Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Broadway

    Share

    Broadway

    on Pént. Jan. 16 2015, 09:56


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Pént. Feb. 27 2015, 21:07




     


    Chris & Tessa
    warlock and warlock
    A Broadwayt minden ember kedveli, a mondénok előszeretettel járnak oda különböző darabok miatt. A kedvenc könyveimből készült előadásokat még nagyon régen megnéztem, már azt sem tudom hány éve is volt, mikor először jártam a Broadwayen. New york- i születésű vagyok, itt nőttem fel, már ha a tizenhat év felnőttkornak számít. Emlékszem, mikor egyedül Londonba utaztam, majd találkoztam Mrs. Black- kel és Mrs. Darkkal, akik szintén boszorkánymesterek voltak. Kínszenvedések árán, de segítettek megtanulni hogyan használjam ki az erőmet, az alakváltás képességét. Nem a kellemes módszereikről voltak híresek, Axel Mortmainnek dolgoztak és azt akarták, hogy hozzámenjek ahhoz a férfihoz. A férfihoz, akinek lényegében az életem is köszönhetem. Visszagondolva a létem eddigi minden egyes másodpercére jó kis darabot össze tudnának belőle hozni, amit a mondénok nagyon is élveznének. Jobban, mint a Nyomorultakat.
    Harminc perc rövid idő az örökké valósághoz mérve, de hosszú idő, ha várnod kell valakire. Úgy érzem magam, mint akit cserbenhagytak. Manhattan Fő Boszorkánymestere nem engedhetné meg magának, hogy késen. Nem igazán ismerem Chris Andersont, nem sokszor találkoztam még eddig vele és akkor sem volt alkalmam még tüzetesebben beszélgetni vele, de úgy gondoltam itt az ideje megismerni. Sokszor úgy gondolom, hogy az a 153 év, amit én megéltem az hosszú idő, de olyankor hatalmasat tévedek. Nem tudom mennyi idős Chris, de annak a tudatában vagyok, hogy alsó hangon ötször annyi, mint én. Fogalmam sincs szeretnék- e én annyit élni, mint Ő. Régebben azon is elgondolkoztam milyen jó lenne egy adott hely Fő Warlockának lennem, de jól tudom, ez nekem sosem fog összejönni. Ahhoz először is teljes jogú boszorkánymesternek kellene lennem, de bennem az árnyvadász vér is dominál. Még hogy az árnyvadászok és a démonok gyermekei életképtelenek! Itt vagyok rá én, Theresa Gray, élő példaként, hogy ez nincs így. Habár édesanyám még nem kapta meg a rúnáit, mikor én fogantam, de ettől most eltekintek. Milyen furcsa lenne, ha árnyvadász nevem lenne; Starkweather.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Broadway

    on Szomb. Feb. 28 2015, 19:01

    Tessa & Chris


    Kényelmesen sétálok az úton. Szeretem elfoglalni magam emberi dolgokkal, jelenleg jogászként ügyködöm. Élvezem a jog gubancait, és főleg szeretek keresztbe tenni azoknak, akik úgy vélik, hogy csalással simán lehetnek ügyész-helyettesek vagy kerületi ügyészek. És ezt közepes bolhaként a jogászhálóban itt, Manhattenben, a legtökéletesebb hely, hogy ezt meg is tegyem. Azt meg csak az alvilágiak tudják, hogy a Pandemoniumot jelenleg ki vezeti. Ezt inkább tartom feladatnak, még ha nem is örökre fog szólni, az nincs a terveim között.
    Messziről kiszúrom Tessát. Úgy tűnik, mások is szeretik a pontosságot. Akárkinek tartja az árnyvadász közösség Tessát, a képességei felett nem hunyhatnak szemet. Magnus jobban kijön az árnyvadászokkal, nem véletlenül keresem fel többször, érdekelnek a rálátásai. Már amennyit elárul. Annyi viszont nekem bőven elég. A hírem általában megelőz, már nem törődöm vele.
    - Theresa. – üdvözlöm, ahogy odaérek hozzá. Mosolyom kevéssé tükrözi vissza warlock mivoltom, de teljesen nem tüntettem el.
    A színházra nézek.
    - Az előadásig van még negyedóránk. Bemegyünk? – a páholy kellemes és egyben teljesen elkülönült helye bőven ad lehetőséget csendes beszélgetésre, míg az előadást nézzük.
    - Hogy van James? – nem udvarias érdeklődés, a Néma Testvérek közel állnak hozzám, mint ahogy Magnust is ezért értem meg jobban. És ezért is érdekel James sorsa is.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szomb. Feb. 28 2015, 20:09




     


    Chris & Tessa
    warlock and warlock
    Tényleg nem szeretek várni és én jómagam azt sem szeretem, ha én vagyok az, aki megvárakoztatja az embereket. Az évek során rengeteg mérce épült fel bennem és vannak dolgok, melyeket elfogadhatatlannak tartok. Ilyen a késés is, ám sosem fogom ezt felemlegetni, mert nem szeretem, ha két ember közt csatabárd van, mivel sosem tudhatjuk mikor lesz igazán szükségünk a másikra. Ennek fényében ácsorgok egyedül a hidegben és várom Manhattan Fő Boszorkánymesterét. A környéken végignézve még ilyenkor hétköznap is nagy a nyüzsgés. Pár nap múlva már nem leszek New Yorkban, így ki akarom használni ezt a kis időt, hogy szabad lehessek. A Spirális Labirintus visszavár, és ha hívnak mennem kell. Amúgy sincs mostanában túl sok időnk egymásra Jemmel, Ő többnyire démonokat öl árnyvadász mivoltából kiindulva. Büszke vagyok rá és felettébb boldog, hogy újból azt csinálhatja, amihez ért, aminek született. Hiába vagyok kissé csalódott amiatt, hogy az együtt töltött perceink egyre csak fogynak, de ezt most félre kell tennem és a mának élnem. Aki örökké él, mint én annak másabbak az értékrendjei, így az egész világra máshogy nézek, mint egy halandó. Ugyan Jem is már a 154. életévét tapossa, de Ő majd megöregszik és meghal. Én nem öregszem meg és nem tudhatom meg fogok- e halni valaha.
    - Chris – biccentek a fejemmel, miután meghallom a Warlock szájából a nevem. Theresa. Nem emlékszem olyan emberre, aki így szólított volna valaha is. Én is jobban kedvelem a Tessa- t, a Tess- t, vagy akár a Tessie- t. Vajon a szüleim hogy szólítottak engem, míg éltek? Ez az, amit már sohasem fogok megtudni, mert akik tudták azok már évek óta meghaltak.
    - Persze, menjünk – egyezek bele Chris ajánlatába. Rengeteget hallottam már erről a férfiról és méltán Ő Manhattan Fő Warlocka. Magnus sokat mesélt nekem róla, de eddig még nem volt szerencsém hozzá és kevésszer is láttam. Ha nem lenne fájdalmas pont a fajtánknak megkérdezni melyik démon is nemzette biztosan megtenném. Ha valakinek olyan képességei vannak, mint neki, nekem, vagy akár Magnus- nak mindenkit hajt a kíváncsiság a démonszülő kiléte felől.
    - Tökéletesen van, ha jól tudom most éppen egy csapat Falánk démonnal küzd meg, csak a szokásos – válaszolom kimérten. Mikor meghallottam Chris szájából a James nevet egy pillanatra megállt a szívem. Sosem szólítottam még Jemet James- nek, James a fiam volt, de Ő már nincs többé.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Broadway

    on Vas. Márc. 01 2015, 20:21

    Tessa & Chris
    Nem tudom, hogy Tessa szemében kések, mivel a megbeszélt időpontra pontosan odaérek. Szeretek pontos lenni, mint ahogy egy bírósági tárgyalásról vagy megbeszélésről sem lehet késni. Most is az előre egyeztetett időpontban jelenek meg.
    Mosolyom meleg, őszinte. Mivel nem kért még meg arra, hogy Tessának szólíthatom, ezért nem is teszem ezt. Mindenkit a teljes nevén szólítok és említek, ez részemről a tisztelet jele.
    Tovább szélesedik a bezárkózó válaszra is. Meghagyom a magánéletet nekik, jogom nincs tovább kérdezni, így csak bólintok rá.
    A páholyban előre engedem, foglalja el a számára megfelelő helyet. Részemről a társalgást is akkor indítom el, amikor már vagy tíz perce megy az előadás és látom, hogy annyira nincs elmerülve a darabban. Ha elmerül benne, hagyom nézni.
    - Örömmel vettem, mikor kérte találkozzunk. Miben lehetek a segítségére? – nem fogják hallani máshonnan a beszédünket. Ezek a páholyok nem véletlenül vannak így kialakítva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szomb. Márc. 07 2015, 19:25




     


    Chris & Tessa
    warlock and warlock
    Színház. Világéletemben szerettem a színházi darabokat, a művészetet, magát a színészetet, de én nem tudtam volna helytállni színészként. Számomra viszont a filmek már nincsenek olyan érdekesek, mint a darabok. Sokkal jobban szeretem élőben látni, átélni, élet közelben megfigyelni a szereplőket. Nekem ennél nagyobb öröm nem igen van ebben a kategóriában. Általában lélegzet visszafojtva figyelem az előadást, sajnos mostanában Jem- et nem nagyon tudom rávenni, hogy eljöjjön velem egy ilyen helyre. Már nem olyan, mint régen és én ennek örülök, így legalább megmarad az örök fiatalságom mellette, nem gyepesedem be és leszek olyan, mint egy rossz vénasszony. Azonban néha hiányoznak az ilyen dolgok, most per pillanat nagyon örülök annak, hogy Chris eljött velem.
    Figyelmesen nézem a darabot és próbálok arra figyelni, de egyszerűen nem megy. A szemem a színpadra tapad, míg az agyam máson kattog. Teljesen máshol járok. Még sosem láttam ezt az előadást és már régen meg akartam nézni, de úgy érzem ez most nem a megfelelő időpont. Nem tudom, hogy ez amiatt van- e, hogy Jem éppen valahol démonokkal harcol, vagy hogy itt ül mellettem Manhattan Fő Boszorkánymestere, akit én hívtam ide. Az előbbit kizárom, mivel a férjem a rengetegszer van távol ebből az okból. Gyakorlott árnyvadász, nem kell féltenem emiatt. A második okot pedig egyszerűen nem értem. Nincs különösebb dolog, amiért idehívtam, ám mégis feszengek. Miért?
    - Csak meg akartam Önt ismerni, Magnus Bane már sokat mesélt magáról – nézek a férfi irányába. Elérkezettnek tekintem az időt arra, hogy végleg befejezzem a darab nézését. Már nem stresszelek azon, hogy figyeljek rá, amikor egyszerűen nem tudok. – Tegeződhetnénk? Úgy gondolom az kényelmesebb mindkettőnk számára – mondom kimérten. A hangom hivatalos, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az egész is az lenne. Itt vagyunk két felnőtt, akik már sokat hallottak a másikról. Nincs mitől tartani és tudom, ha baj merülne fel az árnyvilágban Chris rögtön a segítségemre sietne, ha már magamon sem segíthetnék.

    (c) fiche:WILD BIRD & gifs:gifs hunt c l o s e d

    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1265
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Broadway

    on Vas. Márc. 08 2015, 22:34

    Tessa & Chris

    Látom, ahogy elmerül a darabban, aztán kizökken. És aztán újra igyekszik belemerülni, sikertelenül. Zavartatni nem nagyon zavartatom magam, mivel személy szerint nem a darabot jöttem megnézni. Így végül csak megszólalok.
    - Értem. – meglep, hogy ezért hívott, korántsem azért, mert feleslegesnek tartanám. Éppen ellenkezőleg. – Megtisztelő, bár el tudom képzelni, hogy Bane mit mondott rólam. – mosolyodok el. Nem zavar, igaza van.
    - Hogyne, Theresa. – viszont így gondban vagyok némileg. Mostanában a kommunikációm Kátyával való vitákban merül ki, ha találkozunk, vagy akarnak valamit tőlem.
    - Bevallom, szokatlan nekem, hogy így szimplán találkozunk. Nem tudom, mivel kezdhetném a társalgást. – őszinte vagyok, amennyire lehet.
    Egy ideig hallgatok. Nem azért, mert érdektelen lennék felé, hanem mert nem tudom, mit kérdezek, mibe kérdezhetek bele. Vagy ő szeretne kérdezni?
    - Ha van kérdésed, ami érdekel, állok elébe. Remélem, tudok is rá válaszolni. Egyet azonban, ha megengedsz előtte… Jace… volt mostanában a Néma Testvéreknél? Aggódnak érte. Tudsz róla valamit? – Jace nem nagyon áll velem szóba, talán nem véletlenül. Még Kátyánál is jobban hasonlítunk egymásra.
    - Tudom, hogy nincs közöm hozzá és hogy eléggé udvariatlan vagyok, hogy nem rólad kérdezek előbb.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Május 03 2015, 11:54

    Lily Ixial



    Művészetek. Ha bárki is tudná, pusztán illemből támogatom és „rajongok” érte. Olvasok könyveket, hallgatok zenét, talán ebben a kettőben tudom értékelni mindezt, ám a művészetek többi része nem fogott meg. A stratégia és uralkodás az én eszköztáram.
    Utálom a tavaszt, egyúttal el is csodálkozom a természet szépségein ebben az évszakban. A madarak is másképp dalolnak, ha éppen nem nyomja el az autók zaja. Autók. Büdösek és zajosak, lelkük semmi nincs. Zseniális találmányok, de semmi több.
    A ritka kiruccanások egyikének apropója, hogy személyesen járjak utána egy vadásznak, aki kellően átlépett sok határt, hogy az udvarok figyelmét is felkeltse. Nem nyúlhatunk hozzájuk, és ez nagy bajom nekem, mert éppen az oktondiság az, amivel a bajt a tavasz tündérekre hozták. Igaz, Meave magának köszönheti és éppen ezért egyáltalán nem fogadtam és nem is tartom be a ránk kényszeríteni akart törvényeket. Nem is küldtem eme panaszomat a Tanács elé, ezzel is jeleztem, hogy számomra ezzel ők nem léteznek tovább. Ezt ők ugyan nem tudhatják, mert csökevényes elméje van minden teremtménynek, akit nem tündérsorssal áldott meg a természet. Nem tetszik ez a város, még a nagy parkjuk is tele van olyan szeméttel, mindenféle értelemben, ami a tündéreknek kényelmetlen.
    Két kísérőm ezúttal egyre csökkent, egy galamb formájában. Kíséret nélkül sosem megyek sehová és ezúttal a testőrök vezetője tartott velem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Május 03 2015, 21:01


    Ixial és Liliana


    Véletlen találkozás?...



    *Az emberekkel ellentétben egyáltalán nem a műélvezet kedvéért van a helyszínen. Nem mintha megvetné az efféle szórakozást, épp ellenkezőleg. Nagyon is nagyra tartja a zenét, persze azzal a kis kitétellel, hogy kérdéses, az itt játszott darabok dallamai mennyire tekinthetők zenének mondjuk egy hatvanas évekbeli jazzhez vagy egy klasszikus darabhoz képest... Amúgy viszont egyszerűen nem érzi úgy, hogy lenne ideje, s ha mégis akad valamennyi szabadon belőle, akkor inkább mással tölti, olyasmivel, ami jobban kikapcsolja. Egy színházterem, zsúfolásig tömve emberekkel... egy olyan kifinomult érzékű ragadozónak, mint ő, ez nem éppen pihentető. Nem az önkontroll kérdése miatt, azt közel tökéletesre fejlesztette évtizedek böjtjével, egyszerűen a sok neszezés, motozás folyton kizökkentené és bosszantaná... Ilyesmiken jár mellékesen az agya, miközben az aszfaltot koptatja valamelyik színházépület előtt, érzékei hálóját legyezőként szélesen kitárva maga körül. Azt mondják, egy vámpír megtámadott itt valakit, ám az övéi váltig állítják, nem klánbéli volt. Megbízhatott volna bárkit, hogy jöjjön el és nézzen körül, de úgyis ki akart már szabadulni kicsit a Dumortból (az elmúlt egy hétben az orrát se dugta ki, mindig volt valami halaszthatatlan vagy nagyon sürgős elintéznivaló), így hát kedvére szívja be a szmogtól mocskos manhattani levegőt. Szabadság!*
    *Nem tudja, mit remél találni, pro vagy kontra bizonyítékot, de nem is számít... legalábbis annak fényében nem, hogy érzékei alvilági energiát jeleznek, minek hatására azonnal a legközelebbi árnyékba húzódik, úgy olvad bele, mintha mindig is oda tartozott volna. Részben igaz... Megkeresi a tekintetével a forrást, és élesen szívja be a levegőt, hiszen felismeri, hogyne tenné, bár még sosem találkozott vele személyesen. Tekintete végigsvenkel a körülötte furakodó tömegen is, de végül nem egy humanoid alakon, hanem egy repkedő madáron állapodik meg. Galamb, milyen ironikus. Egy testőr, de hol a többi? Ha lenne lehetősége, elgondolkodna rajta, hogyhogy nem szúrja ki őket rögtön, de nincs ideje bosszankodni. Ha ő észrevette őket, nyilván kölcsönös a dolog, és csak nem ólálkodhat itt az árnyékban a végtelenségig... gyorsan végigpillant magán. Viszonylag lazára vette a figurát, bő piros ruhája inkább csak sejteti, mint mutatja alakját, a fekete nadrág,  magas sarkú szandál, sötét öv és a nehéz aranyozott ékszerek azért még így is feldobják a szettet. Mondjuk a színválasztás... kicsit sem agresszív első találkozóhoz, áhh... na mindegy, ezen már nem tud segíteni, ő nem boszorkánymester, hogy csettintésre más ruhába bújjon.*
    *Így aztán vesz egy mély lélegzetet, amire igazából nincs szüksége, csupán régi beidegződés, és kilép az árnyékból, hogy Ixial elé sétáljon. Szemből közelít, naná, nehogy egy túlbuzgó testőr netán fenyegetésnek nézze. Ártatlan ő, mint a ma született... khm... hát persze. Arcán mindenesetre széles és látszólag őszinte mosoly, tökéletesen játssza a szerepet. Sok-sok gyakorlat teszi a mestert.* - Felség! *áll meg a férfi előtt az alkalmas pillanatban, amikor egyetlen mundane sem láthatja őket, s kecsesen térdet hajt előtte. Ugyan nem az alattvalója, de megadhatja a tiszteletet, amihez egy született uralkodó kora eszmélésétől szokva van, függetlenül attól, hogy ténylegesen érzi-e vagy sem.* - Minő meglepetés! *Megáll, hogy be kell-e mutatkoznia, avagy a férfi naprakész a napi politikai aktákból. Nem sértődik meg rajta, ha nem, az Ellenudvar eddig sem vette a fáradtságot, hogy belefolyjon az eseményekbe, nyilván megvan erre is a maguk jó oka.*

    to: Ixial Kolochkarr ; words: 513 szó
    Coincidence? I think not...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Kedd Május 05 2015, 18:26

    Lily Ixial



    Eléggé bajban lennék, ha álruhában kóborolok a világban, hogy bárki beazonosítana, a nélkül, hogy látna vagy ismerne. És nem mellesleg írtó pocsék stratéga is lennék, ami pedig az erősségem. Az emberek világában pedig végképp nem jelenek meg rejtőzés és erőm visszafogása nélkül, lévén eléggé nagy zavart okozna a világukban. Nem vagyok se arkangyal, se fődémon, és az erőmet az emberi világ amúgy is megfogja.
    Érzékelem a kíváncsi szempárokat és a testőr jelzését. Ez a feladata. Ahogy már lép előre az alak, a rejtőzést rá is rávonom, s nem tudja senki sem, hogy itt vagyunk. Megfordulok.
    Némán nézek végig rajta, s csendben méregetem utána.
    - Eléggé hataloméhes az, ki sejtvén, valaki rejtőzni kíván, íly nyilvánosan rántja le a leplet mindenki előtt. Botor dolog volt gyermekem e tett. Remélem, az idő érlelni fogja ítélőképességedet és diplomáciai érzékedet. – burkoltan jelezve ezzel, hogy a legközelebbi esetnél az életétől vehet búcsút.
    - Neved is van, gyermekem? – tudom, ki áll előttem, mert bár elhatároltam udvaromat a külvilág gondjaitól, ekként virágoztatva fel és egyben védve meg, se vak, se süket nem vagyok a világra. S csak nevének bemutatása után folytatom eme válasszal, s ha nem mondja rendes nevét, akkor ebben néma maradok.
    - Tehát akkor e hely vámpírjai felett te nyújtod ki kezed. – enyhén döntöm meg magam a tisztelet jeleként. Mint vezető a vezetőnek és mint király a klánvezérnek. Eltérő szintű felelősség, a feladatok mégis részben hasonlóak.
    Megfordulok, jelezve ezzel, hogy sétámat folytatni szándékozom. A karomat nem nyújtom neki, az csak páromat illeti.
    - Mit gondolsz a vámpírok helyéről az emberek világában?
    Meg kell állapítsam, ezek a lámpafények nem oly szépek, mint nálunk, otthon.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Május 10 2015, 21:59


    Ixial és Liliana


    Véletlen találkozás?...



    *Nos, minden bizonnyal Lily szemével van a baj, hogy nem látja, de neki meggyőződése, hogy nem rejtőzik a másik feltűnően. Nyilván visszafogja magát, de hát egy tündér uralkodónál ez alapértelmezett: belereszketne ez a világ, ha minden hatalmuk szabadjára engedve tombolhatna benne. Ahogy a démonok és angyalok sem nyilvánulhatnak meg erejük teljével.*
    *Azon kapja magát, hogy a rejtőzködő tündérbűbáj máris bebugyolálja őt is. Nem tiltakozik, nem ellenkezik, amíg csak ennyiről van szó, addig átadja magát a mágiának. Lehet, hogy vámpírként nem tudja használni - legalábbis nem úgy, mint a tündérek vagy a boszorkánymesterek - de épp elég démoni fertőzés fészkelhette be magát a lelkébe ahhoz, hogy felismerje a dolgokat. Egy álca pedig senkinek sem árt. A kezdő feddésre szeme se rebben, változatlan udvarias mosollyal hallgatja végig. A derű az a maszk, ami mögé Lily szokta menekíteni érzéseit és gondolatait.* - Bocsásson meg, felség. Biztosra veszem, hogy ha jelenlétem kellemetlen lett volna önnek, akkor szemem nem is vethettem volna az uralkodóra *tárja szét a kezét, mintegy jelezve önnön ártatlanságát, s arckifejezését is e gesztushoz igazítja. Finom fricska ez részéről, persze az udvariasság köntösébe bújtatva. A nevének firtatására immár derékból hajlik meg, amúgy keletiesen, ahogy eredeti hazájában szokta volt.* - Liliana Lideo, a manhattani vámpírok vezetője *Természetesen a rangját is hozzáteszi, hiszen ha a nevét el kell mondania, akkor nem várhatja el, hogy a rangját majd a kisujjából kiszopja a másik. Függetlenül attól, hogy mindketten tudják, a bemutatkozás inkább csak a színjáték miatt kell, nem azért, mert ne tudnának egymásról elég sok mindent...*
    - Így van, enyém e megtiszteltetés *bólint egyetértőn, s csak magában fanyalog tulajdon szavai miatt. ~Már amennyire megtiszteltetés, hogy előbb vagy utóbb valami hataloméhes barmok megpróbálnak majd eltenni láb alól...~ Hjah, ritkán se hallani leköszönő klánvezérről. És ahogy a mondás is tartja, mindig van egy nagyobb hal. Emiatt viszont nem mostanában kell aggódnia, hiszen jóval konkrétabb aggódnivalói is vannak. Szépen elindul Ixial mellett, se nem túl közel, se nem túl távol, legalábbis reményei szerint. Annyit élt itt Amerikában, hogy már ő is átvette a "személyes térhez" való hozzáállásukat. A szeme sarkából időnként megpillantja a galambot, és összeszedi önuralmát, hogy lehetőleg ne törődjön vele, de egy kis vészcsengő a jelenléte miatt folyamatosan csilingel a fejében. Zavaró, de nem kibírhatatlan.*
    - A vámpírok helyzetéről általában, vagy csupán az enyéim sora iránt érdeklődik, felség? *dobja vissza a kérdést azonnal.*

    to: Ixial Kolochkarr ; words: 387 szó
    Coincidence? I think not...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Május 13 2015, 09:21

    Lily Ixial


    - Jól beszélsz. – fennhéjázás nélkül, érthető tényként erősítem meg szavait. A vámpírokat nem szívleltem sosem, még akkor sem, ha talán ők állnak a mi udvarunkhoz a legközelebb szellemiségben.
    A névre biccentve hümmentek. A kapott információk ritkán csapnak be.
    - Az enyémet úgyis tudod. – ha már nyíltan le akarta rántani a leplet rólam. – Ez esetben köszönöm a vendéglátást. – tündérként akárhol jogunk van felbukkanni, ám ha két vezető találkozik össze, a tisztelet jár a másiknak is. Megelőlegezett.
    - Talán… nem leled meg utad a vezetésben? – érdeklődöm, de máris folytatom. – Vezetőnek lenni sokszor nem a legjobb dolog, hiába áhítoznak rá sokan. Valamit valamiért alapon néha úgy érezzük, többet kell feláldozni, mint amennyi haszonnal jár. De meg kell tenni, elvégre ezért vagyunk vezetők.
    A kérdése azonban teljesen felesleges pontosítás.
    - Azt kérdeztem amit. Te pedig azt válaszolsz, amit. - felelem nyugodt vidámsággal.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Csüt. Május 14 2015, 16:42


    Ixial és Liliana


    Véletlen találkozás?...



    *Igen hízelgő, ha egy tündér megdicsér valakit a beszéde miatt, s egy uralkodótól meg főleg. Ha nem edződött volna meg az utóbbi években, akár még fejébe is szállhatna a dolog. Így viszont van olyan szerencséje, hogy csak szerényen mosolyogjon.* - Szeretem a szavakat, s örülök, ha van partner, aki hasonlóan viszonyul hozzájuk *bólint könnyedén, s már hagyja is a témát. Nem kell ragoznia, hogy a tündérek mennyire imádják kifacsarni az értelmet, félrevezetni és vezettetni, tréfálkozni és sziporkázni. Sokkal inkább fegyverek tudnak ezek lenni, mint a kardjaik, miket a Tanács - elméletileg - elvett tőlük.*
    *Amikor Ixial nem viszonozza a bemutatkozást, finoman lebiggyeszti ajkát, mintegy nemtetszésként, ám úgy dönt, nem akad fenn efféle nüanszokon. Csupán elraktározza a dolgot, el ne felejtse, jól jöhet még valamikor, ha emlékeztetheti a másikat: még ennyire sem méltatta őt. Hiszen e gesztus nem arról szólt, hogy ismerik és felismerik-e egymást - nyilván igen.* - Egy uralkodónak dolga, hogy híre messze megelőzze *felel inkább diplomatikusan, s eltekintve tőle, hogy további keleti bölcsességeket is pufogtasson. Pedig a mundane-ek nagyon rákaptak ám... de nem valószínű, hogy egy tündér értékelné, hiszen a kópéságtól elég messze áll az a nyugodt mentalitás. S mellesleg e megjegyzéssel azt is leplezheti, hogy teljesen véletlenül szaladt össze Ixiallal. Jobb, ha mások abban a hitben vannak, Lily azonnal tudja, mi történik a területén. Most szerencsés volt, de Manhattan túl nagy ahhoz, hogy mindenhol szeme és füle legyen, s bármikor kedvére feltűnhessen a színen. Az idő kritikus tényező ebben is.* - Örömömre szolgál, ha épp nálam vendégeskedik. Bár tartok tőle, hogy e hely távol áll attól, amit a tündérek annyira szeretnek... *biccenti félre a fejét kérdő tekintettel, bár hangsúlya marad kijelentő. Amennyire tudja, nagyobb eséllyel bukkanna tündérre, mondjuk, a Central Parkban, mint itt, a mesterséges anyagoktól és emberi szennyezéstől terhes belvárosban. Persze, lehet, hogy Ixial ebben is kivételt képez, de... e kell látni, nem túl valószínű, hiszen az uralkodó éppenséggel népe esszenciáját is képviseli - vagy még inkább megfordítva, a tündéreiben tükröződik vissza az ő mentalitása, hozzáállása.*
    - Miért ne lelném, felség? *pillant, látható megrökönyödéssel a másik kérdésére. Honnan vesz ilyesmit? Ki merészelt ilyesmit állítani? Pillanatnyi düh villan a szemében az alaptalan rágalmak gondolatára, aztán már kényszeríti is magára ismét a higgadtságot. Probléma mindig van elég, nem kell egy diplomáciai malőrrel sokasítani.* - Fogalmam sincs, mit hallhatott rólam, ami erre a következtetésre juttatta, de úgy vélem, nincs okom panaszra *mosolyog a szavai végére ismét. S valóban így van. Lily a halhatatlanok között eszméletlenül fiatalon jutott olyan magasra, mint sokan évszázadok alatt sem, s ráadásul nem csak egy tisztsége van. Persze, valóban megvannak ennek az áldozatai és lemondásai - de nem cserélné el semmiért.*
    - Ez esetben a válaszom így hangzik: úgy vélem, mint mindig, most is erős vezetőkre van szükség, mint mindig, de a helyzet lehetne sokkal rosszabb is. És viszonzásul feltehetem önnek ugyanezt a kérdést? *sétál Ixial mellett, látszólag fesztelenül s a környezetükkel nem törődve. A válasza kellően személyes, hogy sajátjának tekinthesse, s kellően semmitmondó, hogy ha bele is kötnek, akármilyen másik irányba elvigye a megkezdett gondolatmenetet.*

    to: Ixial Kolochkarr ; words: 501 szó
    Coincidence? I think not...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Kedd Május 19 2015, 18:21

    Lily Ixial


    Rövid mosoly a válaszom, a szavakkal kapcsolatban. Szeretem facsarni a szavakat, ízlésem szerint szétszedni és összerakni. Ha úgy hozza a kedvem.
    - Valóban. – biccentek. – Akár jó, akár rossz hír, egy uralkodót mindig megelőzi a híre. – ha akarja, a jötte is, jelen esetben azonban csak kiruccantam. Alkalmazkodni alkalmazkodom, amennyire szükségesnek tartom, éppen ezért van a testőröknél kard, mint ahogy nálam is tőr. A rejtőzéssel ezt is rejtjük, lévén úgy láttam, mára már nem ezek a fegyverek megszokottak az emberek világában.
    - Még nem jártál nálunk. – tekintek Lilyre. – Gyerekkorodban pedig megfordultál mindkét oldalon, álmaiban mindenképpen. Ha kedvet érzel, szívesen látlak udvaromban.
    Arról nem nyilatkozom, mennyire távol áll a két világ küllemben. Elég tágas a tündérbirodalom határtalan színessége, legyen olyan része, ami hasonlatos legyen ehhez a világhoz .
    Igazolást találtam a gyenge pontra, ahogy feltételeztem. Elkönyvelem ezt az információt és nem is ezért futottam össze a klánvezérrel, hogy ráérő unalmamban piszkáljam.
    - Ha nincs okod panaszra, minden bizonnyal kitűnően végzed feladataid. És ezek szerint kedved is leled benne. – bólintok ismét. – Ez remek párosítás.
    Unom az általánosításokat és fel is bosszant normális esetben.
    - Fantázia nélkül nincs kacagás és félelem. – szintén ugyanolyan általánossággal felelek. Majd sóhajtok egyet, feltekintek a házakra, a fényekre.
    - És milyen ez a Manhattan? – vetem hátra, egymásba a kezeim. Megszokás. – Nem nehéz kijönni az árnyvadászokkal? – bár nagyjából úgy érzem, mintha a fogamat húznák, ha azokról beszélek, létük szükségszerű. Kapocsnak tekintem őket a világok között, semmi több. És szórakoztatásra vágyom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Május 25 2015, 12:00


    Ixial és Liliana


    Véletlen találkozás?...



    *Ixial mosolya a maga módján tökéletes válasz Lilianának, s őt is némi jókedvű somolygásra készteti. Valahol számított rá, hogy a tündérrel e tekintetben hasonlóak lesznek, s jól meg fogják érteni egymást - ugyanakkor meglepő is, hogy éppen egy tündérrel kerüljön bármiben egy hullámhosszra. Hogy ez jó vagy rossz, majd később elválik, de a nő végre valódi, neki tetsző kihívást szimatol, s ez még a bosszúságot is feledteti vele pár pillanatra, ami eredetileg ide szólította.*
    - Hogy ki milyennek ítéli meg, sokkal inkább függ a befogadótól, semmint a személytől, akiről szó van *feleli a "jó és/vagy rossz hír" problémakörre, egyszersmind burkoltan közölve: nem ért egyet, hogy ilyen jelzőkkel illessék magukat vagy egymást. S különben is kár aggodalmaskodni ilyesmin - a többség képtelen belátni azt a színteret, amin ők a mindennapjaikban mozognak.*
    - Nem volt szerencsém *ingatja a fejét egyszerűen, hogy aztán némileg torkán akadjanak a szavak Ixial kis monológjára. Egy szemvillanásnyi pillanatra elhalványul mosolya, hogy aztán ismét régi fényében tündökölhessen az arcán.* - Ha ön mondja, felség, bizonyára így van. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, az emberi évek úgy fakulnak ki a vámpírok emlékezetéből, mintha maguk is homályos álmok lettek volna *váltja arckifejezését merengővé, egyszersmind elrejtve a tényt, hogy nagyon is kételkedik abban, amit a másik állít. Nem rémlik, a legkevésbé sem, hogy gondolatai túlszaladtak volna a rizsföldeken vagy a halászaton, hiszen ezek esszenciálisak voltak, ha nem akartak éhenhalni. Pár évig a tanulmányai is lekötötték, de a kolostorbéli szerzetesek sem tündérekkel traktálták őket, az egyszer bizos. Ráadásképpen a koreai népmesék sem éppen arról híresek, hogy különösebben hű információik lennének a tündérek népéről. A meghívást viszont nem hagyhatja csak úgy figyelmen kívül...* - Megtiszteltetés volna, felség. Mindenképpen kíváncsi lennék mindarra a csodára, mit az udvarában megtapasztalhat halandó és halhatatlan *mosolyog, kivételesen őszintén. Egyrészt, mert jó lehetőséget kapott, másrészt, mert a nőt mi sem villanyozza fel jobban, mint ha új tapasztalatokat szerezhet. Időpontot azonban nem mond. Ixial, maga is vezető, pontosan tudja, hogy puszta udvariassági látogatás miatt nem rúghatja fel a teljes időbeosztását - ha azt akarja, hogy Lily hamarabb keresse fel, komolyabb indokot kell erre szolgáltatnia. A világ nem áll meg forogni, csak mert ők összefutottak itt.*
    - Tudtam, mit vállalok, amikor elfoglaltam a helyem - aki nem leli kedvét a pozíciójában, az nagy hibát követ el, amikor magához ragadja. Legalábbis mifelénk. S az ilyen vámpírt hamar megszabadítja valaki a kínjaitól *vonja meg a vállát, franciás eleganciával, ahogy Camille-től leste el: ez jelenthet mindent, és semmit is. Az értelmezőtől függ.*
    - Valóban. És milyen fontos egyensúlyban tartni e kettőt! *biccent egyetértőn. Eszerint Ixial is érzi, hogy még bőven nincsenek olyan viszonyban, hogy túlzottan felfedjék a kártyáikat. Helyes, nagyon helyes. Leutánozza Ixial tartását, ő is összekulcsolja a kezeit maga mögött. Elvileg ez a testbeszéd nyitottságról és fegyelmezettségről árulkodik. Utóbbi lehet, hogy igaz, de előbbin csak röhögni lehetne.*
    - Manhattan? Nos... *tart néhány pillanatnyi szünetet, amíg összeszedi a gondolatait, hogy aztán szabatosan megfogalmazott mondatokként adhassa elő őket.* - Ez az emberi város az erő hiányából él, s mint látja, ezt minden igyekezetükkel próbálják letagadni tulajdon maguk elől *int körbe a sok villogás, fény, neon látványára.* - A többség ezért nem is keresi az árnyvilágot, s ez megkönnyíti az együttélést. Másrészt viszont ennek a hiánynak köszönhetően a legkisebb szikra is könnyen feltűnik annak, aki megsejti, mire figyeljen. Így hát mégis nagyon körültekintőnek kell lennünk, ha nem akarunk mondénokat beavatni a titkokba *sóhajt egy aprót, mintha gondterhelt lenne. Mintha valóban számítana bármit az, amit elmondott. Ami nagyszerű időhúzás volt, hogy végigpörgesse, mit válaszolhat a másik kérdésre. Egy tündérnek nem dicsérheti a nephilimeket, hiszen aligha vannak róluk jó véleménnyel, ugyanakkor nem is szidhatja őket, hiszen szövetségben áll velük, s különben sincs oka panaszra. A szokásos dilemma.* - Épp ezért a nephilimek jó szolgálatot tesznek, amíg tudunk bánni velük. Jelen pillanatban nem tudok reális okról, amiért ezen változtatnom kellene *feleli végül, többé-kevésbé őszintén. Bíztatás is meg nem is, s a viszonyról sem árult el túl sokat - legalábbis bízik benne...*

    to: Ixial Kolochkarr ; words: 654 szó
    Coincidence? I think not...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Csüt. Jún. 04 2015, 08:43

    Lily Ixial


    Muszáj vagyok jót mosolyogni ezeken a szavakon. Még akár tündérnek is kiváló diplomaták egyike lehetne, oly igaznak tudja állítani az ellenkezőjét mindannak, amit előtte nem oly rég nyilatkozott.
    - Az álmok jó dolgok. – bólintok. A rémálmok is, melyek traumákat dolgoznak fel, éppúgy fontosak számunkra, mint a fantázia. Bár a tündérek birodalma független az anyagi világtól, mégis, kíváncsiságunk kiapadhatatlan forrása, s a fogtündérek nagyon is szeretnek gyűjtögetni álmokból, kívánságokból, hogy ne hunyjunk szemet ezek felett.
    - Nos, ez esetben jössz, mikor érkezel, s távozol, mikor megtérsz. – kezébe adtam ezzel a meghívót, a bűvige egy meghívásra érvényes, át tud majd kelni kapujaink egyikén, s kik várják, tudni fogják, ki, s mi okból lépett be birodalmunkba. Védve leszen, míg nem tesz olyat, mely nem ildomos.
    - Mint minden vezető. – ám rátartiságom okánál fogva, a származást részesítem előnyben, hisz már az anyatejjel magunkba vesszük mindazt, mi munkánkhoz szükséges. Nem becsülöm le ugyanakkor az olyan vezetőket, kik alacsonyabb sorból küzdötték fel magukat: erőskezű vezetők lehetnek, ha észben tartják, kik ők, s honnan jöttek.
    - Egyensúly. S most az van? – érdeklődőm. Nem foglalkoztat ez a világ, hatással nincs úgy ránk, mint mások szeretnék. Bármikor magunkba zárkózhatunk, ha úgy tartja kedvünk.
    - Nem érzem őket gyengéknek. – ostoba, ki azt hiszi, az ember szánalmas teremtmény. Oly erő lakozik bennük, melyet nem véletlen fednek el láthatatlan kezek, saját maguk elől. Ha mindezt látnák, már régen uralkodnának a világ összes birodalmában. Okos volt a teremtőjük, hogy lassanként hályogot engedett szemükre. A régi nagy háborúk is az erejükről szólt, mellyel leigázni kívánták a világ más teremtményeit.
    - Kedves szavak tőled. – felnevetek. – Látom, a tenyeredből esznek. Nagyszerű stratégia. – s egyben számomra érdektelen. Nem szívlelem őket, de nem is fogok aranytálcákat alájuk helyezni, hogy elfogadjanak. Az én birodalmamban ők senkik. A klánvezért azonban megérteni vélem, lévén az ő világukban is otthonosan élnek, s mozognak a nephilimek.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Csüt. Jún. 04 2015, 12:59


    Ixial és Liliana


    Véletlen találkozás?...




    *Ő nem érzi ellentmondásosnak saját szavait, most legalábbis, s nem is volt ilyen célja, de tény, hogy igyekszik megfelelően - jelen esetben tehát kellően diplomatikusan viselkedni. A tündérek, s különösen az Ellenudvar teljesen elzárkóztak az utóbbi időben, régebb óta, mint hogy Lily egyáltalán a halhatatlanok táborát gyarapítja. Így Ixial mégiscsak új szereplő a politikai palettán - s igen veszedelmes szereplő, hiszen ismeretlensége ellenére óriási tapasztalata és gyakorlata lehet a hatalmi játszmákban. Kérdéses, hogy a tündérek belpolitikája mennyiben más, mint az Árnyvilág egészét érintő színtér - de valószínűleg a különbség elenyésző csupán. Ezt Lily most tapasztalja is. Nincs más hátra, mint előre, kipuhatolni a találkozásban rejlő lehetőségeket, a másik szándékait és hozzáállását, egyszóval mindent, amit csak érdemes.*
    - Jók, de többnyire valótlanok. Nem szabad túlzottan beléjük gabalyodni, nehogy az ébrenlét rovására menjenek *fűzi tovább a gondolatmenetet biccentve. Mindig csak egy kicsit, lássa, mivel s mennyit foglalkozik a másik, melyik részt ítéli kiemelésre, szóba foglalásra méltónak, s mely részletek sikkadnak el az érdektelenségben; a közlések mögöttes tartalmairól nem is beszélve... Lily elemében érzi magát.*
    *A meghívóra döbbenten pislog egyet, bár már nincs rá szüksége, aztán fejet hajt. Ami jár, az jár, a büszkesége éppen azt nem engedné meg, hogy ne adja meg a kellő tiszteletet annak, ki megérdemli.* - Felség, köszönettel fogadom. *Ajándék ez, nem gondolná, hogy Ixial bárkit és mindenkit csak úgy meginvitál birodalmába, ha már egyszer olyan gondosan rejtegette mindeddig az alvilági közösségek elől. Az elzárkózásban erő rejlik, ahogy a fenyőmag is kemény burokban várja ki, hogy a felszínre küzdhesse magát, és sudár örökzöldként kiszorítson minden mást, mi addig bitorolta helyét a felszín felett. Épp ezért talán tartania kellene az előtte álló látogatástól - melyet jobb, ha nem halogat sokáig -, de nem teszi. Vannak szabályok, mindkét részről, s amíg ő betartja a rá esőeket, addig nincs mitől tartania. Legalábbis nem több, mint bárhol máshol a világon, hiszen teljesen biztonságban nem érezheti magát soha az, akinek nagyobb hatalom van a kezében. Az éberség hiánya valóban hamar dicstelen véghez vezetne.*
    - Nem minden vezető marad sokáig a helyén, ám bátorkodom kijelenteni, hogy mi nem e kategóriába tartozunk. *Talán merészség Ixiallal egy lapon emlegetnie magát - hisz egy született uralkodó jogosan hordja fenn az orrát -, de ennyi kockázatot még igazán bevállalhat, s a másik reakciója úgyis megmutatja, hogy elmehet-e eddig, vagy átlépett valamely határt. S mint minden kockázatvállalásnak, ennek is jó haszna lehet.* - Az attól függ, milyen szempontból vizsgáljuk a helyzetet. Ez a szó olyan veszélyesen általános... *biccenti félre a fejét, jelezve: míg Ixial nem pontosít, addig nem tud (nem akar?) válaszolni. Egyensúly sokféle lehet, sokféle csoportok között - mire kíváncsi a másik? Ha ennyire nem fedi fel lapjait s érdeklődésének irányait, Lily sem adhat neki semmit, hiszen a diplomácia lélegzetelállító szépségű csipkemintázata az adok-kapok finoman szövevényes játszmáiból áll össze. S lám, még ez is az egyensúlyról szól...*
    - Hát milyennek érzi őket? *apró ráncok szaladnak a homlokára, miközben visszakérdez, ámbár a kijelentés valóban felcsigázta az érdeklődését. Milyennek látja egy kívülálló az embereket? Persze, nagyjából minden alvilági kívülállónak számíthatna, de egy elzárkózó tündérudvar királya minimum triplán az. Lily mindenesetre egyelőre nem tervez magyarázkódni, hiszen mindenkinek joga van saját véleményéhez... az más kérdés, hogy erről mások mit gondolnak.*
    *A bókra felkacag.* - Köszönöm, bár bevallom, a kedvesség nem az az erény, mivel gyakran vádolnának *csóválja meg a fejét. Persze, szigorúan szemantikailag Ixial sem ezt mondta, s talán szándékosan torzítja el a másik szavait. Hiszen Lilynek általában mindenre megvan a jó oka.* - Mindenesetre mind meghozzuk azokat a döntéseket, melyeket legjobbnak vélünk a ránk bízottak érdekében*vonja meg a vállát, mintegy jelezve: igen, ez is egy stratégia, számára talán üdvözítő, de másnak nem feltétlenül az. Minden helyzet megkívánja az egyedi kezelését.* - De ha már itt van, felség, s érdeklődőnek mutatkozik az emberek világa s kicsiny birodalmam iránt, van esetleg valami, amit szívesen megnézne az idegenvezetésemmel? *villant egy - kivételesen őszinte - mosolyt a másikra. Fogalma sincs, mi érdekelheti Ixialt, de ezt így konkrétan nyilván nem mondhatja ki, így a felajánlást a lehető legáltalánosabban tette meg. Ixial meg eldöntheti, meddig óhajtja élvezi Lily társaságát, ha egyáltalán akarja a továbbiakban. Bár, amennyit eddig látott belőle, a nő nem számít visszautasításra... ahhoz túl kínálkozó az alkalom mindkettejüknek.*

    to: Ixial Kolochkarr ; words: 692 szó
    Coincidence? I think not...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Jún. 10 2015, 14:08

    Lily Ixial


    Sokat sejtető, s egyben lekezelő, tartózkodó mosoly a válaszom. Aki vak, az is marad. Hogy mi a valóság, mi valós? Ezt mi tudjuk a legjobban, tündérek, akik szabadon játszanak a képzelettel, az illúziókkal és a csínyekkel, s úgy forgatunk a valóság szövetén, ahogy nekünk éppen tetszik.
    A meghívó szóbeli bűbájként terült el Lilyn, ezzel át nem ruházhatóvá téve az egyszeri belépés jogát. A tündéreim látni fogják eme bűbájt rajta, s tudni fogják, mi a teendőjük.
    - Kérem. – biccentek.
    Pár száz éve uralkodom ugyan, ám egy trón birtoklása sosem örökre szól. Csak az idő a megmondhatója, ki meddig uralkodik. Nem ismerem a halandók világát, s indíttatásaikat, népem könnyebben eligazodik közöttük, mert bár nem támogatom a birodalom elhagyását, nem is tiltom.
    A kérésre, hogy pontosítsak, csak Lilyre tekintek, majd vissza, magam elé, s válaszolatlanul hagyom. Szavakkal dobálózni érdekes dolog, s érdekes az is, ahogy tette ezt most a klánvezér. Tündérrel ebbe belekezdeni veszélyes játszma.
    - Érezni? Még egyet sem fogtam meg, vagy bújtam beléjük. – nevetek fel.
    A köszönetre csak biccentek, hümmentve egyet.
    - Legjobbnak… vélünk? – tekintek kutatón rá. – Ránk bízottak érdekében?
    Furcsa nézőpont döntésnél, annyi bizonyos, ezért is kérdezem érdeklődéssel. Szeretném megérteni.
    - Nem rabolhatom egy vezető idejét. – még ha hízelgő és egyben el is várom, hogy személyesen kísérgessen, nem óhajtom kiteregetni lapjaimat, mi érdekel, s hogy mennyit tudok az emberek, az itt élő alvilágiak életéről. Szerencsétlenül szerencsés, vagy szerencsésen szerencsétlen eset, hogy egymásba bukkantunk.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Pént. Jún. 19 2015, 17:43


    Ixial és Liliana


    Véletlen találkozás?...




    *Mi a valóság, valótlanság? A filozófia örökké keresi erre a választ, s bizony e kérdéskör központi szerepet játszik a távol-keletiek gondolkodásában is. Nem véletlen, hogy Buddhának annyi példabeszéde foglalkozik vele, s általában a létörvényből, mint illúzióból való kiszabadulással, mely tanainak alapja s végcélja... s aki nem Felébredett, mégis tudni véli a különbséget, ráadásképpen azt hiszi, felette áll efféléknek, az egy igencsak gyakori, ám fatális hibába esik. Lily azonban elég megfontolt ahhoz, hogy efféle nézeteket ne kezdjen egy tündérrel megvitatni, főleg nem a tündérek egyik uralkodójával. A nő szíves örömest kioktat például egy-egy értelmesebb nephilimet vagy akár más vámpírokat, de a diplomácia nem erről szól. Pár évszázad múlva - ha lesz még akkor világ -, akkor talán megteheti majd, most viszont még finom utalásként sem ejti meg. Így csak egy hasonló mosollyal válaszol.*
    *A bűbájt érzi, ám nem tudja befolyásolni. Vámpír, s mint ilyen, a démonok energiája jórészt passzívan adatott meg neki. Halhatatlanságot ad, erőt és sebességet - de nem a környezet manipulálásának adományát, mint a warlockoknak vagy a tündéreknek. Maradnak neki a szavak, s bár gyakran fogja el az irigység emiatt, nem mondhatni, hogy elégedetlen lenne helyzetével. Nem, amíg elméje teljes épségét birtokolhatja. Ez a korlát is csak egy jele annak, neki mire kell összpontosítania: az értelemre, mely az ő valódi fegyvere. S így a szavak is. Ritkán akad méltó partnerre ebben, s ezen személyek legtöbbje bizonyára valóban a tündérek népéből kerülne ki, kik születésüktől kényszerűen gyakorolják a szavak elferdítésének művészetét, na meg az idősebb halhatatlanok, kiknek kora jelent nagy előnyt a viszonylag fiatal Lilianával szemben. Na de ezen éppen az idő segít majd... S talán azon is, hogy ne élvezze ennyire e szójátékokat, s ne keresse őket még akkor is, amikor nem lenne rákényszerítve. Mint most. Hagyhatná, hogy Ixial elmenjen, hisz a diplomáciai részt a meghívással kvázi letudhatták, ha itt és most vége szakadna találkájuknak, mindketten elégedetten mehetnének haza. De a nő számos hibája közé tartozik az is, hogy bár pontosan tudja, érzi, hol állhatna meg - nem használja el. Inkább folytatja a játékot, vagy inkább játszmát. Hiszen ez élteti, ezt szereti örök-fiatal halálában.*
    - Ha gyengének nem, valami másnak bizonyára kellett éreznie őket, hisz a tagadásból logikusan következik, hogy van ott legalább egy állítás is *biccenti félre a fejét, szándékosan emlékeztetve a másikat saját korábbi szavaira mosolyogva.* - Bár megértem, ha tündérként körülményesebb közvetlen tapasztalatokhoz jutni róluk, mint nekünk, vérivóknak *nevet fel ő is. Nem mintha ő élne a lehetőséggel, hogy a vénákból az emberek esszenciáit kiszívja, de pontosan tudja, hogy népe igen sok tagja épp ezt szereti a táplálkozásban. A személyes élményt.*
    - Igen sajnálatos, hogy nem látok a jövőbe, így örökké csupán vélekedésekre fogom alapozni a döntéseimet *fogalmazása szándékosan kissé lekicsinylő saját magával szemben. A másik kérdést viszont nem igazán érti. Mi más lenne egy döntés nézőpontja, mint a haszon? A személyes is, persze, hiszen Lily - tisztesség ne essék - hataloméhes egy hulla. De azért szívén viseli mindazok sorsát, akik rá vannak bízva: mind saját klánját, mind azokat a vámpírokat, akiket a Tanácsban képvisel.*
    - Szerencsére egy valódi vezető meg tudja ítélni, mire van ideje, s mire nincs *vigyorog vissza. Nem olyan hülye, hogy felajánljon olyasmit, amit nem tud bevállalni.* - De természetesen én is elmondhatom ugyanezt: nem szeretném feleslegesen feltartani felségedet, ha másra szánná most az idejét. Ám ha legközelebb Manhattanbe látogat, s élni kíván e felajánlással, ne habozzon *hajt fejet, s ajánlja fel a választási lehetőséget Ixialnak. Ilyet se gyakran tesz, jobb szereti saját kezében tartani a döntéseket...*

    to: Ixial Kolochkarr ; words: 574 szó
    Ha akarod, záró, ha akarod, nem... Smile
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Csüt. Júl. 16 2015, 12:05

    Ada Mae      Drew

    - Már megint... – nézek az ingemre, ahogy kifolyt a tésztából a lé, pontosabban ráfröccsent, amikor beleharaptam.
    Az egyik asztalnál foglaltunk helyet a bolt közeli parkban. Ma volt időm, hogy kiruccanjak Adával, és ami nehezebb, azt én cipeljem. Volt azonban amit kiszállításra kértem. Pakolgassa az, akinek jobb kedve van hozzá, az erőre nem lehet hivatkoznom, sőt, éppenséggel vissza kell fognom magam.
    - Mi van még a listán? – nyelem le inkább a falatot.
    Az a izé, nem volt éppen strapabíró, másikat kéne nézni inkább.  – eszembe nem jutna a bölcső szó. – Bölcső. – csak eszembe jutott.
    - Én még kívánok fagyit. És te? Bár a sárgadinnyés fagyikehely jobban esne. – a gyümölcsöket kedvelem, az jöhet minden mennyiségben.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szomb. Júl. 18 2015, 11:06



    Drew and Ada Mae


    Elnevetem magam a szerencsétlenkedésére. Tetszett az inge színe, de valahogy jobban mutat ilyen kuszán. Én és a színek katyvasza mindig jobb viszonyban voltunk, mint a sima, egyszerű színárnyalatok.
    - Egész jól mutat így.
    Kacsintok rá. Jókedvem felhőtlen, nem rettegem az előttem álló eseményt.
    Tudom, hogy nemsokára itt van az ideje annak, hogy találkozzunk a lányunkkal, de Mike születésére sem negatív emlékként gondolok vissza, így attól sem tartok, hogy ez a szülés másmilyen lesz. Persze előfordulhat, hogy igen, benne van a pakliban, de akkor sem érdemes rettegéssel gondolni rá.
    - Az izé valóban nem volt az, de a bölcső sem.
    Ciccegek rá mosollyal, kicsit klimpírozva az idegein.
    - Továbbra sem értem, hogy miért nem jó a régi..
    Jegyzem meg, miközben lenyelem az utolsó falatot is. Mike holmijai ott állnak a szobájában úgy, ahogy hagyta őket, nem tettem be a lábamat oda. Sőt, azt sem nagyon engedtem egyelőre, hogy a szobát az újszülött kapja meg. A régi alatt pedig azt értem, ami a ház pincéjében álló tárolóban van. Mike bölcsőjét sem dobtuk ki annak idején, mikor már nem használta, akkor sem.
    - Ha van piros, akkor igen. Sok fehér habbal és színes cukorkával szórásként.
    Lövöm be megint szín szerint a kívánalmamat. Nem eszem többet, amióta babát várok, legalábbis nekem nem tűnik fel. De Drew mindig annyit tukmálja az ételt, hogy kezdek elbizonytalanodni falásomat illetőn.
    - Tudtál kivenni szabadságot?
    Teszem fel a kérdést. Szeretném, hogyha velünk lenne egy ideig a kicsi születése után. Non-stop, ha úgy tetszik. Nem azért, mert ne bírnék a feladattal egyedül, egyszerűen csak szerintem ez így jobban összehozza a családot. És Mikenál úgyis kimaradt, ő túl korán született.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Júl. 19 2015, 15:43

    Ada Mae      Drew

    - Sejtettem, hogy ezt mondod.  – némi fanyarság van a hangomban, de mosolygok. A tündérek színekhez való viszonyát az életben nem fogom tudni megfejteni. Mike szobája is furcsa színben leledzett mindig, a sajátos színekről nem is beszélve. De így szeretm Adát. Tudtán kívül inspirál arra, hogy kilépjek a konvencióból. Számos találmányra adott ihletet, ötletet és megoldást.
    - Jól van, jól van, értem én.   – adom meg magam.  – Rád bízom. Ha az jó neked, akkor az marad.  
    Nem tudom, akarom-e ugyanazokat viszontlátni. Hiányzik Mike, nagyon és hiába igyekeztem utána nyomoztatni, még ezek után még inkább nem tudom, merre is van a fiunk.
    - Piros. Fehér hab, sok és színes cukorka. Máris hozom.  
    A pultnál állva égni kezd mindkét tenyerem. Először csak a melegnek tudom be, de aztán egyre jobban. Megtörlöm, de tovább ég, végül csak belenézek abba, amelyikben nem a tárcámat tartom. Nagyot nyelek. A jel megint látható és most nagyobb, mint előtte volt. Sokszor nem tudok aludni és kimerült vagyok, de még eddig egészen jól tudtam titkolni.
    Jéghideg, jéggel telített italt is kérek, és tálcával lavírozok vissza. Tényleg nagyon meleg van, majd meggyulladok. Még sosem volt ilyen meleg nyáron de az elmúlt félórában, mikóta a kezem ég, azóta nagyon melegem van.
    - Ribizlifagyi, mályvacukorral és növényi tejszínnel.  
    Az én fagyim sárgadinnye, darabokkal és égetett karamellel. De előbb a hideg italra teszem úgy a kezem, hogy a két tenyeremet érje a hideg. Némileg segít.
    - Igen. Két embert felvettem még, hogy beletanuljanak. Egész jók, sok lehetőség van bennük. Három hétig nem megyek be, utána csak négy-négy órában.   – nem mondom el, de azért teszem ezt így, mert féltem őket. Nagyon.
    Az arcomra teszem a kezem, megtörlöm egy kicsit, tényleg melegem van. Nem veszem észre, mint ahogy más mudanek sem, de a kezemről áttevődik egy kis folt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Júl. 20 2015, 19:24



    Drew and Ada Mae


    - Mert ismersz. – mosolygok rá. Puszit küldök a levegőbe, fanyarságát oldandó. Nagyon szeretem őt.
    - Téged rosszul érintene? – vonom össze szemöldököm. Nem szeretném, hogyha valami zavarja Drewt azt nem mondaná el nekem. Mindig megbízhatott bennem, ahogy én is benne. Szeretném, ha elmondaná, hogy mi baja. Akár a bölcsővel, akármi mással.
    - Szerinted ki kéne ürítenünk a szobát? – kérdezem kissé tétován. Úgy terveztem, hogy a kislányunk szobáját a vendégszobából alakítjuk át, de talán túl kéne lépjünk együtt a múlt egy bizonyos szakaszán. Ettől még nem szeretném, ha Mike szobáját felszámolnánk. Egyszerűen csak.. ha már új bútorokat veszünk a kislánynak, kaphatna Mike is egy egészen új szobát. Persze ezt még nem mondtam el Andrewnak.
    - Meg fog fájdulni a torkod. – pillantok az italra.
    Megáll bennem az ütő. A fagyihoz nem nyúlok, tenyeremet Drew felé nyújtom, mint mindig, amikor azt szeretném, hogy fogja meg a kezem.
    Biztos vagyok benne, hogy tudja: a gyermek érzi őt, átveszi mások érzéseit is, idegességüket és fájdalmukat, de senkire nem olyan érzékeny, mint az apjára. Így ha nem értettem volna az italospohár érintésénél, a kicsi akkor is a tudomásomra hozta volna, hogy baj van. Amit pedig az arcán látok, az csak hab a tortán.
    Nem mondok semmit, nem észrevételezem. Még csak pocakomra sem simítom szabad kezem, mert rögvest rájöhetne Drew, hogy van valami.
    - De jó! Nagyon örülök, hogy ilyen sokat velünk tudsz majd lenni. – mosolygok rá. Ha legalább fél kézzel megfogta a kezemet, két tenyerem zárójelébe vonom kézfejét. Egyelőre csak egy érintés, semmi több. Nem használom a képességemet, egyszerűen csak tudni akarom mi a baj. Ahogy ő értünk, úgy én meg érte aggódom. Nagyon.
    - Vajon neki is csak mi leszünk a családja? – jut eszembe a kérdés. Az én családomról tudjuk, hogy nem lehet rájuk számítani, sőt. De az angyalok.. mégis másmilyeneknek kell lenniük.
    - Fagyit kérsz? – érzem, hogy baj van, de nem akarom tudatni vele. Viszont ha hamarabb elfogy az édesség, hamarabb javasolhatom, hogy menjünk haza. Nem szeretem a játszmákat, de néha nagyon is szükségesek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Júl. 27 2015, 09:24

    Ada Mae      Drew
    Játékosan elkapom a csókot és a szívzsebbe teszem, ahogy hallom mindig tőle. A kérdésre megadóan sóhajtok. Mindig is ismert Ada.
    - Nem tudom. Talán idővel meg az lenne a bajom, hogy ő nem abban a bölcsőben volt.  
    Határozottan ingatom meg a fejem. Mike szobája az Mike szobája, és előbb-utóbb visszatér hozzánk. De nem vagyok annyira járatos az alvilági dolgokban, az angyaliban sem.
    - Nem. Az a szoba Miké.  
    Hümmentek. A fagyit sem bírom mindig, hát még a jeges italt. De nem is így fogom meginni.
    Tétován nézek Adára. Nem szeretnék most hozzáérni, azt hittem, hogy túl vagyunk azzal az egészen, hogy elmentünk hozzájuk, de amit most látok, az nem szép dolog.
    - Ne... –    húzom vissza a kezem, az üvegre teszem. – Mennyire látni? –   az, hogy az arcom ég, nem jön le belőle, hogy ott is van a jelből már, a melegnek tudom be, ami beborít teljesen.
    - Igyekszem. Szeretnék mindent megadni nektek. Hogy együtt legyünk.  
    Az arcomhoz nyomom az üveget, jól esik a hidege, megkönnyebbülten le is csukom a szemem egy pillanatra.
    - A szüleim még nem tudják. Úgy véltem, hogy együtt mondjuk el, ha kész vagy rá. – legalábbis azt szeretném, ha együtt mondjuk el nekik. Már nem érdekel, hogy mennyire ellenzik vagy támogatják.  
    Nekiülök a saját fagyimnak, de mielőtt vennék a sajátoméból, felé tolom.
    - Csak ha te is veszel ebből. Friss gyümölcs van benne.  
    Megkóstolom az övét.
    - A ribizlit sosem szerettem, pedig édes most. –   húzom el a számat.
    - Ha bútor kell, Humphrey tud segíteni a szállításban, egyből jelentkezett, amikor megtudta, mi a helyzet. –   kanyarodok vissza a saját fagyimhoz.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Júl. 27 2015, 11:12



    Drew and Ada Mae



    Mosolyogva ingatom fejemet. És még azt mondják, hogy a tündérek bonyolult jellemek. Kérem szépen, aki ilyen véleményen van az nem találkozott még angyallal. Meg félangyallal sem.
    - De Mike már nagy fiú. Nem jöhet vissza abba a szobába, azon bútorok közé. - jegyzem meg, kimondva ezzel, hogy a szoba szerintem is Mikeé, nem kifejezetten úgy értettem az ürítést, hogy a kislány kapja meg helyette. Nem lenne szívem belépni oda úgy, hogy nem a fiamhoz megyek. Viszont reménykedem, hogy egyszer még ő is hazajön.
    - Akkor legyen Mike régi bölcsője, ellenben a többi bútor pedig olyan, ami csak az övé lesz. - már a kislányé, s nem Mikeé. Próbálok kompromisszumot keresni, bár ahogy Drew sem egyszerűen követhető, úgy én sem.
    Elsöpri a könnyednek eddig sem nevezhető, ám kényelmesen csevegő témát a ki nem mutatott aggodalom. Felszisszenek, amint visszahozza a kezét.
    - Így is, úgy is érzi. Ezáltal érzem én is, hogy baj van. Legalább annyira szeretne segíteni, amennyire én. Tudod jól, hogy képes vagyok rá és azt is tudhatod, hogy nem lesz semmi bajunk belőle. - jegyzem meg csendesen. Makacs, ahogy én is. Legutóbb hagytam magam leszerelni, most ez nem fog megtörténni. A mennyire látszikba nem merek belemenni. Félő, hogy a kelleténél jobban felfújnám a dolgot. - Drew! Hagyd, hogy.. - nézek rá csendes kérleléssel a be nem fejezett mondat ideje alatt, s azután is. Démonvérű vagyok, nekem így nem tudnak ártani. S a gyermek is olyan, mint én vagyok, félig tündér, így neki sem esne baja. Viszont az aggodalomokozta stressz nem kellemes és ebben az utolsó időszakban pláne el kellene kerülni. Sokkal könnyebben megúsznánk, ha tényleg hagyná, hogy segítsek neki. A gyermekünknek apa is kell, nem csak anya, de ha ez így megy tovább.. én nem is tudom. Tehetetlennek érzem magam, börtönbe zárva úgy, hogy nálam van a kulcs, épp csak nem engedik, hogy használjam. Ez rosszabb, mintha tényleg nem tehetnék semmit sem. Remélem megenyhül, s észhez tér. Mindannyiunk érdekében.
    - Amikor úgy érzed, hogy te készen vagy, én kész vagyok. - adom a kezébe a döntés lehetőségét. Felállok a helyemről, hogy közelebb húzhassam hozzá a székemet, így ülve mellé. Útban van az asztal, meg egyébként is, inkább lennék a közelében, mint egy bútordarab válasszon el minket.
    Visszaülök, s közben megsimítom az arcát, kézfejem tenyérrel átellenes oldalát a homlokához nyomom egy pillanatra.
    - Akkor egy kis csere.. - tolom elé a fagylaltomat, hogy közben megkóstolhassam az övét. Egy kis jeges finomság, egy kis gyümölcs. Jó az íze, élvezem. Csak az a francos aggodalom ne szorongatna belülről. Próbálok az ízekre és a színekre koncentrálni, úgy könnyebb megnyugodnom. Mert amíg én ideges vagyok, a gyermek is az. Bár ő hatványozottan érzi, az apja vére miatt. Belerokkannék a képességükbe hosszútávon, azt hiszem. Ez a majdnem kilenc hónap elég kóstoló volt belőle egy időre.
    - Ha édes, akkor annyira nem jó, mintha savanyú. Bár van az a fehér ribizli, az ne finom. Természetellenesen sápadt a színe, ront az ízén. - fejtem ki nézeteimet. Mindent a színek alapján ítélek meg, nálam ez szinte törvényszerű. Pedig isten bizony nem más a fehérnek sem az íze, vagy ha mégis, az nem a fehérsége miatt van. De ezt nekem igazán nem tudná megmagyarázni senki sem.
    - Kedves tőle. - veszem vissza én is a saját hideg édességemet - Molly is segít, amiben csak tud. És nem csak a babaszobát illetőn. Megígérte, hogy segít megtalálni Mikeot. Rá sem veszélyes a Tündérvilág, ahogy rám sem. - célzok ezzel arra, hogy Drewt többé nem vagyok hajlandó veszélynek kitenni, de megnyugodhat, mert nem veszem az ügyet egyedül a kezembe.
    - A szüleid.. - jut eszembe - ..nem tudnának valahogy segíteni?
    Sose jutottunk el oda, hogy Mike kapcsán segedelmet kérjünk bárkitől. A mundane rendőrségre hagyatkoztunk, de hiba volt. Ennyi év után talán már minden hiba. De nem vagyok képes - és hajlandó sem - feladni.

    Sponsored content

    Re: Broadway


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:39