Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Broadway

    Share

    Broadway

    on Pént. Jan. 16 2015, 09:56

    First topic message reminder :


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Júl. 29 2015, 13:53

    Ada Mae      Drew

    Leesik, mire mondta, Adára is tekintek.
    - Ez igaz. Rendben, akkor legyen úgy. –    bólintok végül. Csak minden rendben legyen. Szeretném ha végre már igazi család lehetnénk. Hogy velünk van Mike. Mert él.
    - Nem bízok a tündérek trükkjeiben. –   húzom el még inkább a kezem.
    – Nem, nem hagyom. Örülök, hogy én fogtam meg a meghívót. –   ha baja esett volna akkor ott, nem tudom, mit tettem volna.
    Ha nem az ép arcom felé, amelyik nem ég, irányítja a kezét, akkor úgy fordítom a fejem. Nem merek kézzel hozzáérni, nem tudom, mi lenne. Nekidöntöm a fejem.
    - Fehér ribizli? Az nem a félig érett ribizli? –   nem értek ennyire hozzá, főleg, hogy nem is szeretem.
    A kérdésre elkomorodok. Nehéz válaszolnom.
    - Kértem őket, még az elején, határozottan elutasítottak. Nem tudom, arra miként reagálnak, ha megtudják, a tündérek tették. De el akarom nekik mondani. –    igaz, évek óta nem is találkoztunk.
    - Remélem, hogy most már megenyhültek kissé. –    iszok pár kortyot, jól esik a hűvössége. De egyre inkább nem vagyok jól.
    - Meg talán meg kéne kérdezni őt, hogy mit is akart ezzel. Vagy tudod mi ez? –   tartom felfelé a kezem, a tenyerem felé fordítva, elég távol, hogy ne érjen hozzá.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Júl. 29 2015, 16:20



    Drew and Ada Mae



    Viszontbólintással jelzem számára, hogy megbeszéltük, így is lesz. Nem mindig értjük meg egymás szándékait elsőre, de értelmesen meg tudjuk beszélni a dolgokat és nem kell szájbarágósnak bizonyuljunk.
    - Köszönöm! - mosolygok rá, s annak tudatában zárom le ezt a témát, hogy újra elhiszem a szobatervezgetés vizein evezve, hogy Mike hazatér. Hamarosan.
    Szíven talál az, amit mond. Megjelenik egy könnycsepp a szemem sarkában, s hiába próbálnám meg visszafogni, nem sikerül. Végiggördül arcomon.
    - Az lehet, de a feleségedben és a lányodban megbízol-e? - kérdezem tőle csendesen. Nem kapok a keze után, mert az asztal túlfelén ül, s pocakkal nem olyan könnyű áthajolni. Meg egyébként is, tudjuk ezt másképpen is játszani, ha nem akar segíteni abban, hogy megnyugodjak és ne sürgessük a gyermeket a világrajövetelben, akkor nem akar. Értem is, meg nem is.
    Melléhúzódom a székkel, így legalább a közelében lehetek. Nem érek hozzá, ha ennyire tiltakozott az előbb, csendesen, de feszült figyelemmel hallgatom.
    - Nem. Egyfajta ribizli. Éretten is fehér, mintha albínó lenne, de szerintem ez gyümölcsöknél nem használatos kifejezés. - beszélek hozzá, miközben arcának ép felét simítom, s ahogy nekem dől, nem engedem eltávolodni. Sokkal nehezebben tudom így megtenni azt, amit rövid úton a kézfogással tehettem volna, de ha eleget beszélek hozzá, akkor idővel talán csak azt fogja észrevenni, hogy jobban érzi magát. A jel marad, azt így nem tudom elvenni, de nem is baj. Legalább nem bukom le. Talán. Bár utólag már úgyis olyan mindegy. A démonméreg a magamfajta démonvérűből nem kiválasztható, de nem is veszélyes rám igazán.
    - Mégis miért? - kérdezem, s felgyorsult szívverésemet ha érzi, betudhatja annak, amit a kérdésfeltevésem idegessége szül. Vagy felháborodása. Attól függ, hogy honnan nézzük.
    - Én is remélem. - sóhajtok fel, s eltávolodom tőle kissé. Nem érzem betegnek magam attól, amennyit sikerült átvegyek tőle, de tudom, hogy a test tüneteit nem tudnám letagadni, s a forróság nem csak benne létezik már. Mértéke csak attól függ, mennyit sikerült ilyen nem túl hathatós módon elszednem. Nem akartam ehhez a tisztességtelen módszerhez folyamodni, de rákényszerített.
    - Nem vagyok biztos benne. Erőgyengítőnek vélem. - válaszolok kissé tanácstalanul. Azt nem mondom, hogy azért jutok erre, mert egyre kevésbé érzem a gyermek energiáit hullámzani bennem, egyre kevésbé tűnik ki angyalsága.
    - Ezért nem érted el Mikeot. Talán. Drew? Menjünk haza.. Most! - kérem, bár a vége eléggé utasításízű. Pihennie kell, de ha ezt így tolom az arcába, nem megyünk vele semmire. Nem szép dolog aggodalmat kelteni benne, de talán ha azt hiszi, hogy én nem érzem jól magam, akkor hajlandó lesz elindulni. Akár sikerült, amit terveztem, akár nem, azt biztosan érzem, hogy a kislány türelmetlen. Nem hiszem, hogy belátó lesz, s kivárja a maradék napokat, ami hátravan még a kilenc hónapjából szívem alatt. Bár tévednék! De nem szoktam, ebben nem. Túl jól ismerem a testemet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Aug. 02 2015, 16:42

    Ada Mae      Drew

    Teljesen idiótán bámulok rá.
    - Pont azért nem bízok meg bennük, mert képesek téged is bántani. Fogd már fel, hogy nem akarom, hogy bajotok essen! –   dohogok. – Szeretlek és nem akarom, hogy rád ragadjon ez az izé.  
    Nem ismerem annyira a tündérek világát, de a gonoszságaikat már sikerrel megtapasztaltam és ha lehet, és nagyon rossz lelkű lennék, akkor már rég nem lennének. De nem szeretnék fájdalmat okozni Adának. Még így, ezzel sem. Letörlöm szalvétával a könnyét, isten ments, hogy hozzáérjek.
    - Albinó gyümölcs. Ilyenről még nem hallottam.  
    Érzem, miben mesterkedik, elkapom az arcom, még mielőtt valóban hozzám érne, arrébb is ülök. Riadtan nézek rá.
    - Ezt így ne... –    nem ért hozzám és én se hozzá. Ez érintéssel megy, észrevettem.
    Nem tudom, hogy akarok-e a szüleimmel találkozni. Szeretem őket, ők is szeretnek engem, de valahogy nem igazán jöttünk ki az elmúlt jó pár évben. De remélem, ha megtudják, mi történt Mike-al, akkor segítenek.
    A kérésre csak bólintok.
    - Menjünk taxival. –    felelem és kotorászok a tárcám után.
    Leintek egy taxit, hagyom, hogy beüljön, majd a sofőr felé hajolok, bemondom a címet és hozzáfűzöm.
    - Akárhogy is kéri, ne álljon meg kérem, csak a címnél. –   azzal becsapom az ajtót. És a sikátorok felé veszem az irányt, hogy mire észbe kapjon Ada, addigra eltűnjek a szeme elől.
    - Undorító egy játékot játszotok tündérek. De most nem fogok engedni!  
    Szüleim felé nyúlok gondolatban, hogy értem jöjjenek, s eltűnjek nem csak láthatatlanságom okán a sikátorból.
    - Sajnálom, Ada...  
    Nem szeretném, ha bajuk lenne, s első kérésem az lesz, hogy vigyázzon rájuk valaki tőlünk. Nekem meg össze kell szednem magam.

    //Bocsánaatt!!! Sad nagyon élveztem a játékot és lesz folyt.köv.! Szívek //
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Aug. 03 2015, 00:32



    Drew and Ada Mae



    - Értem, de én is tündér vagyok. Rosszul esett. Bocsánat, tudnom kellett volna, hogy nem úgy értetted. Sose bántanál szándékosan. – sütöm le szemeimet. Ettől a könnycsepp még megszületik és le is gördül, de hogy Drew letörli, már ott sincs.
    - Máshogy nem hagyod! – csattanok fel, válaszul arra, hogy elhúzódik. Szinte bukfencet vet a gyomrom az idegességtől és érzem, hogy a gyermek sem érzi kifejezetten jól magát. Nem szólok viszont, nem is tudnék. Egy kicsit muszáj lenyugodjak, mert ennek így nem lesz jó vége.
    - Rendben. – fújom ki hosszan a levegőt, mindkét tenyeremet szinte óvón simítom gömbölyű hasfalamra egy pillanatig, mielőtt felállnék a székből, hogy elinduljunk a taxihoz. Beülök először, mit sem gyanakodva, hiszen Drew csak átmegy a másik oldalra, hogy ott kinyissa az ajtót, beszálljon, és..
    Elkerekedett szemmel hallgatom a mondandóját, s még csak megszólalni sincs időm. Az éledő pánik lesz úrrá rajtam, képességemet veszem elő, s egy pillanat alatt próbálnék kifakulni az utastérből, de amióta gyermeket várok ez nem működik. El is felejtettem. A kevert vér miatt lehet, csak a gyógyítás maradt nekem.
    A telefonom után nyúlok, azonnal Drewt tárcsázom, de valahogy nem remélem, hogy fel fogja venni, ha már így itt hagyott. Háromszor próbálkozom és csak utána adom fel.
    A taxis kérdése csak nagyon lassan jut el hozzám. Bemondom a címet, de mintha géphang szólna, nem is én. Esküszöm úgy emlékeztem, hogy Andrew elárulta. Mindig ő szokta, de ő nincs itt. Megint elhagyott.
    - Halló! Molly? Tudnál beszélni Sebastiannal? Drew.. megkeresné nekem? Az ő világuk nem a miénk.. – zokogok bele a telefonba, amikor már a lakásból sikerül felhívjam barátnőmet. Utolsó mentsváram a másik angyal, más nem jut eszembe. Fogalmam sincs róla, hogy mit csináljak – ha nem ebben az állapotban lennék, akkor már rég anyám áza előtt verném a palávert a Tündérvilágban -, nem tudok megnyugodni, hiába veszélyeztetem ezzel a gyermeket. Csak a fohászkodás maradt, semmi más.
    ~Andrew Robert McCaffrey! Hogy tehetted ezt a családoddal? Gyere haza az ég szerelmére! Kérlek.. gyere haza..~

    // Sad Hát azt nagyon remélem, mert a végén még szívrohamot kapok az idegtől, mint Ada. Köszönöm, nagyon élveztem megint! Ölelés//
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Broadway

    on Pént. Aug. 21 2015, 23:38







    Még csak felfedezem a várost, és sok év távlatában nehéz tudni, mik is maradtak meg az üzletekből vagy tűntek el örökre, esetleg költöztek el.
    - Két sarokkal arrébb? – a virágárus az ajtóban áll, de segítőkész.
    - Igen, menjen jobbra, aztán az elsőnél balra és onnan még kétszáz méter.
    - Köszönöm. – nem szállok ki a zsebemből, már lépnék tovább, de visszalépek.
    – Mondja csak, az az örökzöld növény, fehér virágokkal és piros porzókkal... olyan van még?  - valamit valamiért.
    Kapribogyóra gondoltam, de nem jutna eszembe a neve ezen a nyelven.
    - Arra gondol, aminek a termését fűszerként is szoktuk használni? Hogyne lenne! – int a kezével és lép is be.
    Egy növénnyel vagy kettővel több, avagy kevesebb, nem foglalkoztat. Valamit valamiért.
    Két cseréppel a szatyorban, lépek az utcára, majd legfeljebb az ablakba teszem, ahol elég fény és meleg is jut neki.
    Lesz még mit megvennem, a furgonban el fog férni, csak a parkolóig kell eljuttatnom majd a csomagokat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Szept. 06 2015, 21:36

    Liliana & Kaidence


    Két hét szabadság. Ennyit kaptam most tőle, ami annyit tesz, hogy munka miatt el kellett utaznia. Bevallom őszintén azon sem lepődnék meg, ha csak egy másik nő lenne az ok, de nem zavar, cseppet sem zavar, mert ilyenkor végre kicsit élhetek.
    Ezek a napok éltetnek engem. Szerencsére a személyzettel jóban vagyok, így bízhatok bennük, hogy nem árulnak el. Ha tehetem minél kevesebb időt töltök otthon. Ma is elmentem vásárolni, sétálni és végre beülhettem egy előadásra. Ennyit már rég mosolyogtam. Kellemes egy színdarab volt. Észre sem veszi az ember, hogy elrohan az idő.
    Kiérve a színházból a kocsi felé veszem az irányt, de végül meggondolom magam. Olyan kellemes az este és még semmi kedvem hazamenni. Így inkább miután jelzem a sofőrnek elindulok sétálni. Már rég nem láttam teljes fényében pompázni ezt a várost. Tele van élettel...
    Sétálás közben egy fagyis mellett haladok el. Először csak egy pillantást vetek rá, majd miután pá méterrel elhaladtam mellette állok meg és fordulok vissza. Mikor is ettem utoljára fagyit? Olyan rég volt, hogy nem is emlékszem már rá.
    A kínálat széles skálán mozog, így igen nehezen sikerül eldöntenem, hogy mit is kérjek. Végül három ízt választok egy kis elvitetős kehelyben. Nem szeretném leenni a ruhám, így jobb az óvatosság. Miután kifizettem a hűsítő finomságot kicsiket kanalazva belőle indulok tovább.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Szept. 06 2015, 22:12


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Hagyja, hadd sodorja magával a tömeg, átadja magam az emberek lüktető, pulzáló életerejének, kisujját sem feszíti nekik. Még a szemét is lehunyja, hogy a maga intenzitásában ízlelje a helyzetet - nincs szüksége a látására ahhoz, hogy minden töredékmásodpercben teljességgel tisztában legyen most a környezetének, helyzetének. Épp ez a lényeg, ez a kiterjedt, vagy inkább kiterjesztett érzékelés, ezért jött. Nem is az előadásért, a Broadway sosem volt a kedvence, de hát itt nem sok kedvére valót találhat olyasvalaki, aki élből negatívan viszonyul mind a musicalhez, mind a modern előadásokhoz. Ez van, attól még fegyelmezetten végig tud ülni bármilyen darabot, csak éppen jobban leköti a közönség, mint a színpad. Közülük már érdemesebb szemezgetnie, hiszen a színház, mint olyan, már önmagában megszűri a közönségét. Az emberek többsége nem jár ilyen helyekre, ez inkább az elit(ebb) rétegek szórakozása.*
    *Bár nem könnyű, de kiválaszt egyet a seregnyi életenergia közül, s annak nyomában kezd lépkedni. Szimpatikus darab, legalábbis elsőre az volt. Minél inkább kikerül a többi közül, minél inkább lecsupaszodik, annál csalódottabbá teszi Lilyt. Végül, amikor az emberek áradata már végképp elapadt, kinyitja a szemét is, s ily módon is meggusztálja a kiválasztott halandót. Nem éppen az, amit várt, amire számított, de hát... valamit mégiscsak kiszúrt benne, különben nem ezt követte volna. De mi volt az, s miért tűnt el, ahogy kikerült a többiek forgatagából a nő? Legalább elegáns, azt meg kell hagyni - tudja, hogy adnia kell a látszatra. Lily, látszólag véletlenül, melléje sodródik.*
    - Háromból kettő jó választás volt *szólítja meg, minden bevezetés nélkül, amikor mellé ér. Egyébként mosolyog, s nem áll szándékában a legkevésbé sem félelmetesnek mutatkozni, csak a szokásos, magabiztos fellépését adja: kihúzza magát, ahogy manapság kevesen, tökéletes tartással, s olyan természetességgel halad a magas sarkú szandálban, mintha erre termett volna. De még így is alacsonyabb kissé a másik nőnél. S mintha tudna bármit is a fagylaltról! Életében nem kóstolta soha, halálában pedig nem egészen úgy érez ízeket, ahogy a halandók...* - Tetszett a darab? *folytatja zavartalanul, miközben a másik arcát vizsatja. Mivel csak ember, ezért kendőzetlenül - ha zavarja az intenzív, már-már ragadozószerűen élénk figyelem, tegyen ellene a nő!*

    to: Kaidence Green ; words: 348 szó
    Am I looking for you?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Szept. 06 2015, 23:36

    Liliana & Kaidence


    A fagylalt iszonyatosan jól esik és még azokat az időket juttatja az eszembe, mikor még gyerek voltam, mikor az volt a legnagyobb gondolom, hogy nem nézhettem meg a legújabb mozifilmet. Ha tudtam volna, hogy így alakul az életem sosem könyörögtem volna azért, hogy nőjek fel. Azt hittem ha majd leérettségizem a magam ura lehetek. Addig maradhatok fent amíg csak akarok, lazsálhatok egész nap és miegymás… De az álmaimnak szépen keresztbe tettek. Persze tudom ne picsogja, hisz én voltam az ostoba, a vak.
    Régebben azt hittem, hogy a magány borzalmas, hiszen ki akarna egyedül lenni? De már igen nagyon tudom, hogy a magány egyben a megváltás is lehet. Mikor végre fellélegezhetsz és nem kell attól tartanod, hogy már megint valami rosszat csinálsz.
    A gondolataimból hirtelen zökkent ki a mellém lépő hölgy. Előbb a fagylaltra, majd rá pillantok egy kedves mosollyal. Meglep, hogy csak így megszólított, de közben meg örülök is neki.
    -Nekem mindegyik nagyon ízlik. Ezer éve nem ettem fagylaltot. Nem is tudtam, hogy ilyen sok íz van.-A kérdésén kissé megilletődöm. Mégis honnan tudja?... Talán a közelembe ült. Mindegy is nem is lényeges.
    -Öhm igen. Kellemes volt, szórakoztató. Remek esti kikapcsolódás. És Önnek?-Teszem fel teljesen őszintén a kérdést. Szívesen elbeszélgetek ilyenekről, legalább most van kivel.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Szept. 07 2015, 21:14


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *A legkevésbé sem lepődik meg azon, hogy okvetlenkedése nem kellemetlenséget vált ki a másikból. Hát jóhogy... végtére nem szokás visszautasítani az ő társaságát. S nem feltétlenül a vámpír meglehetősen karakteres kisugárzása miatt, bár feltehetően az is belejátszik. Viszonozza hát a nő mosolyát, s igyekszik nem éreztetni, hogy e gesztus leereszkedő volna, pedig hát az ő gondolkodásában meglehetősen az. De belefér.* - Pedig itt még nem is nagy a választék. Nem mintha hiányozna: inkább legyen kevesebb a lehetőség, semhogy a mennyiség a minőség kárára váljon *csóválja meg a fejét kis nevetéssel, a maga részéről azonnal ugrott gondolatban, és már nem is a fagylaltról beszél, na de ezt nem kell különösebben hangsúlyoznia. Az emberek aligha vennék jó néven, ha tudnák, milyen rossz véleménnyel van róluk, például.*
    *Minthogy a másik nem mutat semmilyen idegenkedést, Lily a legkevésbé sem zavartatja magát: beszéd közben belékarol, úgy veszi fel léptei ritmusát, s sétál vele tovább az utcákon, egyszersmind vezeti is, az első adandó alkalommal letérve a fényesen kivilágított fő utcáról egy kissé visszafogottabb mellékágra.* - Nem különösebben. Egyszer nézhető volt, de alapvetően jobban kedvelem a klasszikus darabokat. Például... *ajkát csücsörítve elgondolkodik egy pillanatra, mielőtt folytatná.* - Hallotta már a Figaro házasságát eredeti nyelven? Szerintem mindent érdemes meghallgatni eredetiben, lenyűgöző meglepetések érhetik az embert. "Dove sono i bei momenti / Di dolcezza e di piacer? / Dove andaro i giuramenti / Di quel labbro menzogner?" *Na nem énekli, csak szavalja Almaviva grófnő recitativóját, de azért így is nyilvánvaló véleménye szerint, hogy miről beszél.* - A fordítás közel sem ilyen erőteljes. Főleg, ha a szöveg értelmét fel kell áldozni a dallam vagy a szótagszám vagy hasonló szempontok oltárán. És hát a fordítók ritkán olyan zsenik, mint az alkotók... vagy Önnek más a tapasztalata? *cseveg mosolyogva.*
    *Valószínűleg ezt még üórákig tudná csinálni, amikor hangos füttyszó szakítja félbe kezdődő monológját, s az erre válaszoló, kissé kásás nevetés közepette egy másik hang még egy harsány "Cicababák!" kiáltást is megereszt. Lily pedig abban a pillanatban megtorpan, szandálja sarkát szinte belevágja a járda aszfaltjába, s ha sikerült korábban belekarolnia a másikba, akkor bizony őt is rántja magával a mozdulatlanságba. Ami, félő, csupán egy pillanatig tart majd.*

    to: Kaidence Green ; words: 353 szó
    Am I looking for you?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Szept. 09 2015, 22:32

    Liliana & Kaidence


    -Ebben egyet kell értenem Önnel.-Valóban, van aki képes túlzásokba esni, túl sokat vállal be és ennek köszönhetően semmi sem úgy sikerül, ahogy azt szeretné. Velem is volt ilyen, de régen, nagyon régen.
    Bár kissé meglepődöm, mikor belém karol, de nem lököm el. Kedvesnek, barátságosnak tűnik nekem, de lehet, hogy mind ez csak képzelgés. Rég nem voltam egyedül az utcán, idegen emberek között. Teljesen elszoktam tőle. Őt végigmérve nem hiszem, hogy félnem kellene. Nah meg ha igen is… Rosszabb nem lehet az „otthonnál”.
    Ahogy hallgatom őt egyre inkább élvezem ezt a beszélgetést. Végre nem a sok ostoba nőszeméllyel kell jó pofiznom, csacsognom. A legtöbben tényleg nem okosabbak egy bolhánál, pont ezért is választják őket a gazdag pasik. Mindent megtesznek nekik nyafogás nélkül, mintha csak robotok lennének. Ő viszont nagyon is tanultnak tűnik és már ez boldoggá tud tenni.
    -Ismerem és láttam is. Sok darabra vittek el szüleim. Eredeti nyelven adták elő, de fent kiírták angolul is. Természetesen minden jobb eredeti nyelven, hisz z adja legjobban vissza az alkotó elképzeléseit, világát, de jó, hogy le is fordítják őket. Így legalább többen megcsodálhatják ezeket a remekműveket.-Nem mindenkinek adatik meg, hogy nyelveket tanuljon. Akár anyagiak miatt, akár egyszerűen csak jellemből fakadóan. Én könnyen tanulom a nyelveket, de ismertem olyan személyt is, aki akármennyire is lelkes volt, nem tudta elsajátítani.
    Annyira belemerülök a beszélgetésbe, hogy észre sem veszem, hogy idő közben átvette az irányítást és letértünk a főútról. Régen volt alkalmam sétálni a városban, így könnyen képes vagyok már elveszni.
    A beszélgetésünket előbb egy füttyentés, majd egy beszólás szakítja félbe. Én is azonnal a hang irányába kapom a tekintetem, de nem állok meg… Vagyis nem állnék meg, ha idő közben ő nem dermedne le. Egy pillanatig őt figyelem, majd a férfiakat.
    -Szerintem menjünk! Ne foglalkozzunk velük. Nem érdemes.-Ha látják, hogy süket fülekre találnak megunják majd és békén hagynak minket. Viszont, ha érzik, hogy bármelyikünk érdeklődését is sikerül magukra vonni bátrabbakká válnak.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Szept. 09 2015, 23:03


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Csupán mosolyog azon, hogy egyetértenek vele. Hiszen ez a természetes... miért ne tenné a másik? Most még semmi polgárpukkasztót, vagy kiakasztót nem mondott, csupán azt, amit némi józansággal bárki beláthat. Ennélfogva nem is takargatja, hogy bizony számára ez majdhogynem természetes. Aztán színpadiasan a homlokához kap szabad kezével, amit nem Kai karján fűzött át.* - Ó! Még be sem mutatkoztam, bocsáss meg a modortalanságomért *mosolyog a másikra megnyerően.* - Liliana vagyok. *Mivel az Árnyvilágban megszokta, hogy ennyi is elég, így a (kitalált) vezetéknevét nem emlegeti. Ha akar, persze rákérdezhet a másik, s nem lesz ellenére, hogy elárulja, de egyszerűen nem tartja szükségesnek. Vagy talán csak a másik bizonytalanságát érzi meg, s ez is teszt a részéről... nos, a vámpírnőtől minden kitelik, szegény halandó még nem tudja, kinek a karjába futott. Jobb is - egyelőre legalábbis mindenképpen.*
    - Ezzel nem értek egyet. A nagy többség számára, szerencsére, a komolyzene élvezhetetlen. Így a szélesebb közönség eleve paradox. Aki képes a kifinomult zene élvezetére, annak nem jelenthet gondot a feliratok olvasása sem *ingatja a fejét visszafogottan.* - Értem én, hogy a jó nyelvérzék nem mindenki sajátja, de analfabéták lehetőleg semmilyen nyelven ne hallgassanak Figaro házasságát, mert nem nekik szól *vág egy fintort a mondandója végén, hogy aztán tovább figyeljen a másikra, hiszen érdekli, van-e ellenvetése, avagy elfogadja a véleményét vita nélkül.*
    *Legalábbis az ominózus füttyszóig kapja Kaidence a figyelmet. Lily, hallván az aggodalmaskodást, halványan elmosolyodik, ám cseppet sem hallgat a szép szóra. Ha egyedül lenne, nyilván nem csinálna ügyet egy beszólásból. Ám nem egyedül van, ez pedig szükségessé teszi a beavatkozást. Így hát lassú, egyenletes mozdulattal fordul a társaság (négy férfi) felé, s kiválasztja a leghangosabban röhögőt, annak a pillantását kapja el. A vámpírbűbáj azonnal felizzik körülötte a levegőben, közelebb sem kell mennie - igen gyakorlottan alkalmazza az encantót.* - Még egy ilyen poén, és kellemetlen következményeknek nézel elébe. Kérj bocsánatot, és ezúttal elfelejtem a modortalanságod! *utasítja a fickót, az eddigieknél valamivel mélyebbé váló hangja felületes hallgató számára nyájasnak tűnhet, ám figyelmesebbek számára nagyon is nyilvánvaló a benne csendülő, valódi fenyegetés. Persze, a maradék három hapsi aligha emiatt fogja vissza magát, inkább a vámpír-kisugárzás tehet róla... a megszólított, pillantásán keresztül torkon ragadott flótásnak pedig nincs is más választása, mint hogy tegye, amire utasították.* - Bo... bocsánat. Sajnálom... *hebegi, megbabonázva bámulva Lilyt, aki elégedetten elmosolyodik e szavakra, s pislogva hagyja, hogy visszanyerje önuralmát, aztán már fordul is el. Szinte már túl egyszerű volt - semmi élvezet nincs ilyen gyenge akarat leigázásában. A továbbiak - az eszmélés, értetlenkedés, esetleg a fickó kiröhögése - már a legkevésbé sem érdeklik.*
    - Igazad van, most már nem érdemes foglalkozni velük *jelenti ki, jó hangosan, hogy lehessen hallani. Észreveszi-e, hogy tegezésre váltott? Rejtély. Megpaskolja társnője kezét, aztán lesimítja a vörös csipkeruhát, mintha ugyan szükség lenne annak igazgatására. Közben továbbindul, ha a társaság nem dönt újabb kellemetlenkedés mellett. Nem lenne példa nélküli - végtére Lily semmilyen további utasítást nem transzportált az agyukba, s a zavarodottság még a józan elméket is ostobaságra ragadtathatja, nemhogy az alkoholtól bódultakat. Így aztán fél füllel arrafelé figyel, biztos ami biztos.*

    to: Kaidence Green ; words: 503 szó
    Am I looking for you?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Szept. 20 2015, 22:39

    Liliana & Kaidence


    Cseppet sem zavart, hogy nem mutatkozott be, jelen helyzetben nem a név a legfontosabb, de tény így nagyobb bátorsággal vágok bele ebbe a sétába az ő társaságával.
    -Kaidence!-Mosolyodom el. Én nem szívesen emlegetem vezetéknevemet, mert cseppet sem vagyok rá büszke. A férjem nevét kellett felvennem, akiről szinte az egész világ hallott, akiről azt hiszik, hogy a tökéletes pasi… Nos nincs olyan, hogy tökéletes. Amit a világnak mutat az csak egy álca.
    -Nos én nem értek ezzel egyet, de hát ez nem is kötelező. Ezért olyan érdekesek az emberek. Ha mindenki ugyanúgy gondolkozna, elég unalmas lenne a világ.-De vitába nem szeretnék kezdeni vele, így nem is folytatom tovább ezt a témát. Mindenki elmondta, hogy mit hogyan gondol és itt jó is megállni.
    A férfiak beszólására én nem igen akarok reagálni semmit. Ha most magunkra vesszük csak rontunk a helyzeten és többen is vannak. Tudom mire képes egy férfi, ha nem kaphatja meg azt, amit olyan nagyon akar főleg, ha részeg. Természetesen kissé úrrá lesz rajtam a félelem. Reménykedem abban, hogy a társam is inkább a csendes visszavonulást választja, de sajnos csalódnom kell.
    Meglepnek szavai, kemény hangja, a férfiak rémült tekintete. Érdeklődve figyelem az eseményeket, míg végül a férfi bocsánatot nem kér tőlünk. Ezt mégis hogyan csinálta? Egy részeg férfi sem vetné alá magát a női akaratnak. De neki… Azonnal megtette, amit kért… Mégis hogyan?
    -Hogy mi?-Zökkentenek ki Lily szavai bambulásomból. Valami nagyon fura itt nekem, de nem tudnám megmondani, hogy mi. Egyszerűen valami fura érzés uralkodik el rajtam. De nem is foglalkozom inkább vele, csak elindulok Lily mellett. Minél előbb eltűnünk innen annál jobb.
    De csak pár lépést teszünk meg, mikor az a pasas, akitől kikövetelte a bocsánatkérést ismét odakiabál hozzánk.
    -Sajnálom, hogy nem alattam fekszetek és nyögdécseltek a gyönyörtől!-Ahogy ezt kimondja már jön is a röhögés. Én azonnal Liliana felé pillantok és erősen fogom meg karját.
    -Kérlek! Ne foglalkozz velük. Hagyjuk őket! Kérlek!-Láthatja tekintetemből, hogy igen is félek. Félek ugyanúgy, mint otthon, mikor férjem hazajön akár józanon, akár részegen.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szomb. Szept. 26 2015, 22:25


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *A név ismerete hasznos. Nem azért, mintha bármi köze lenne valakihez annak, hogy a szülei milyen hangsort aggattak rá identifikációként, ám az, hogy ki miként mutatkozik be - teljes név, becenév, rövidítés, szép körítés, lényegre törés -, az már valóban elárulhat sok mindent. És csak utána következik az, hogy a név hasznos lehet ahhoz is, hogy később háttérinformációkat bányásszon az illetőről, ha épp olyan kedve lesz, vagy szükségesnek bizonyul.*
    - Kaidence? Szép név, egyedi. Akárcsak te. Fonetikusan írod? *Nem tudja beazonosítani, mely kultúrkörhöz tartozik, ha egyáltalán bármelyikhez, hiszen ez itt Amerika, ahol szó szerint bárminek lehet nevezni egy védtelen újszülöttet. Bár némelyik idióta szülő választását simán kínózóeszköznek lehetne minősíteni. Persze sok esetben a peches csemete nagykorúsága első cselekedeteként le is veti magáról a megbélyegző identitást, általában azért, hogy valami hasonlóan gázosat válasszon a helyére. De ez már abszolúte az emberek problémája. Lily biztos benne, hogy a tőle megszokott alapossággal választja majd meg hamis identitásait, amikor rájuk fog szorulni. A jelenlegit cseppet sem érzi hamisnak - olyan régóta él már vele, hogy ritkán gondol bele, valaha egyéb is volt, mint Liliana.*
    - Unalmas? Én inkább a katasztrofális kifejezést használnám, és még mindig nem tartom elég érzékletesnek. Halmozni kellene a jelzőket, lehetőleg ezzel szinonimákat *húzza el a száját, de hagyja, hogy érezni lehessen, a gondolatkísérlet alapvetően szórakoztatja.* - Persze, ha belegondolunk, a jelenlegi világkorszak eleve is tragikus, így lehetséges, hogy nem jelentene akkora különbséget *pendíti meg, ám nem áll szándékában mélyebben belemenni a szakrális tanokba, csupán kíváncsi a reakcióra. Morogni bármikor bármennyit tud(na), de Kaidence-ben lehetőséget lát, így nem áll szándékában végtelen litániákba kezdeni. Különben is időpocsékolás volna, a nőnek nem kell tudnia semmit abból, amit Lily mondhatna erről.*
    *Érzékeli és látja, mennyire összehúzza magát a másik, mennyire el akarja kerülni, hogy felhvja magára a figyelmet... a konfliktuskerülő magatartás önmagában nem jó vagy rossz, helyzettől függ, de ennyire? Ez mindenképpen érdekes. Szeme sarkából Kaidence-t is igyekszik figyelni, bár persze főleg a fickókkal foglalkozik. Ő a maga részéről kegyes hangulatban volt, Kaidence felfedezése viszonylag jó hangulatot biztosított számára, így kész lett volna a kikényszerített bocsánatkérés után ennyiben hagyni az incidenst, de a spicces férfiakba, úgy tűnik, a legcsekélyebb életösztön sem szorult. Az újabb megjegyzésre Lily ismét megtorpan, ezúttal azonban semmi keménység sincs ebben a mozdulatban. Halvány mosollyal tekint a mellette sétáló nőre.* - Bocsáss meg nekem egy fél percre, Kaidence. Minden rendben, ne aggódj! Várj meg itt! *Nem bűvöli el a másikat, ám még körüllengi a vámpírbűbáj, ezért nagy eséllyel szót fog fogadni a másik. Képes ellenkezni, és másként cselekedni, de valószínűleg csak vonakodva - és hát mi oka lenne rá? Lily rávetett, nyugodt mosolya is azt sugallja neki, semmi veszélyben nincs, persze kérdés, hogy ezt elhiszi-e, de a gondolat azért szöget üthet a fejében.*
    *Ezután Lily kivonja karját és megfordulva a férfiak felé indul. Járása abszolúte nőies, lazán ringó csípője a legcsekélyebb feszültségről sem árulkodik, vállát sem húzza fel. Ám a mosolya eltűnt, arca komoly, a tekintete pedig kifejezetten... veszedelmesen csillog. Megáll a nagyhangú fickó előtt másfél lépésnyire, ha volt olyan hülye, hogy ilyen megjegyzést kiabáljon utánuk, akkor viselje el a következményeit.* - Azt hiszem, uraim, nagy szükségük van egy illemtan-leckére *állapítja meg higgadtan, felnézve. Vagy másfél fejjel magasabb a fickó, a nő mégsem tart tőle egy percig sem. Ha lenne agyuk, ezen elgondolkodnának. Alighanem nincs...*
    *Lily nem várja meg a reakciót. Normális esetben nem személyesen intézné az ilyesmit, de néha ő is kirúghat a hámból... így minden képességét összeszedve előreugrik, tenyéréllel a fickó ádámcsutkájára vág, majd vissza. Az alkoholtól belassult társaság könnyen lehet, hogy fel sem fogja, mi történik, a józan Kaidence azonban láthatja, hogy újdonat barátnője alakja szó szerint elmosódik a szeme előtt, a következő pillanatban pedig ismét ott van, ahonnan indult. Mintha csak pislogott volna, és így kimaradt volna pár képkocka... és ezt bizonyítja az is, hogy a nagyhangú fickó a torkát markolva, légszomjas hörrenéssel omlik térdre. Lily pedig higgadtan emeli tekintetét a többiekre, szinte egykedvű nyugalommal.* - Van még esetleg Önök között olyan, aki úgy véli, egy nő nem érdemel kiemelt tiszteletet? *érdeklődik csevegő hangnemben. Egyik része reméli, hogy olyan választ kap, aminek hatására megismételheti az előbbi megmozdulást, sőt, talán még többet is... végtére természetfeletti erejének töredékét sem használta fel, csak a gyorsaságot. Ha egy kicsit jobban megküldi a kezét, átpasszírozhatná a fickó gigáját a csigolyáin, amíg csak pép marad a helyükön. De most még csak a légcsövében sem ejtett kárt. Hátha tanul ennyiből is... még ha nem is fűz sok reményt ehhez.*
    *Ha teheti, visszaindul Kaidence-hez, ha nem, akkor bizony folytatódik a leckéztetés.*

    to: Kaidence Green ; words: 746 szó
    Why are you so afraid?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Okt. 05 2015, 23:41

    Liliana & Kaidence

    -Igen úgy írom, és nagyon szépen köszönöm.-Jól esnek a szavai. Magamnak teljesen hétköznapi ez a név. Volt idő mikor büszke voltam rá, de mára már ez is elkopott.
    Sajnos a világ tényleg egyenesen a vesztébe rohan… vagyis pontosítok, az emberek a vesztükbe rohannak, ha így folytatják a dolgokat, de mégis mit lehetne tenni? Csak is közös erővel tudnánk ezen változtatni, de azt hiszem ez sosem történhet meg.
    Szeretnék minél hamarabb kijutni innen, de a részeg pasasok nem igen könnyítik meg a dolgom. Elsőre nem néztem volna ki ebből a nőből, hogy ilyen kemény és határozott tud lenni. Olyan aprócskának és törékenynek tűnik egy külső szemnek, pedig ki tudja, mi van ott legbelül.
    Az újabb beszólásra ismét megtorpan. Pedig már kezdtem reménykedni. De miért kell bármit is reagálni a hallottakra? Csak ostoba részeg fickók, akiknek nincs jobb dolguk, mint eljátszani a nagymenőt. Az életük biztosan szánalmas, ezért folyton csak piálnak…
    Tekintetemmel követem Lily mozdulatait, de automatikusan hátrálni is kezdek. Bár fogalmam sincs, hogy mi a terve, de őszintén bevallom kissé tartok, hogy semmi jó. Viszont egy ilyen kis aprócska teremtmény mégis hogy tudna elbánni ennyi férfival?
    És ekkor jön az a bizonyos mozdulat. Szemeim elkerekednek… Agyam alig fogja fel a látottakat, túl gyors volt, de a végeredményt így is szépen látom. A pasas fulladozni kezd, miközben a többiek inkább távolodnak Lilytől. Lehet, hogy ők csinálják jól?
    Mikor felém indul én is lépek párat hátra. Láthatja rajtam a rémületet, a sokkot, a ledöbbenést. Még mindig nem fogom fel, hogy ezt mégis hogyan csinálta. Azért lehet, hogy nem tudok mindent, de ostoba sem vagyok. Erre egy sima ember képtelen lenne… Ez a gyorsaság…
    -Ez… Ez… ez mégis mi volt?-Mutatok a pasas irányába, aki talán kezd ismét levegőhöz jutni hála a haverjainak.
    -Hogyan?-Teszem fel az újabb kérdést. Túl sok mindent szeretnék kérdezni tőle, de túlságosan is ledöbbentett az előbbi jelenet, és alig bírom összeszedni gondolataimat.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Okt. 07 2015, 23:23




    Claude & Lys©

    Óvatos mozdulatokkal lopóztam a fal mellé. Tisztában voltam vele, hogy nem jó dolog amit csinálok, de csak a túlélés miatt a csináltam. Nem tehetek róla, vannak olyan helyzetek, amik egyszerűen megkövetelik, hogy lopjunk, csaljunk hazudjunk. Nincsen olyan ember, aki eddig még sose tette volna, ezért nem is érintett meg most különösebben amit tettem. Nem éreztem semmit, csak szánalmat saját magam iránt. Attól még, hogy elcsentem egy pénztárcát egy másik hajléktalantól, nem voltam büszke magamra. Mert miért is lehetnék? Lopni a legkönnyebb. Amíg nem vesznek észre nagyon menő vagy, de utána már gáz. Engem mondjuk most pont nem kaptak el, mégis úgy éreztem magam, mintha a legalább a rendőrautóba vágtak volna be, és vittek volna lesittelni. Hogyan süllyedhettem le ilyen mélyre? Két hete még kacsalábon forgó palotában éltem, most meg már az utcán vagyok... Félelmetes, hogy mennyire meg tudnak változni a dolgok.
    A testvéreimre gondoltam. A családban én vagyok a legkisebb, egyben a fekete bárány is. Velem mindig csak a baj volt, mert szerettem gitározni és szőkére festetni a hajam. Én nem akartam ügyész lenni, vagy a cégünk egyik alelnöke. Az meg végképp nem jöhetett nálam szóba, hogy beházasodjak  valami gazdag családba. Nem is nagyon lett volna esélyem, a szörnyű modorommal tutira elkergettem volna azokat, akiket nekem szánt anyám. Elég érdekes, hogy pont ő akarta, hogy tökéletesen sablonosak és gazdag ficsúrok legyünk, aztán négyünk közül ő volt az alkoholista, akit nem lehetett egyedül elengedni otthonról, nehogy szégyent hozzon a családra. Nem azért, én is be tudtam rúgni ha úgy hozta a sors, de nem a piától függ az életem. Még inkább gyűlölni kezdtem, amiért ennyire elhagyta magát. Volt neki három pici gyereke és ezt teszi? Soha nem lesz feleségem... Minek lenne? Hiszen csak baj van a nőkkel.
    Tanulmányozni kezdtem a pénztárcába rakott iratokat. Talán kivehetném a pénzt és visszaküldhetném üresen a tárcát? Tudtam, hogy az lenne a helyes ha az egészet érintetlenül leadnám valahol, de már egy ideje nem tudtam fürdeni, mert a hajléktalanszállókon elszaporodtak a rosszarcú alakok és az utca biztonságosabb volt a számomra. Az első pedig az én esetemben most a túlélés.
    Rengeteg pénz volt a tárcában. Nem annyi, amennyi az én zsebpénzem volt egykor, de elég sok a mostani helyzetemhez képest. Tudnék belőle venni magamnak egy rakatnyi olcsó ruhát. Minden bizonnyal jobban járnék azokkal, mint a márkás darabokkal. Akkor legalább nem akarnának megölni éjszaka.
    A gyomrom panaszosan megkordult, ami felélesztette bennem az egykori gazdag ficsúrt, ami azért ott volt bennem a neveltetésem miatt. Hát csak nem lopom el más pénzét! Az annyira megalázó... A gyomrom megint fájdalmas dalolásba kezdett, amiért szitkozódva kivettem 10 dollárt és gondolatban feljegyeztem az illető neve mellé a tartozásom. Majd ha egyszer kimászok ebből a bolond helyzetből, akkor mindenképpen vissza fogom adni neki. Elhajítottam a tárcát, tőlem a lehető legmesszebb, majd elindultam az utcán. Megdörzsöltem a karomat. Egészen hideg van, a kabátomat pedig ellopták, így megszívtam, a csípős szél addig fog üldözni, amíg nem találok valami olyan helyet, ahova nem tud betörni.
    Kizártam mindenkit és mindent, ami és aki csak a közelemben volt. Ezért is történhetett meg az, hogy egyszerűen nem vettem észre a férfit, aki velem szembe jön, két hatalmas nagy cserép virággal. Fogalmam se volt arról, hogy nála van ilyesmi, csak a csörömpölő hang zökkentett ki a mélaságomból.
    - Hoppá – szaladt ki a számon, ahogyan a járdán elterülő földet szemléltem, de mást már nem tudtam mondani, mert a lábaim automatikusan elindultak. Nem fogom kifizetni. Örülök ha tudok venni magamnak egy olcsó, rossz ízű hamburgert. Komolyan nagyon boldog leszek ha legalább azt össze tudom már szedni magamnak.
    - Bocsi – kiáltottam vissza neki, majd sprintre kapcsoltam, hogy még véletlenül se érhessen utol.


    megjegyzés: bocsi a késés miatt. Sad || clothes || music ||598



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Okt. 14 2015, 20:01


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Bólintva nyugtázza, nagyjából erre a válaszra számított, ha egyáltalán valamire. A legtöbb amerikai - lévén az angolnak ezt az elkorcsosult változatát használják anyanyelvként, meg többnyire egyáltalán bármilyen nyelvként is, legalábbis a tősgyökeresek - fonetikusan írja a nevét. Ám az a többségükről már egyáltalán nem mondható el, hogy tisztában lennének e szó jelentésével.*
    *Lily egy felületes szemlélő számára valóban ártalmatlannak tűnhet, s ehhez igen sokat köszönhet származásának. Hiszen egy aprócska, madárcsontú, majdhogynem porcelánbaba küllemmel rendelkező hölgyet miért is tartana bárki keménynek, vagy fenyegetőnek? De el tudja érni, hogy látsszon rajta ez is... mert hiába minden máz és felszín, ha a tekintete jégcsapokat idéz, ha emberi ösztönöket borzongató bűbáj lengi körül, és ha mozdulataiba költözik a kendőzetlen ragadozó magabiztos ereje. A két állapotot pedig könnyed eleganciával váltogatja, ahogy a kígyó lesz a fűben pihenő észrevétlenségből követhetetlen sebességgel lecsapó, halálos veszedelemmé.*
    *A férfiak, úgy tűnik, ebből a kissé drasztikusabb nyelvezetből értettek végre. Lily ajkára engedi a lelketlen vámpír hideg, pengeéles mosolyát, szinte szórakozottan engedve lejjebb az álcát, miközben szemléli a viszonylag fegyelmezett menekülést - végtére nem kezdtek ordítozni és nem rohantak, ennyit nyilván nem adnak meg egy nőnek, bármily félelmetessé lett is a szemük láttára -, aztán fegyelmezi vonásait, hogy visszafordulhasson Kaidence felé. S immár ismét a majdhogynem megszokott, jóindulatú mosolyú, kedélyes műélvező áll a nő előtt, fesztelenül, mintha mi sem történt volna. A hátrálást látható értetlenséggel fogadja.* - Valami baj van? *kérdez rá, tökéletesen hozva, hogy el sem tudja képzelni, mi rémítette meg ennyire a másikat.* - Igazán semmi okod aggódni, hiszen elmentek *teszi hozzá, mintegy kioktatólag. Hát elmúlt a (nem is létező) veszély, nemde? Eredetileg bele akart volna karolni Kaidence-be ismét, hogy folytassák a sétát, de így inkább megáll tőle egy-két lépésnyi távolságba, amennyi még nem indítja be a hátrálást.*
    - Mi mi volt? *kérdez vissza homlokráncolva, tovább játsszva a szerepet, az értetlenséget. Kíváncsi, Kaidence mennyit látott, s főleg, milyen következtetéseket von le belőle. Az emberek több mint 95 százaléka, ha észlel is valami szokatlant, meggyőzi magát, hogy nem történt semmi. Ők mindig találnak valamilyen banális, hétköznapi magyarázatot az eseményekre, még akkor is, ha ehhez esetleg nyilvánvaló és arcpirító módon kell is hazudniuk maguknak. Lily csak remélni meri, hogy Kaidence nem tartozik ehhez a nagy többséghez.* - Én csupán jeleztem ezeknek az uraknak, hogy a lunáris princípium képviselőit megilleti bizonyos alapvető tisztelet részükről *tárja szét a kezét ártatlanul. A szeme szinte ragyog.*

    to: Kaidence Green ; words: 391 szó
    Why are you so afraid?


    A hozzászólást Liliana Lideo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 14 2015, 21:22-kor.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Broadway

    on Szer. Okt. 14 2015, 20:57








    A farkasom felfigyel az alakra, de a saját beidegződésem is jelzi, hogy ebből egymásba találkozás lesz. Arrébb sasszézok, de még így is kerül föld a járdára, frissebben van ültetve a növény, mint gondoltam.
    - Bocsánat! – nem fogok ráförmedni, hogy hé, nézz a lábad elé. Mindenki lehet szórakozott, és egy ember, mert úgy érzem az, sokkal inkább el tud merülni magában, mint azt feltételezni lehet.
    - Nem történt semmi. – utána fordulok, látva, hogy sprintbe kapcsol. De hát nem fogom bántani. Ez csak egy növény. Még ha érző is. Baja nem esett, még ha a cserép össze is törne, megmenthető.
    - Vajon hova roha... vigyázz! – nézek felfelé, ösztönből és dobom is el a cserepeket, ahogy látom, amint az egyik állványról zuhan valami. Éppen felé, vagy rá, mindegy.
    Nem érdekel, hogy lebukok-e, élet az élet és én is sprintbe kapcsolok, hogy még időben az állvány alá rántsam be, a fal és magam közé szorítva, védve ezzel a felcsapódó törmelékek okozta szilánkoktól.
    - Ha legközelebb kocogni támad kedved, figyelj a környezetedre. – nem feddő a hangom, tárgyilagos. Vállon veregetem, majd tovább haladok utamra.

    //Köszönöm a játékot! Smile //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Nov. 29 2015, 23:17

    Liliana & Kaidence

    Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Én viszont már nem hiszek az ilyenekben. Láttam, láttam és nem fogok szemet hunyni a dolog felett. Valami történt, valamit csinált, de nem tudom, hogy mit, hisz olyan gyors volt.
    Értetlenkedve pillantok rá. Megint olyan barátságos, mint az előtt, de valami mégis megváltozott. Nem tudok már olyan nyitottan állni hozzá. Kissé megijedtem tőle is.
    -Amit csináltál?... Mintha…nem is tudom, de ez a gyorsaság… Ez ez nem normális.-Még mindig próbálom felfogni a látottakat, de nem igazán sikerül. Talán, ha megválaszolja majd a kérdéseimet, bár úgy vélem, hogy inkább csak kerülgetni fogja a forró kását. Nem megyek el, nem hagyom őt itt, de nem is közelítek felé. Szeretnék válaszokat kapni a kérdéseimre, még ha nem is őszinték, meg bevallom semmi kedvem sincs hazamenni. Haza… nem is érzem az otthonomnak azt a börtönt.

    //Bocsi, hogy ilyen későn és ilyen rövidke.//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Nov. 30 2015, 22:43


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Látja a kételyt a nő szemében, s befelé örömmel veszi tudomásul, ám kívül még mindig fenntartja az értetlen, s kissé tán aggodalmas látszatot. Azt akarja, hogy Kaience szedje össze magát annyira, hogy feltegye a kérdéseit, ne neki kelljen direkt rávezetnie. Végtére egy értelmes, érdeklődő nőről van szó, eddig minden tekintetben nagyon bíztató jelöltnek bizonyult, ezzel is meg kellene birkóznia. Így aztán mosolyog rá, ártatlanul. Egészen a konkrét kérdésig. Akkor Lily is elkomolyodik végre, s a korábbiaknál sokkal nyíltabban pillant a nőre. Ami az ő szemében aligha jelenthet jót, hiszen így beláthat néhány pillanatig az emberi álca mögé. Na, nem a vörös íriszt illetően, azt még mindig remekül eltakarja a színezett kontaklencse, ám a csinos pofi mögött a ragadozó számító, hidegen logikus értelme villan meg.*
    - Nem, egy embertől valóban nem normális *ért egyet, hangja is mélyebb egy leheletnyit, vesztett az eddigi csilingelő, tudálékos vidámságból. De lehet, hogy mindig így hangzik a nő, ha komolyan veszi magát és a beszélgetőpartnert.* - De attól, aki segíteni tud neked, egyáltalán nem rendkívüli *teszi hozzá azonnal, mielőtt Kaidence igazán elgondolkodhatna, hogy mit is értett az előbbi kijelentés alatt. Hát ezt. Ha a nő hagyja, belé karol. Ha nem... valószínűleg akkor is. Ugyan nem annyira gyors, mint a kötekedő férfiakkal, de nem is ügyel olyan gondosan, hogy emberi tempóra lassítsa magát. Már nem tartja olyan fontosnak.* - Ki bántott, Kaidence? Nem kell letagadnod *hunyorít a másikra bátorítóan. Hogy honnan tudja? A véraláfutásoknak jellegzetes illatuk van, az erekből kiszabadult, bőr alatt megalvadt vér egyszerre fémes és édes aromáját már korábban kiszúrta. Az pedig, hogy egy elegánsan öltözött nő legyen összeverve, az esetek nagy százalékában nem véletlenszerű, hanem szándékos bántalmazás eredménye. Ráadásul közeli hozzátartozó bántalmazása, mivel ez a közelség állítja meg az amúgy intelligens áldozatot attól, hogy okosan kezelje a helyzetet. Az érzelmek, mint általában, nem jó értelemben zavarják be a szituációt. A következtetések, amiket Lily levont, s amiket az eddigi viselkedés alátámasztott, logikusak, ámde nem tévedhetetlenek, az pedig pláne nem biztos, hogy a másik jól fog reagálni a nyílt rákérdezésre. Megtehette volna, hogy még sokáig odázza a dolgot, kerülő utakon és hátulról közelíti meg - ragadozó nem csak a tettekkel, hanem a szavaival is, simán becserkészte volna az embernőt, efelől szemernyi kétsége sincsen -, de másképp döntött. S nem gondolná, hogy rosszul - akármi lesz is a reakció, van elég magabiztos ahhoz, hogy úgy gondolja: tudja majd kezelni.* - Gyere. Meghívlak egy italra, és közben elmesélheted *veti fel, ismét a korábbi professzionálisan barátságos mosollyal. A két küllem közötti különbségek olyan finomak és nehezen elcsíphetőek, hogy az átmenet a kettő között gyakorlatilag nyomon követhetetlen, csak az eredmény beszél magáért.*

    to: Kaidence Green ; words: 432 szó
    Why are you so afraid?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Dec. 13 2015, 22:01

    Liliana & Kaidence

    A válaszára összeráncolom homlokom. Arra számítottam, hogy elkezdi majd magyarázni, hogy milyen önvédelmi harcot tanul, ahol a gyorsaságra alapoznak. De e helyett…
    -Aki segíteni tud? Mégis miért kellene nekem segíteni?-Egyre homályosabb nekem ez z egész. Mégis mit akar tőlem? Ki ő? Vagy inkább úgy tegyem fel a kérdést, hogy mi ő?
    Ahogy belé karolna mát hátrálnék is, de sokkal gyorsabb, így eléri célját. Cseppet sem tetszik nekem ez a helyzet, de mégsem érzem azt az erős félelmet, min az előbb a férfiak miatt. Fura nekem ez az egész helyzet. Nem igazán tudom, hogy fussak, vagy maradjak. Ez a nő nem bántott engem, sőt segített… Bár ha nem tartok vele, talán össze sem futok azokkal az alakokkal. Lassan ideje lenne visszamennem a kocsihoz. A végén eljut a hír a férjemhez, hogy még mindig nem mentem haza, pedig csak egy színházi előadásra mentem el. De a lábaim nem engedelmeskednek nekem. Nem fordulnak meg, hanem hagyják vezetni magukat.
    A kérdésére meglepődöm, nem is kicsit. Leállok és kikerekedett szemekkel figyelem őt. Ezt mégis miből gondolja? Hogy a francba?... Ki Ő?
    -Öhm miért gondolod, hogy bárki is bántott?-Természetesen nem szívesen beszélek erről, főleg nem idegeneknek, így hárítok. Vajon miért érdekli a dolog? Hogyan tudna segíteni? Annyi kérdésem lenne hozzá, de türelmesnek kell lennem. Majd szép sorjában felteszek mindent és remélem megkapom rájuk a válaszokat.
    A meghívásán hezitálok. Jó ötlet elmenni vele? De kíváncsi vagyok rá és tudni akarom, hogy mi ez az egész.
    -Rendben menjünk!-Mondom kissé megadva magam, de még mindig nem mesélek neki a férjemről. Nem hiszem, hogy könnyen meg tudnék nyílni neki, hisz alig ismerem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Dec. 14 2015, 00:10


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Mosollyal figyeli a zavarodottság nem is olyan apró jeleit. Sikerült meglepni a nőt? Nocsak, annál jobb. Lily élvezi ezt a játékot, szinte sajnálja, hogy ilyen rövid úton vet véget neki. De nem egy és nem két éjszaka óta keresi a megfelelő személyt, s most, hogy belebotlott valakibe, aki tűrhetően megfelel kritériumainak, már inkább felgyorsítja az ügymenetet. Még ha ezért fel is kell áldoznia némi élvezetet.*
    - Előttem nem kell megjátszanod magad, Kaidence, tudod te jól, miben kell neked segítség *sandít a másikra elkomolyodva. Ám nem fogja ő kimondani. Leginkább azért, mert minden tudása pusztán következtetés, semmilyen konkrétum és bizonyíték nincs a kezében, így bármi letagadható volna. S még inkább: nem ismeri azokat a részleteket, amiktől igazán életszerűvé válna, ha ő vázolná fel a helyzetet. Persze, így is sok olyasmire rámutathat, amitől kiverheti a víz a másikat, hogy mégis honnan tudja valaki, akivel most találkozott életében először, de nem a hidegrázás a cél, hanem az együttműködés.*
    *Amikor megáll a nő, Lily is vele torpan meg, s fordul szembe, hogy felnézzen meglepődött arcára. Megint mosolyogni támad kedve. Ugyan, kedvesem, nincs ebben semmi meglepő, vágná rá legszívesebben. Persze nem teszi, ennél sokkal, de sokkal okosabb válaszok is léteznek. Például... az őszinteség? Az nagyon vicces tud lenni.* - Már messziről kiszagoltam *néz bele a másik szemébe. Hát igen, a vére illata, az vezette hozzá Lilyt. De ezt azért nem ilyen formában fogja a másik arcába vágni. Vagyis... még nem.* - Velem bármit megoszthatsz, nem kell félned. Láttad, ugye? *Még jól is jön az előbbi kis közjáték a kettejük viszonylatában. Még az is lehet, hogy Lily keze van a dologban? Csak nem... ő bizonyára talált volna más, némileg kifinomultabb és kevésbé trágár módot arra, ahogy bemutatózzon a másiknak, s lemérje a reakcióit. De így, hogy néhány részeg idióta beszólt, már nem kell ilyesminek a szervezésével fáradnia. New York néha pont azért imádnivaló hely, amiért mások vagy máskor utlálják.*
    - Menjünk *bólint rá, s kezdi vezeti a másikat, míg egy megfelelően hangulatos (elegáns, de mégis kevéssé frekventált) étteremhez nem érnek. Miután helyet foglaltak, Lily kézbe veszi az itallapot, afölött néz a másikra.* - Mit kérsz? *S szándékában áll személyesen az asztalhoz hozni az italt a nőnek. Ő maga persze nem tervez bármit rendelni. Miután sikerült választani, addig nem mozdul, míg el nem csípi Kaidence tekintetét.* - Várj meg itt! *utasítja, s nem rest némi vámpírbűbájt csempészni hangjába, hogy biztosan ne mozduljon a másik. Nagy kár lenne érte. Ezután a pulthoz lép, leadja a rendelést. Várakozás közben szinte szórakozottan rágcsálja a mutatóujját, majd a kiérkező ital fölött egy óvatlan pillanatban felsérti a bőrt a fogával. Elégedetten szemléli, ahogy három csepp vére a pohárba hull. Mindebből Kaidence semmit sem láthat, Lily háttal áll, testével takarta a műveletet. Mosolyogva, mintha mi sem történt volna, tér vissza az asztalhoz az itallal, se teszi le Kaidence elé.* - Szeretném, ha mesélnél, de ha úgy könnyebb, kérdezhetsz is *ajánlja fel nagyvonalúan. Megteheti... most már pláne. Egy pillanatra megsajnálja a nőt, s szinte kedve lenne kiverni a kezéből a poharat, aztán a gyenge pillanat ahogy jött, úgy el is száll. Végső soron mindenki jól jár azzal, amit Lily most tesz. Legfőképpen ő... de Kaidence-nek sem lesz oka semmiféle panaszra.*

    to: Kaidence Green ; words: 526 szó
    Why are you so afraid?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Jan. 04 2016, 00:05

    Liliana & Kaidence
    Természetesen nagyon is tudom, hogy miben kellene nekem segítség, de ő mégis honnan tud erről? Egy szóval sem említettem neki a dolgot. Nem is beszéltem neki a férjemről. Oké arra simán rájöhetett, hogy házasságban élek, de mégis honnan tudná, hogy nem vagyok boldog benne?
    -Messziről kiszagoltad? Ezt mégis hogy érted?-Nézek rá továbbra is meglepetten. Mégis miről beszél ez a nő? Már semmit sem értek ebből az egészből. Haza kellene mennem most azonnal… De semmi kedvem. Nem akarok visszamenni abba a házba, amíg lehet csak húznám az időt. De vajon jól járok vele? Mi van, ha kiderül róla, hogy egy őrült nőszemély? Az előbbi kis bemutatója után nem is lenne nehéz rá fogni.
    Mégis elindulok vele és nem fordulok meg. Azt hiszem a kíváncsiságom túl erős ahhoz, hogy itt hagyjam őt. És ha nem döntök jól, akkor mégis mit veszíthetek? Semmit…
    A hely igazán szimpatikus a számomra. Szépen leülök a székre, majd kezembe veszem az itallapot. Hamar kitalálom, hogy mit is innék.
    -Egy tea lesz. Köszönöm.-Mosolyodom el halványan. A kérésére csak bólintok egyet. Ha már eddig eljöttem nem most akarok elszökni előle. Mikozben Lili a pultnál várja a teámat én az ablakon kezdek el kibambulni. Pont egy fiatal pár áll meg előttem. Boldognak tűnnek. Milyen szépek együtt. Anni mi is így nézhettünk ki, de mára már minden megváltozott. Igaz egy külső szemlélőnek boldog házaspárnak tűnhetünk, ha nem játszom a szerepem azért is megbüntet. Egyszer nem mosolyogtam végig egy bált és máris kérdezősködni kezdtek nála, hogy mi a bajom. Ő ezt meg iszonyatosan gyűlöli.
    -Köszönöm!-Veszem át tőle a teát, majd meglepetten veszem észre, hogy ő semmit sem iszik.
    -Te nem kérsz semmit?-Ráncolom össze homlokom. Persze ha nem, hát nem, csak nem értem, hogy akkor miért is akart beülni valahová. No igazából ezt az egészet nem értem, de bízom benne, hogy hamarosan minden kiderül.
    -Nincs miről mesélnem neked.-Nem fogok elkezdeni panaszkodni az életemről, arról, hogy hogy bánik velem a férjem. Lehet, hogy ő is az Ő kéme. Lehet, hogy csak arra vár, hogy lecsaphasson. Egy kis citromot és mézet teszek a teámba, majd jól elkavarva azt bele is kortyolok.
    -Őszintén szólva nem értem, hogy miért kérdezed ezeket tőlem. Miből gondolod, hogy gondjaim vannak? Minden embernek vannak gondjai. Gondolom neked is.-Újabbat kortyolok, majd egy pillanatra kilesek az ablakon, de a párocska már nincsen ott.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Jan. 06 2016, 00:02

    *Csak mosolyogni tud ezen a bizalmatlanságon, tekintve, hogy micsoda naivitással párosul. Igen, mint minden bántalmazott, Kaidence is megtanulta elrejteni a helyzetét, arcára húzni a szükséges, mosolygó maszkot, akár testére a drága, csillogó kelméket. De botorság volt azt hinnie, hogy e színjátékkal mindig mindenkit meg tud majd téveszteni.* - Tökéletes színjáték nem létezik *feleli hát egyszerűen. Ha érti a másik, érti; ha nem, akkor nem. De értenie kell, legalábbis Lily szerint, hiszen értelmes nő, a kérdés csak az, állapota mennyire korlátozza a gondolkodását.*
    - Tea, nagyszrű választás! *bólogat mosolyogva. Hiszen keleti származású, a teaültetvények világából érkezett e kontinensre annak idején, s mivel komolyabb specifikációkat nem kapott kikötésként, ráadaásul rajta múlik, milyen fajtával lepi meg a másikat. Nem sokat hezitál, s bár szegényes a kínálat, s ráadásul nem szálas hanem filteres, de azért kiválasztja az egyetelen fehér teát. Kifinomult íz, illeni fog Kaidence-hez. A belé cseppent vér pedig megédesíti majd számára, sokkal inkább, mint ahogy cukor vagy méz tehetné. Korábban elhatározta, hogy szerez magának valakit, ma este pedig azt, hogy ez a valaki Kaidence lesz. Márpedig ha egy vámpírklán vezére akar valamit, akkor azt többnyire megkapja. Ám nem ront ajtóstul a házba, lassan adagolja, nem mintha a mágikus kötés nem lenne ugyanolyan valódi, ha egyszerre nyomná le a másik torkán, mint így, mégis jobban esik számára, hogy finoman adagolhatja, mintha Kaidence maga jutna majd el azokra a felismerésekre, miket Lily vére ültet el benne. Vagy talán csak a nő nem is különbözik annyira egykori teremtőjétől, s élvezi ezeket a kicsavart, logikátlanságukban is logikus játszmákat.* - Nagyon szívesen *mosolyog Kaidence-re szívélyesen. Nem is gondolja, hogy milyen szívesen... a gyenge, emberi pillanat, s a sajnálat, amit érzett, úgy elszáll egy pillanat alatt, akár füst oszlik el a szélben. Hiszen ő tulajdonképpen segít a nőnek, s közben ő maga is gyarapszik: ezek a legjobb üzletek.* - Nem, most nem. Miattad jöttünk ide, rád fért az ital *felel, ismételten őszintén. Általában tartja magát ahhoz, hogy csak és kizárólag akkor hazudik, ha muszáj. Az igazság többnyire sokkal szórakoztatóbb és kifizetődőbb egyszerre, persze csak ha tudjuk, hogyan forgassuk. Árgus szemmel figyeli, ahogy a másik torkán lecsúsznak az első kortyok, s örömmel nyugtázza, hogy ez megtörténik. ~Megvagy, Kaidence.~ Most már nem szabadul, nem fogja hagyni. Megtetszett neki, és elveszi - mert megteheti.*
    - Hogyne, hát persze *kuncog fel, hangjában érezni is a gúnyt.* - Ne játsszunk egymással. Miért védesz ennyire, ha egyszer bánt? *Szerinte ez logikus és ésszerű kérdés, ám azt is tudja, a pszichológia és a viktimológia szabályai szerint, hogy a bántalmazott úgyis bemagyaráz magának mindent, vagy ha ő nem is, terrorizálója nagyon is el tudja hitetni vele, hogy bármiféle ellenállása felesleges és haszontalan volna. Pedig hát...* - Említettem már: segíteni tudok rajtad, és úgy döntöttem, hogy fogok is. Mondhatni munkát ajánlok neked. Idd meg a teád! Elég komoly változásoknak nézel elébe, szükséged lesz némi lélekerősítőre *néz a másikra derűsen, s várja a reakciókat. Nem gondolná, hogy Kaidence visszautasítaná az ajánlatát: az vér nélkül is elég csábító lehet egy olyan helyzetben, mint amiben ő van, de így, hogy még a szervezetébe jutott vámpírvér is rásegít... bizonyára örömmel mond majd igent, ha nem is kérdések nélkül.*

    //Beformázom később.//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Jan. 17 2016, 11:31

    Liliana & Kaidence
    Természetesen rájöttem már arra, hogy miről is akar hallani, de nem tudom, hogy mégis hogy jött rá a dologra. Miből sejti, hogy az a férfi, akivel együtt élek, akivel azt hittem, hogy boldog életem lesz ver engem, nem is keveset. Miből látja rajtam, hogy gondjaim vannak? Annyi a kérdésem, de ő csak jót szórakozik rajtam.
    Cseppet sem akarom védeni azt az állatot, nem érdemli meg a védelmet, de mégis furának tartom ezt az egész helyzetet és valami legbelül nagyon is azt ordibálja nekem, hogy jobb lenne itt hagynom ezt a nőt, hátat fordítanom neki, de közben ott van az a másik hang, ami igaz talán csendesebb, de mégis erősebb, aki viszont maradásra kényszerít. Jelenleg erre a hangra hallgatok, de vajon jó ötlet?
    Nem tettem a teába túl sok mézet mégis nagyon édesnek érzem. Fura, de igazából nagyon ízletes. Lehet, hogy ez valami különlegesebb méz. Mindegy is… A lényeg, hogy finom.
    Meglepetten pislogok rá a munka hallatán. Mégis milyen olyan munkát tudna nekem ajánlani? El sem engedne engem, hisz ő úgy tartja, hogy egy nő csak arra van, hogy utódokat szüljön és kielégítse férje vágyait. Munka… Igen egyszer volt egy álmom, amit sosem felejtek el, de nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy egyedül kiszabadulhassak börtönömből, azt meg nem hiszem el, hogy ő képes lenne kiszabadítani.
    -Mégis milyen munkáról beszélsz? És még mindig nem értem, hogy hogyan is tudnál nekem segíteni. A helyzet nem olyan egyszerű, mint ahogy te azt gondolod.-És megtört a jég. Már nem tagadom, hogy amit állít ne lenne igaz. Egy ideig csak az arcát fürkészem, majd kinézek az ablakon. Sokáig csak kifelé bambulok, majd egy nagy sóhaj után ismét megszólalok.
    -A tizennyolcadik szülinapomon ismertem meg. Szüleim mutattak be neki. Ők már akkor tudták, hogy majd egyszer én leszek a felesége… Így is lett. Megkérte a kezem én meg nagy boldogan mondtam neki igent, abban a tudatban, hogy minden szép és jó lesz… Az esküvő után nem sokkal kimutatta foga fehérjét és kiderült, hogy mind azt, amit tudtam róla, mind azt amit megmutatott magából csak kamu volt… Egész nap otthon kell lennem, nincsenek barátaim, a szüleim nem beszélnek velem… Nem egyszer próbáltam megszökni, de hiába. Mindig megtalált, elkapott. Mindenhol vannak emberei…-Csak a kis monológom végén pillantok vissza rá könnyes szemekkel. Nem akartam belemenni a dolgokba, nem akartam volna erről mesélni, de kíváncsivá tett engem nagyon is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Kedd Jan. 19 2016, 21:58


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Látszólag szinte közömbösen figyeli a másikat, valójában azonban a ragadozó éberségével. Nem tud gondolatot olvasni, de még az emberek is ismerik a nonverbális kommunikáció tudományát, bizonyos munkakörökben - például rendőrségi vallatásokon - még alkalmazni is magas hatásfokkal képesek. Ehhez képest egy vámpír kifinomult érzékeivel, annyi plusz információval gazdagabban, bizony igen jól rajtol e műfajban. Nem szükséges az elmében kurkásznia. Tudja, hogy Kaidence kíváncsisága feléledt, még ha csupán empirikusan következtethet is a tárgyára, ám ez jó, ennek örül. Aki kíváncsi, az sokkal nehezebben áll ellen a kísértésnek, amit Lily ajánlata jelent. Elég indokot szolgáltat, hogy természetes, a modern életmód miatt amúgy is elhalkult ösztöneinek ellentmondva maradjon a nő. Nagyon helyes...*
    - Munkát, szerintem pontosan tudod, mit jelent ez a szó. Szükségem van egy titkárnőre. *Azt mégsem mondhatja, hogy ghoulra. De ez a szó olyan sokrétű jelentéssel bír, hogy nagyjából lefedi azt is, amit Lily szeretne.* - De nem akármilyenre. Intelligens, jó képességű, diszkrét nő kell nekem, és te ilyen vagy, ráadásul megkedveltelek. Az otthonom menedéket nyújtana neked, akárki is az illető. Még maga az elnök se férhetne hozzád, ha nem akarod *foglalja össze röviden. Nagyon röviden, és nagyon kivonatosan. Annyi minden van még, annyival több ennél a helyzet... de most még nem árulhatja el Kaidence-nek. Idővel. A változás már elkezdődött, a testébe jutott vér fellebbenti előtte az árnyvilágot rejtő fátylat, s vonzani fogja a nőhöz. Lily szavaival együtt pedig az ajánlat csaknem ellenállhatatlan - feltéve, hogy valóban szabadulni akar a bántalmazójától, s nem arról van szó, hogy titkon és maga előtt is rejtegetve épp erre a bánás- és életmódra vágyik.*
    *Aztán figyelmesen hallgatja a történetet. Valahol a közepe táján nyúl át az asztalon, hogy megfogja Kaidence kezét. Együttérző gesztus. A korábban elfogyasztott vér pedig kellően felmelegíti a nő tagjait ahhoz, hogy érintése ne legyen kellemetlen, bár így sem éppen tüzes. A hideg kéz szerencsére elég általános az embereknél is, főleg télen.* - Sajnálom. Tudom, min mész keresztül *néz rá őszintén, s most először valóban felfed valamit önmagából. Ha csak egy pillanatra is, de látni ugyanazt a sebzettséget az ő tekintetében is, mint amit Kaidence is érez. Talán ez az egész mozgatórugó az egész mögött. A hasonlóság felismerése. És hiába szabadult Lily évtizedekkel ezelőtt, van, ami sosem múlik el. Aztán a perc elszáll, és a nő már a szokásos derűs, elszánt tekintetével méregeti az embert.* - Akarsz megszabadulni? Most itt a lehetőség, amihez hasonló talán sosem jön el megint. Van merszed megragadni? *Ez sem garantáltan egyszerű út, ezt mindketten tudhatják. A kérdés az, vajon az ismert rosszat, vagy a javulás némi veszéllyel fűszerezett lehetőségét választja a másik? A belé juttatott vér mindenképpen ez utóbbi felé billenti a mérleget, ám Lily nem adott annyit, hogy teljesen elvegye a szabad akaratát. Az csalás. És túl egyszerű.*

    to: Kaidence Green ; words: szó
    Why are you so afraid?

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:11