatt. Szóval itt vannak azok a tárgyak, amik elméletileg az értéket képviselik... már amelyik.
    Gyors elemzéssel azt mondom, maximálisan 4 emberem elég lesz ide, tudván, a démon is beveti a sajátjait.
    -Most engem kérdeznél, azt mondanám, maximálisan 50 darabod van, ami valóban az, aminek mondják, a többi tökéletes hamisítvány. Szétszedni maximálisan 2 nap, hozzáértő szemeknek.
    Már rég nem a dobozokat és a tárgyakat figyelem, hanem az elhelyezkedést. Innen nincs kijárat, nincs több helyiség még rejtve sem.
    Tudom, mit kínáltam Malcolmnak, és tudom, mit kapok cserébe. Az, hogy ne basszák meg a hátsóját, mert esetleg olyasvalakinek akar hamisítványt eladni akinek nem kellene, ahhoz igenis szüksége van rám. Nem két napja vagyok a szakmában, találkoztam profi munkával, olyannal, amiről nehezen volt megállapítható, nem eredeti, és olyannal is, amit bizony tisztára kellett mosni, mert jó pár egyed vére szennyezte... nem szó szerint.
    Rachel nem lesz pipa, ha kiderül, mi is az igazi meló, tudom, hogy majd vállalja, hogy ezzel is bebizonyítsa a falkának, nem szarért kap posztot, hanem joggal. Inkább akkor lett volna dühös, ha kihagyom az egészből, hiszen ez fekszik neki, testhez álló, szó szerint neki találták ki.
    Egyelőre csak és kizárólag ketten tudjuk az öreggel, miért vagyunk itt, és ez bőven elég, míg meg nem beszéljük a részleteket.
    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Warehouse of the War

    on Vas. Feb. 28 2016, 16:12




    Malcom
    és ©
    a falka

    Felkészültség és fegyelem a sorsunk urává tesz.

    A seregben ilyen munkára sosem küldenének el mondván nő vagyok. Valahol meg is értem őket. Valóban sok mindenben jobbak a férfiak, erősebbek lehetnek, de nem ismernek engem igazán. Dante és Malcom viszont nagyon is tudják, hogy nem vagyok egy hagyományos nő, hogy nem csak a kopterek irányításához értek. Annál több van bennem. Ezért is vagyok most itt Dante mellett.
    Malcom kézcsókjára csak elmosolyodom. Kissé fura őt ilyen körülmények között látni, de végül is démon. Csak azt nem tudom, hogy pontosan minek is a démona. Az viszont nem lepne meg, ha ezzel Dante nagyon is tisztában lenne. Ám nekem nem árulják el, aminek oda van, így nem is faggatom őket erről. Idővel majd kiderül.
    Dante beszólásán csak jót mosolygok nem nevetek fel. Csak a háttérből figyelem az eseményeket és miközben ők tárgyalnak és alaposan szemügyre veszem a dolgokat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnék rájuk is.
    Belépve az épületbe egy pillanatra ledermedek. Erre aztán végképp nem számítottam.
    -Azt a kurva…-Suttogom magam elé. Mi a jó büdös franc ez itt? El nem tudom képzelni, hogy mit csinál ennyi holmival. Igaz én ehhez cseppet sem értek, de ez itt… Aztán felpillantok a plafonra és meglátom a vízköpőket. Csodálatosan festenek odafent.
    -Gondolom azok odafent nem csak dísznek vannak.-Mutatok az egyik szoborra, majd már indulunk is tovább. A konténerek maguktól mozognak, ami kissé rémisztő nekem, de a többiek nyugodtságát én is felveszem. A fülkéhez érve kissé hezitálok, majd belépek. A mágia sosem tartott a kedvenceim közé. Valahogy nem tudok olyan mértékben megbízni benne, mint ahogy azt kellene. Ahogy feljebb érünk végül az egész raktárt láthatjuk, a teljes valójában. Szemeim még jobban kikerekednek, mint az előtt.
    -Remélem nem engem akartok felkérni arra, hogy kitakarítsak, mert azt még én sem vállalom be.-Poénkodom el kicsit a dolgot, miközben széles vigyorral képemen pillantok rájuk.




    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Warehouse of the War

    on Vas. Május 01 2016, 16:54




    Kiválasztottak

    és ©

    Malcolm

    Szeretem Dante stílusát, ahogy néhány dologhoz hozzááll. A laza "rosszfiús" stílus mindig is jól állt neki, és könnyedén eltudja rejteni azt a szörnyet, ami valójában benne lakozik. A precíz Bestia. Ó, a háború sokakból képes kihozni a túlélés érdekében a belső szörnyet, s Dante másik oldalát is megcsodálhattam néhány ütközet alatt. De mindig is tetszett, hogy képes ezt végül szinte nyomtalanul elrejteni magában. Lassan bólintok Dante elemzésére, bízom a szavában, ha nem tudnám, mennyire jó, nem lenne itt. Azonban szabad kezet kap, a munkája szükséges, másrészt magam részéről még nosztalgia érzetet is ad.
    Amíg Dante elemezget, Rachelre pillantok. Kellemes érzés fog el, az arcán látva a döbbenetet, ahogy a raktárra pillant. Sejtem, hogy ő egyike lesz azon Farkasoknak, akik itt őrködnek majd.
    - Nem csak díszek. De nem hiszem, hogy magyarázatra szorul, miért is vannak itt pontosan. - mosolygok a nőre, a magam démoni ízlésével. - Mondjuk mióta életet leheltem újra a raktárba, nem kellett mozogniuk. Remélem, még annyit se kell, ha már itt lesznek az embereitek.
    Rachel hezitálása a fülkénél nem lep meg, türelmesen megvárom, míg végül erőt véve magán belép. A fülkében kényelmesen elférünk, s a magam csendes, elmélkedő arcával figyelem az alant elterülő látványt.
    Kuncogok a takarításos megjegyzésen. Nem is tudtam, hogy rendmániások lettek a Vérfarkasok. Még a végén egyik nap arra fogok betoppanni, hogy a kőszörnyeim és a Farkasok együtt pucolják a raktárat gumikesztyűs kezeik alatt csak úgy csillog majd a hely. A gondolatra még szélesebb a mosolyom, az abszurditás mindig is velejárója volt ennek a két léleknek. A raktár fölött haladunk, lassan láthatják, mik és hogyan vannak elrendezve. A raktár fölött középen megáll végül a fülke. Feléjük fordítom pillantásom.
    - Kapaszkodjatok - mosolyogva fogom meg magam is a kapaszkodót, majd a pillanat tört része alatt kezd egyenes zuhanásba a fülke. S még mielőtt becsapódnánk, a föld kör szájat alkotva nyílik meg, s mintha csak egy vízcsepp volnánk, magába nyel minket a sötétség. A zuhanás sebessége nem változik, csupán annyit lehet belülről érzékelni, mintha egy végtelenül mély, hatalmas csarnok fölött zuhannánk, s a fülke árasztja az egyedüli fény forrást. Mosolyogva nézem még mindig őket, majd a zuhanás sebessége, lassul, végül némi idő után megáll. Az ajtó kinyílik, egyenesen a mély sötétbe. Kintről halk suttogás, mintha rovarok, vagy férgek mászkálnának egymáson, halk kaparászás hallható, szinte mindenhonnan. Kilépek, majd egy könnyed csettintéssel némaság lesz úrrá a helyen, ugyanakkor hatalmas reflektorok sorai gyúlnak ki a padlón jobbra és balra is. Csempe padló, ám a falak sziklák, barlangfalak. Fölfelé azonban elnyeli a sötétség a mennyezetet, vagy egyáltalán... van mennyezet? Vendégeimre pillantok.
    - A második szint. Kövessetek. - mosolyogva indulok, s mutatom az utat.


    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Warehouse of the War

    on Csüt. Május 12 2016, 11:49

    Malcolm - Dante -résztvevők

    Az, hogy továbbra sem fejtem ki, mit is keresünk itt vagy miről van szó, nem a véletlen műve. Nagyjából összerakom fejben, mit és hol kell kezdeni, milyen szisztéma szerint csoportosítani, bár az a pár darab, ami tényleg értékes, az nem itt lesz, ebben biztos vagyok.
    Engem kérdezne valaki, azt egy olyan rejtett részre pakolnám, ahová a bejutás is szinte lehetetlen, de nem is sejtené senki, hogy esetleg még tovább is van. Az a teória, hogy tedd szem elé, észre nem veszik, itt nem állja meg a helyét. Aki nem ért hozzá, az mindent visz, erre pedig semmi szükség.
    -Pedig éppen kérni akartalak Malcolm, hogy legyél szíves elmesélni, mit is tudnak a kis társaid odafent, mert különben hülyén halok meg.
    Széles vigyor ül ki az arcomra, tudom, hogy a démon vevő a poénra, és amilyen őrült, képes lesz tényleg elmagyarázni a funkciójukat.
    Jó, hogy vannak, plusz segítség az őrzésben, ami sosem felesleges, ha olyasmit tárolsz, ami nem csak anyagilag képvisel értéket, hanem eszmeileg is, márpedig az antik tárgyak, műkincsek ezt a kategóriát képviselik.
    -De. Megnézném, ahogy felvixolod az egészet.
    Nem is értem, Aidának mi baja a saját ötletével, hát mennyivel jobb egy olyan raktárba belépni, ahol rend van és minden csillog-villog? Bólogatni kezdek, hogyne, pontosan ezt várjuk, egyértelmű, nem?
    Igazság szerint pont nem érdekel, jobb, ha rejtve marad még ilyen formán is a "készlet". Ismerem a csempészeket, ismerem a gyűjtőket, kereskedőket és tudom, hogy a többsége mániákusan ügyel arra, hogy ahol az érték van, még véletlenül se legyen mocsok. Többnyire ezért is rabolják ki őket, de ez már az ő problémájuk.
    Ahogy a fülke zuhanni kezd, Malcolmra pillantok, érzékenyebb gyomrú farkas simán beterítené egy pillanat alatt.
    -Azt nem mondtad, hogy ejtőernyőre is szükség lesz.
    Ma kifejezetten cinikus hangulatom van, már így keltem, bár ritka pillanatok egyike eleve, ha nem így reagálok valamire. Amint megállunk, mintha mi sem történt volna, úgy indulok tovább, ideje feltérképezni azt, ami igazán fontos.
    A zajok nem különösebben zavarnak, a biztonsági óvintézkedés része, tökéletesen megértem, Malcolm sem hülye.



    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 121
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Warehouse of the War

    on Vas. Júl. 17 2016, 23:29




    Malcom
    és ©
    a falka

    Felkészültség és fegyelem a sorsunk urává tesz.

    Csak szemet forgatok a beszólásaikra. Legszívesebben most jól belebokszolnék Dantéba, de mivel most egy tárgyaláson vagyunk, vagy mifene visszafogom magam, hisz valakinek komolynak is kell lennie hármunk közül és a jelek szerint ők nem vállalkoznak erre, így maradok én.
    Nagyon más kérdésem nincsen Malcom felé, majd idővel több információt is megtudok. A terület hatalmas és rohadt sok termék van itt. Bevallom őszintén az üzletelés sem az én világom. Nem ellenzem, azon már rég túl vagyok. Ennyi év után minket már nem igen érdekelnek a törvények. Ennyi év után lehetetlenség mindenben legálisan cselekedni.
    A repüléssel nincs semmi bajom, hozzá vagyok szokva. Inkább csak ez a kis fülke zavar engem, aztán jön Malcom figyelmeztetése. Kapaszkodni? Mi a franc…
    Zuhanni kezdünk. A meglepettségtől hirtelen Dante karját kapom el, majd bocsánatot kérve engedem el és figyelem a további zuhanást. Elég kellemetlen egy érzés, de nem leszek rosszul. A fülke megáll, az ajtó kinyílik és fura zajok szűrődnek be. Kissé elfog az idegesség. Először Malcomra, majd Dantéra pillantok. Mind a ketten nyugodtak, így szépen én is lenyugtatom a bestiám. Tudom, hogy feleslegesen gondolok rosszra. Nem azért vagyunk itt, hogy gyilkoljuk egymást. Most az üzlet a fontos, semmi más.
    Megvárom, hogy kisétáljanak és csak az után megyek én is. Sokszor pillantok hátrafelé. Sosem szerettem szabadon hagyni a hátamat, de azt hiszem ez csak szakmai ártalom. Minden érzékszervemmel a környezetemre koncentrálok. Minden apró zajra odafigyelek miközben némán sétálok mögöttük.




    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!

    Re: Warehouse of the War

    on Hétf. Jan. 16 2017, 00:11


    Ajánlott tartalom

    Re: Warehouse of the War


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:28