Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Broadway

    Share

    Broadway

    on Pént. Jan. 16 2015, 09:56

    First topic message reminder :


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Feb. 07 2016, 14:53

    Liliana & Kaidence
    A munka ajánlatára csak összeráncolom a homlokom. Bevallom őszintén tetszik a dolog, főleg az a része, hogy elköltözhetnénk, de valamiért még mindig gyanús nekem ez az egész. Miből gondolja, hogy én olyan kiváló lennék? És miért mondja azt, hogy meg tud védeni. Mégis ki ő?
    -De mégis milyen munkára kellenék? A szavaid alapján nem csak kávét kellene készítenem, telefonokat intéznem, papírokat tologatnom.-És honnan tudjam, hogy ez nem valami átverés? Túl szép, hogy igaz legyen… Vagy biztosan van valami…valami kisbetűs rész, amit nem akar elárulni nekem.
    Ahogy mesélem hirtelen fogja meg a kezem. A szemeibe pillantok. Egy kis időre én is megállok. Csak a tekintetét figyelem, amiből kiolvasom a fájdalmat. Ezek szerint ő is hasonlóakon ment keresztül, de a jelek szerint meg tudott szabadulni tőle. Mégis ki ez a nő?
    Sokáig csak csendben ülök mellette és gondolataimba merülök. A kérdésére a válaszom nem egyszerű. Tudom mit akarok, de nem tudom, hogy vagyok e elég erős hozzá. Már rég nem lehettem az, aki valóban vagyok. Túl régóta vagyok ebben a börtönben.
    -Nagyon szeretnék megszabadulni…De bevallom őszintén nekem ez az egész szituáció gyanús. Mégis honnan tudjam, hogy ez nem csak egy átverés… Akár neki is dolgozhatsz…-Pillantok a nőre teljesen komolyan. Már nem egy emberben bíztam meg naivan. Mindig én ittam meg a levét.
    -Mondd mégis ki vagy te?-Teszem fel végül a kérdésem, mert tudni akarom. Olyanokról beszél, amik lehetetlenségnek tűnnek, mégis olyan komolysággal mondja, hogy szinte hiszek neki.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Hétf. Feb. 15 2016, 19:12


    Kaidence és Liliana


    Show me, who you really are



    *Figyeli a másik nőt, homlokráncolását, szeme felcsillanásait. Az egész belső küzdelme ott van az arcán - talán a kapott vér tette ennyire nyitott könyvvé Lily előtt, talán csak belefáradt abba, hogy rejtegesse érzelmeit, hiszen nyilván otthon nem tesz mást, csak ezt, s ha már kiszabadult, megragadja a pillanatnyi felszabadultság lehetőségét is. Nem is számít, a lényeg, hogy a vámpír érti a vele szemben ülőt, talán jobban is, mint az önmagát. Hiszen ő már túl van ezeken a stádiumokon, s az utólagos bölcsesség belenyugvásával nézhet vissza rá.*
    - Hát pedig az az igazság, hogy a munka nagyja ilyen unalmas lenne, sajnos *tárja szét a kezét. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy az idegfeszült "otthoni" légkör közelségében egy unalmas állás eléggé kecsegtető opciónak tűnik.* - Papírmunka, telefonok, az üzletfelekkel való tárgyalás, ha épp nem vagyok elérhető, időpontegyeztetések, satöbbi. Egy mindenesre van szükségem, akire bármit rábízhatok, legyen az iktatás, szervezés vagy akár egy vészbevásárlás *magyarázza elképzelését higgadtan. Nem akarja túlmisztifikálni a dolgot, ugyanakkor túlságosan leegyszerűsíteni sem, hiszen tény és való, egy vámpír klánvezérnek való ügyintézés nem tartozik az egyszeregyhez hasonlóan egyszerű feladatok közé, ámde mégsem magyarázhatja el a Kaidence számára ismeretlen politikai helyzetet már most.*
    *A kölcsönös megértés jegyében csendben ücsörögnek mindketten, Lily hajlandó kivárni. Egy darabig legalábbis. Nyilván adott gondolkodni- és megemészetenivalót, bár a legtöbben azonnal kapnának az alkalmon. De talán épp ez a megfontoltság az, ami tetszik neki Kaidence-ben. Mert ha nem látott volna benne rengeteg kiaknázatlan potenciált, akkor nem így bánna vele... vagy tudomást sem venne róla, vagy pedig nem törődne senkivel és semmivel, és egyszerűen magával ragadná az embert. Nem lenne példa nélküli, és biztos benne, hogy el tudnák simítani az így keltett hullámokat, bárkinek bárkije is a nő. Megvárja a másik reakcióját, aztán kissé meglepetten felvona a szemöldökét.* - Azt sem tudom, ki az az ő, de ezt a szavamon kívül semmi sem támasztja alá. Őszintén? Nincs garancia, Kaidence, ahogy az életben semmire sincsen. Kaptál egy esélyt. Mérlegeled a lehetőségeket, az előnyöket és a hátrányokat, a veszélyt és a nyereséget. Aztán döntesz. Ilyen egyszerű a helyzet... minden más csak felesleges túlbonyolítás *rázza meg tincseit, hogy arca körül hullámozzanak, aztán a táskájába nyúl, és egy kis kínai dobozt vesz elő. Pár mozdulattal felnyitja, és kikapja belőle az egyik apró kartonlapocskát - névjegykártya. Egyszerű az egész, fehér merített papír, nem túl cifrázott, de azért elegáns betűtípus. A neve szerepel rajta, két telefonszám és egy cím. Egyéb specifikációk (például a hivatása) nem derülnek ki belőle.* - Az elérhetőségeim. Harminchat órád van meghozni a döntést, Kaidence, ha holnap hajnalig nem hallok felőled, akkor vedd úgy, hogy az ajánlat tárgytalan. Ha hívsz, harminc percen belül ott lesz érted egy autó. Tudod, mit kínálok, mérlegelj, és válassz *koppannak szavai szinte ridegen, a korábbi bajtársias egyetértés már a múlté. Most az üzletasszony és politikus látszik belőle. Lejárt az idő, amit érzelmekre vagy saját szükségleteire költhetett - ideje visszatérni a mindennapok, pontosabban mindenéjek kerékvágásába. Ettől függetlenül rámosolyog a nőre, s e gesztusban több a melegség, mintha csak az üres professzionalizmus húzná arcára. A szemét is eléri.* - Sajnálom, Kaidence, de én ennyit tehetek. Senki nem tud segíteni rajtad, ha te nem segítesz magadon *nyújtja a kezét, és ha a másik hagyja, végigsimít a vállán. Ha nem, akkor visszahúzza a kezét, mielőtt egy ujjal is hozzáérne, végtére sokan vannak, akik ebben a helyzetben nem szeretik a túl bizalmaskodó testközelséget.* - Idd meg a teádat, kihűlik. Remélem, találkozunk még *búcsúzkodik, indulásra készen. Ha Kaidence úgy dönt, hogy él a lehetőséggel, akkor Lily igencsak elégedett lesz. Ha nem... lehet, hogy annak is lesznek következményei, lehet, hogy nem - ez talán csak pillanatnyi szeszély függvénye lesz. Az viszont biztos, hogy ha még ennyire sem képes kiállni saját magáért, ha ehhez is túlságosan lebéklyózza a félelme, akkor Lily rosszul mérte fel a benne rejtőző erőt, többet tételezett fel, mint amennyi ott van, és akkor bizonyára mindketten jobban járnak, ha nem keresztezik egymás útjait...*

    to: Kaidence Green ; words:642 szó
    A válaszod függvényében ez zárónak is tekinthető, ha akarod, remélem így megfelel Smile
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Broadway

    on Vas. Május 01 2016, 15:44

    Marcus - Lucius

    Valamelyik nap pont azon gondolkodtam, hogy amióta kiderült mi vagyok, annyi rázós helyzetbe keveredtem, mint eddigi életem során összesen. A legszebb az egészben az, hogy Magnusnak ezt még meg sem tudom magyarázni, hogy az úgy volt... pedig tényleg... az úgy vooolt.
    Ahhoz képest előtte nyugodt életet éltem, még ha a tűzoltókat már pacsizással köszöntöttem, akkor is. Most meg... hol egy gyilkosba futok, szemtanúja leszek a "művészetének", ráadásul segít nekem, de még nem tudom mit kér cserébe, hol egy nagyképű, beszólós fickóba, aki meglepődik azon, ha visszaszólnak neki, vagy hazaviszek valakit, mint Ave-et, és ráadásul bejelentem, hogy akkor én most capoeirázni szeretnék.
    Azon csodálkoztam, hogy Magnus ezeket olyan nyugalommal fogadta, mintha azt mondtam volna, esik az eső. Mára viszont "kimenőm" van, azaz nyakamba veszem a várost, és kivételesen megnézem a forgatagot, azaz a Broadway irányába indulok el.
    Itt mindig bele lehet futni valakibe, vagy jót szórakozni a sznobok seregén, de nekem most egyik sem tartozik a céljaim közé, csupán sétálni szeretnék.
    Egy nagy adag rizst cipelek dobozban, de csak azért, mert nincs kedvem útközben kaját venni, illetve ha idő van, én leülök a járdaszegélyre és eszem. A telefonom pedig jelez, így ki is kötök egy számomra szimpatikus "téglatestnél", és kényelembe helyezem magamat.
    Nézelődni jó dolog, annyira fura fazon rohangál itt, hogy csak na, most is kiszúrok egyet, hát belőle előbb nézném ki, hogy eltesz valakit láb alól, mint Mikhalból. Már eleve az arcberendezése is olyan, hogy ránézésre 25 év kapásból, és akkor még nem is követett el semmit. Aztán rájövök, hogy ő sem éppen halandó, és elkönyvelem magamban, hogy egyelőre én vagyok a leghelyesebb kölyök a csoportban.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Május 01 2016, 16:24


    Lucius & Marcus ©

    Unott képpel vakargatja meg állát, miközben a zebránál ácsorog, és vár, hogy a jelzés zöldre váltson. Nemigen akar felkenődni egy kocsi motorháztetejére sem, igaz, neki baja nem lenne, de rohadt furán venné ki magát, hogy majd’ beszaggatja a szélvédőt, vagy rosszabb és csak feláll, leporolja magát, és meg tovább. Jó, nem nézne ki a legszebben, de akkor is. Utálja a kérdéseket, és a pillantásokat. Amint a fény változik, az embertömeg megindul, és vele ő maga is. Vakarászó ujjai zsebébe kerülnek, és ott pihenteti menet közben. A zsebtolvajok így biztosan nem akarnak majd ott turkálni, amivel maguknak kedveznek. Nem egynek törte már be az orrát, vagy a kezét, miközben az megörült, hogy sikerült elvennie a tárcáját – öt percre. Amíg a régi arcok bolyongtak a környéken, elkerülték, és tudták, hogy ő nem préda, és az sem, aki alkalmanként vele tartózkodik egy helyen. Azok az idők azonban elmúltak, az arcok kihaltak, és ezek a narkós senkik isteneknek képesek képzelni magukat, főleg, ha felszívják magukat. Nem lát a környéken most egyet sem, csak hobókat az út szélén, vagy egy kocsit tologatva, ingóságaikkal egyetemben. Ügyet sem vetnek rá, és ő sem többet egy pillantásnyi időnél. Adakozhatna, azonban nem jár a közelükben, és nem is a jó szívéről híres. Úgy véli, a legtöbb életerős, ha akarna, kimoccanhatna a gödörből, csak épp kényelmesebb csak kapni, és elvárni. Mindegy is.
    Mi célja van azonban erre? Enni evett, inni ivott, vásárolgatni nemigen szokott. A csak séta sem az ő stílusa, arra ott a motor, és a száguldás. Inkább felderít, és készleteket tölt fel. Mióta itt hagyta a város, kiürült mindene, a hűtőben pedig majdhogynem mozgott, amit ott hagyott, de még véletlen se képzeld el, hogy cuki szatyorkákkal fog mászkálni végig az utcákon. Házhoz szállítat amit csak lehet, viszont a motor alkatrészeit erre nem bízza, így kénytelen felkerekedni, hogy a festési hibákat, és a kissé köhögő tüdejét meggyógyítsa. De addig még meg kell lelni a helyet. Éppen lelép az úttestre, mivel épp üres, és átsétál rajta, ahogy szokott, azonban az autó odaért, és hangos dudálással jelzi, hogy menjen melegebb éghajlatra. Csak felemelt kézzel, és középső ujjal válaszol, miközben fellép a padkára, és indul, de a lába olyanba ütközik, amely se nem tűzcsap, se nem más. Hanem valaki.
    - Mi a.. te is jó helyen eszel, csíkszemű. – morog rá, majd jobban megnézve tudatosul, hogy nem ázsiai, és ráadásul hamar rájön, hogy nem egyszerű alakkal van dolga. A saját fajtája.
    - Ennyire nem mehet szarul, hogy itt kunyerálj. – áll arrébb, nem tervez sokat maradni, csak amíg megmutatja a fiatal generációnak önmagát.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Broadway

    on Vas. Május 01 2016, 17:06

    Marcus - Luke

    Az a fickó akit kiszúrtam és megállapítottam, hogy tuti rajta van a kőrözött személyek listáján, valami olyat produkál, amin csak röhögni lehet. Nem néz az semmit, csak megy, mert ő megy, és mert ő a valaki, vagy tudom is én.
    És még be is int. Hát ha én a sofőr helyében lennék, kiszállnék a kocsiból és beleeresztenék egy tárat válaszul az tuti. Vajon van nála fegyver? Féltem a rizsemet, és ha kilyukasztja a dobozomat, akkor morcos leszek, nagyon de nagyon morcos, mert egy lőszer okozta sérülésen kiesnek a rizsszemek.
    Elvigyorodok a gondolatra, már magam előtt látom a szitává lőtt testet... de fura, amióta Mikhallal találkoztam azóta az ilyeneknek tudok örülni. Ez normális? Mindegy.
    A lényeg, hogy a fószer jön, és jön, és jön, én meg már fogom a dobozt, mert fel nem ugrok, és ő meg nem lassít, tehát a vége az, hogy belém rúg. Legalább Martense lenne, hogy a jó ég verje meg.
    -Az oké, ha nem, nézed, mi közeledik az úttesten, nem az én problémám. Az is oké, ha nem foglalkozol a dudáláással és beintesz helyette, de könyörgöm, nem vagyok egy nüansznyi hangyafasz, hogy ne lehessen látni, amikor fellépsz. Nem vagyok csíkszemű, Eskü benned több ázsiai vér van, mint bennem valaha is volt.
    Ahogy a jelenetet végignéztem, hát ez az ipse sem azért van életben, mert tud, hanem azért, mert kurva nagy mázlista, nem vitás. Jobb érzésű sofőr errefelé tényleg matricának használta volna, nem dudál, nem fékez, semmi egyéb, csak áthajt rajta.
    Még ez sem érdekelne, ha nem botlik belém, de az a szerencséje, hogy a dobozomat már jó előre levédtem. Tőle. A megállapítására meghökkenek.
    -Nem kunyeráltam, de ha annak tűnt, az jó. Az azt jelenti, előbb beolvadok a tömegbe, mint te.
    És most olyan marha büszke vagyok magamra, de olyan, mint még soha. Hajléktalannak néztek csak azért, mert nem a puccos padot választottam, hanem a földet. Mennyire jó már?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Május 01 2016, 17:41


    Lucius & Marcus ©


    A bámészkodást nem vette észre, mivel nem arra figyelt, kinek a szeme tekintgetett rá eddig. A forgalom már mögötte, a dühös autós meg már valahol messze jár, így minden a helyes kerékvágásba zökkent, számára. Az már más kérdés, hogy a másik hogy vette fel az „ütközést”. Mert ez csak annak számít, semmi többnek. Nem fog belilulni miatta a körme, vagy a srác oldala, és rendőr sem kell, hogy felmérje a károkat. Azoknak amúgy sem szokott örülni, de pénzzel sem kell előrukkolnia. A rizsért nem lett volna kár, ha a földre kerül, de ezek szerint sikeresen védte, mintha valami arany lenne. Ő inkább a húst értékeli, a tipik amerikai kalóriabombákat, amik épp olyan jól néznek ki, mint amennyinek finomak. És mégsem egy hatszáz kilós monstrum. Szerencsére. Őfelőle ennyi lenne a történet, a zsebébe túr, cigis dobozt húz elő, rágyújt, és pöfékelve készül tovább állni. Oké, illene egy bocs, vagy valami, de az nem az ő művészete. Azonban a srácnak sem a szemhunyás. Kezdődik. Megtorpan, és úgy pillant le rá, ahogy belekezd. Sosem szerette a prédikációt, csak ha ő osztja.
    - Jaj bocsáss meg drága uram, hogy a lábam érintette nemes testrészedet. Remélem, nem esett bántódásod, különben nem élném túl! – fröcsögött belőle az irónia, szinte vágni lehetett, arcára pedig gúnyos mosoly költözött. Ez felér egy „Bocs.”-al, és kész, de ezek után ki nem mondja. Inkább csak a fejét csóválja.
    - Ellenben nem tudom, mit zavar, hogy én hogy közlekedem ebben a szaros városban. Ha hallanád, sokan mások is ezt teszik, épp ott, a sarkon is. Ha ennyire szeretsz figyelni, akkor nézegesd őket, ne engem. Ja és hogy bennem milyen vér van, holtra nem érdekel. A faterom és az anyám már akkor amerikai volt, amikor a nagyszüleid maximum a pelenkába csináltak. – szív a cigibe, fújja ki a füstöt, és zárja le az egészet. Ha van is benne ázsiai, az nem az ő dolga, magát se köpködné miatta. Arcán amúgy sem vett soha észre ilyesmit, a szemei nem mandulák, és fizimiskája pedig szöges ellentéte mindennek. A megállapítására felhorkant, majd röhögésbe tőr ki. Beolvadni.. igen, ez kényes téma náluk, de pont nem sikerült megbántania vele. Volt ideje megtanulni, és maximum azért nézik ki a tömegből, meg bőrkabátban, bakancsban száll le a motorról, és a sugdosások tárgya is inkább az, hogy ő nem épp a tisztességes amerikai, jobb, ha kerülik.
    - Én nem épp szeretnék csövesnek kinézni. De hidd el, nekem sincs gondom vele. Mit tudsz te arról, mi a jó beolvadás? Tán’ egy bölcs guruba botlottam? – pelyhes, és tojáshéjas. Na majd pont ő fogja neki megmondani, mi a jó. Hahaha.


    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Broadway

    on Vas. Május 01 2016, 19:01

    Marcus - Luke

    Simán kinézem a fickóból, hogy egy szó nélkül odébb áll, na de ez az, amit nem fogok hagyni. Belém jött, legalább annyit mondjon, bocs öreg, vagy valami, akármi.
    Persze az arckifejezés láttán tudom, hogy ez nem fog megtörténni, vagy nem úgy, ahogy kellene. Inkább még rá is gyújt és végighallgatja a mondandómat... de legalább végighallgatja, az is több mint a semmi.
    -Na, ez már valami, de nem kellett volna barokk körmondatban.
    Elégedett vagyok, mindenem egyben, és még egy ilyen mondatot is sikerült kicsikarnom egy ilyen ipséből. Erre mondja valaki, hogy nem tudok semmit. Háh.
    Persze vágom, arra kérném, ismételje meg, azt se tudná mit mondott az elején, nem hogy az egészet letolja újból. Nem is kell, semmi szükség rá.
    -Az nem zavar, pont nem érdekel, kivéve ha éppen engem rúg fel. Hű, és szerinted engem érdekel, hogy amerikai felmenőim vannak, vagy sem? Hát pont nem, de az én szemem a tiédhez képest sokkal európaibb.
    Nagyszüleim, aha, a szüleimet se ismerem, akkor meg? Engem ezzel nem sért, de ha a faterom démon, akkor ezt bukta, márpedig az, és az övé is, szóval melléééé... nem nevezném be darts versenyre, mert nem azt ordítanák, hogy 180, hanem azt, hogy tábla.
    -Miért? Azokkal nem foglalkozik senki, ellenben ezzel a szereléssel, megjegyzik az embert. Guru, az, hogyne.
    A hajléktalanokat meg sem nézik, rájuk sem vetnek egy pillantást sem, hát melyik a jobb? Szerintem ez. Ja ja ja, guru vagyok, csak elfelejtették megmondani, melyik csoportból.
    Lazán folytatom a rizsevést, már rég végeznem kellett volna vele. Amint kiürül a doboz, felállok, megigazítom a ruházatomat, és kész. Tényleg úgy nézek ki mint egy fedél nélküli, tényleg.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Broadway

    on Hétf. Okt. 31 2016, 20:44


    "Just a little renovation"
    Lucius & Chris ©



    - Most már lényegtelen. Nem zár be. Valaki más fogja irányítani, nekem elegem van belőle – vonok vállat. Valóban nem érdekel már. Az elmúlt évtizedek alatt annyit változott minden, és annyira szemtelen lett az újabb nemzedék, vagy éppen nem az újabb nemzedék, hogy kezd nem érdekelni, milyen üzletelés megy a helyen. Aki szereti, majd csinálja.
    - Annak tartod? – sandítok rá. A lelkesedése nem tud átrezegni hozzám. Nem utálnak, de nagyon három kilométeres távolságot tartok mindenkitől, nem véletlenül. Az utóbbi időben meg végképp. Meg akarok nyugodni, és totál nincs kedvem érezni az azt űrt magamban, amit az elmúlt időszak okozott. Pont nem egy nyüzsiwarlockgyerekre van most szükségem.
    - Majd megtudod. Ezért kell majd gyakorolni.
    Nagy levegőt veszek. Embergyerek észjárású még, tele olyan őszinteséggel, mint ami bennem is van, csak én olyan geci modorral párosítom, hogy mindenki inkább befogja. Le kéne szoknom róla, rosszapám hatással van rám. Á, a fenébe, ki kéne már minden ilyen szart vernem a fejemből!
    - Ez a tré... – nézek rá jelentőségteljesen, míg körözök az ujjammal a szobában. – több,  mint félmilliót érő tré. Úgy szóld le.
    - Csak a kajád döglött meg – majd legyintek. – Majd rájössz – nincs kedvem előadást tartani.

    - Innen nem, ha nem engedlek ki – ingatom a fejem. Halvány mosollyal nézek utána, ahogy berongyol a fürdőszobába. Erősnek tűnik, aztán majd kiderül.
    A hajára nézek először, aztán a kocsikulcsért nyúlok, miután a mobilomat bedobtam a belső zsebembe, a tárcám mellé. Azt ugyan el nem veszi senki tőlem.
    A magánparkolóban számos kocsim sorakozik, de el nem mondom, hogy mind az enyém, amit lát. Hiába rajongok a sportkocsikért, a hosszú lábaimmal való beszállás röhejes eredményt tud hozni, ezért egy jóval nagyobb méretű kocsi típusba szokásom fektetni.

    Az üzlet, bár puccos boltok sorakoznak benne, a helység, ahova megyünk, éppen Luciusra szabott, ízlésben. És némileg rám is, mert nem csak lyuggatott farmert szándékozom neki venni.
    - Szabadon választhatsz. A hátizsákos holmijaidat felejtsd el, vegyél helyettük másikat – leülök az egyik dohányzóasztalhoz és hagyom garázdálkodni, addig lefoglalom magam az egyik üzleti újsággal. Luciust pedig legalább öten dongják egyből körbe, tudván, hogy ha neki kedveznek, akkor vastagon fog fogni a tollam.

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Broadway

    on Hétf. Okt. 31 2016, 21:59

    Chris - Lucius

    -Jaaa, hát jó. Mondjuk így végignézve rajta, hát nekem eszem ágában nem lett volna megvenni.
    Ki lehet az a félnótás aki ezt megvette, egészségére. De most komcsi itt ültek a főgórék? Menedéknek meg nem így képzelném el, hanem fold alatti mozgalomnak.
    -Persze. Mekkora már, fogom magam, és végig sétálok a víz felszínén? Óriási.
    Ezt máris elképzelem, de azért én éjjel fogok kísérletezni ha lehet, nem kell mindenkinek látni, ha éppen nem jön össze. De már sejtem is a technikát a magam szintjén. A víz energia, majd jól összecsomózom a szálakat, és megyek is.
    -Oké.
    A gyakorlásaimmal nincsen gond, azzal meg nem fárasztom Christ, hogy éppen a hullák érdekelnek, mert tök jónak tartottam Dylanét, meg Mikhal bábjait is, de Dylané jobban tetszett. Azóta éppen az a heppem, hogy nekem is lesz egy hullám. Szép hullám.
    -Ja, az nekem mindegy. Mondjuk szerintem a töredékéért is lehetett volna ugyanilyen tré. Ennyit beleölni, hogy giccses cukormáz legyen... hihetetlen, hát olcsóbban is el lehet rontani.
    Megvonom a vállam, én nem tartok ott, hogy értékeljem a mennyiséget, azaz a pénzt, de a szoba az kész.
    Nem is értem. Ki volt a lakberendező? Mintha összelapátolt volna mindenféle stílusú cuccot jól van az így címen, és behajította volna egy helységbe. Semmi nincs harmóniában semmivel.
    -Tényleg? Ez jó hír.
    Megnyugszom, évek óta futok, és megtanultam, mi alapján kell választani, és tényleg sajnáltam volna, hogy az egyedi cipőm kinyiffan. Azt nem lehet csak úgy kapni, ezt külön csináltattuk.

    -Sehogyan sem?
    Azért érdekel ez a része. Most akkor tulajdonképpen be leszek zárva a tetőtérbe, és se ki se be, ha éppen úgy van kedve Chrisnek? Magnus ezt sem mondta.
    Most fontosabb a fürdés, magamat is zavarom, és az sem érdekel, hogy a séróm áll mindenfelé, miután előkerülök. Még nem száradt meg, na, de bezseléztem ám.
    A parkolóba érve elámulok, hát ott olyan verdák vannak, amiket csak újságokban látok. És azok itt úgy egyben. Tiszta autószalon érzésem van, az meg már nem is érdekel, melyikkel megyünk, de nem merem megkérdezni, hogy ez így akkor itt mind Chrisé?

    A boltba érve elvigyorodok, tökre az én stílusom az egész. Az, hogy a hátizsákos cuccom mégis felejtős, annak nem örülök, majdhogynem az volt az összes ruhám, kivéve amiket Magnustól kaptam, mert azokat meg nem hoztam el.
    -Biztos?
    Amit azonnal kiszúrok az egy lezser zakóféleség, aminek máris felhajtom az ujját, mert az úgy menő. Ez egy inggel vagy egy normális pólóval máris trendi. Egy farmerdzsekit is választok mellé, de feketét, meg két farmert, az egyik koptatott, a másik nem, az ugyancsak szép fekete. Egy ing és egy póló, egy sál, ami tökre illik a zakós szetthez, és nagyjából meg is vagyok.
    Az eladók ugyan unszolnak, hogy egy jóvágású öltönyt nézzek meg, illetve cipőt és ilyesmit, de nemet mondok.
    Nem azért jöttem, hogy felvásároljam a fél boltot, hanem azért, hogy tényleg a legszükségesebbeket szerezzem be.
    Az alsógatyáimat meg nem osztanám meg velük ha lehet, azt majd én megtalálom valamerre.
    Persze azonnal divatbemutatót tartok, először a zakós szettet veszem fel azaz a feltűrt ujjú zakót, az inget a fekete farmert, nyakamba tekerve a sálat, és így állok Chris elé. Tudom, hogy jól festek benne, ízlésem van, öltözni imádok és adok is magamra.
    Aztán elrohanok a fekete farmeres-dzsekis szettért pólóval, és abban libbenek vissza. Na ezekhez már megy az összes csuklóvédőm és láncom ami rajtam van.




    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Chris Anderson

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 1264
    Foglalkozás : kerületi ügyész

    Re: Broadway

    on Szomb. Nov. 05 2016, 16:49


    "Just a little renovation"
    Lucius & Chris ©



    Felvonom a szemöldököm.
    - Fikázd még, és az ablakon repülsz ki fejjel lefelé.
    Bírom a kritikát. Ezt a fajtát éppen pont nem. Pech, csak nem nekem.
    - Előbb nézz alaposan szét a világunkban, és utána kívánj. Az aranyhal is csak hármat teljesít és te már ellőttél volna egyet, mielőtt tudnád, miből is válogathatsz – sóhajtok egyet.
    Ahogy elmondja a következő mondatot, képen törlöm, nemes egyszerűséggel. Semmi bajom az őszinteséggel, én is őszintén reagáltam, ossza be.
    - Előbb tanuld meg kezelni az erődet, aztán lehet szó arról, hogy lazán mászkálsz az utcán, zsebredugott kézzel. Egyáltalán, hogy a francba képzelte Magnus, hogy csak úgy egyedül elenged téged ide? – a minimum, hogy elkíséri. Felügyelet nélkül hagyni valakit így... aztán vállat vonok magamban.

    - Ha akarsz valamit megtartani magadnak, megtarthatod. – vonok vállat. Nekem aztán mindegy. Ha nem akarja a nagylelkűségemet, annyival kevesebb új holmit kap, mindössze ennyi az egész.
    - Ezt eggyel nagyobb méretben. Mint tökön a gyűszű.
    A következőkre már bólintok, majd mikor újabbakért megy felpróbálni, közben összeválogatok neki két öltönyszettet és egy rakás fehérneműt. Figyeltem, és nem fogja megúszni, ha már nálam lesz, nagyon extrém rövid ideig is. A lakásba kéretem a cuccokat, azonnali szállításra, így Lucius majd csak akkor fog tudni róluk, ha visszatértünk.

    //Köszönöm a játékot, eléggé előreszaladtunk egy másik játékban az ic idősíkban, így ezt zárom yes //




    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Broadway

    on Szomb. Nov. 05 2016, 18:45

    Chris - Lucius

    -Most már lehet?
    Eddig minden megszűnt anyag formájában, azaz én nem tudtam megfogni, pedig az is felmerült, hogy onnan ugrok ki, hogy szabad legyek.
    -Jó, akkor majd felírom a bakancslistámra.
    Olyanom is lesz, ezt is eldöntöttem, és mindent meg fogok csinálni, ez biztos.
    Teljesen kiakadok azon, hogy mennyi pénz öltek ebbe az egész izébe, de berendezni normálisan mégsem sikerült. Ahogy érzem, Chris is kiakad, de ő meg a mondandómtól, mert úgy pofon vág, hogy csak lesek.
    -Jó, megtanulom. Most mi van? Kocsi hozott idáig, Magnus egyik embere könyörgöm. Ezzel mi a baj?
    Feladom. Ez a fószer skizofrén. Egyszer pöcs, egyszer normális, aztán megint pöcs és megint normális, hogy utána kikössön a pöcs formátumnál. Nem értem, tényleg nem. Magnus annyira normális, hogy különbözhetnek ennyire tőle a többiek?

    -Köszi.
    Meglep ez a hozzáállás, nem tudom hová tenni, de nem vagyok pofátlan, tényleg csak pár darabot választok, nem többet.
    -Miért? Nem is sztreccs.
    Azokat én sem szeretem, zavarnak, ezért is bajlódtam annyit, míg a futó gatyámat kiválasztottam. A másik szett ahogy elnézem legalább elnyeri a tetszését, de meg is állok a válogatással, ez így is bőven elég.
    Még ennek is örülök, igazából ezt ki sem néztem volna Chrisből, de tényleg nem.

    //Én is köszönöm. :-)//



    Magamnak: #C5EC2A

    Re: Broadway

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:01

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Hétf. Okt. 16 2017, 18:02

    Vitaly – Damien


    Meglepetésnek szánom ezt az estét, s nem vagyok biztos abban, hogy ráér. Viszont meglepni akartam. De mitől félek? Hogy talán lesz ideje lemondani? Megtorpanok az utcasarkon, bizonytalanul, a belső zsebemre téve a tenyerem. Nos, ha igen, megvan hozzá a joga, s nekem okom nincs sértődésre. Dolga van, nem velem akar lenni, és kész. A további meglepi pedig egy vacsora az egyik étteremben, közel a színházhoz. Kisebb színház, a Broadwaytől nem messze.
    Nem igazán tudom, miért is gondoltam ezt így ki. Hiszen éreztem, mennyire rosszul viselte, hogy kikosaraztam, s hogy mennyire nehezen tette túl magát rajta. Nem is kéne felkeresnem soha többet. Ismét tanácstalanul állok meg a járdán. Talán mégsem kéne. Elhalad mellettem egy pár, két fiatal srác fogja egymás kezét, s olyan bizalmasan bújnak egymáshoz, hogy mindenki tudja, ők összetartoznak. Összeszorult szívvel fordulok utánuk. Én ezt nem fogom tudni megadni Vitalynak. Tényleg békén kéne hagynom. Örökre. Miért is jöttem vissza az emberek világába, amikor H’raért csöngettem? Akkor kellett volna örökre eltűnnöm. Csakhogy pont az emberi világhoz köt valaki, akinek sokat, nagyon sokat köszönhetek. Az én szememben angyali lélekkel bír, olyan tiszta, s olyan nemes, ártatlan. Miért pont én kellek neki? Meg sem tudom számolni, hányan köptek utánam a birodalomban, s tekintettek rám vagy megvetően, vagy elégedett kárörvendéssel, mikor az arcomra tekintettek. Mások ámulattal, amit meg nem értettem.
    A lábam azonban önkéntelenül és könyörtelenül vitt közben tovább Vitaly ajtajához, s mire észbe kapok, pont előtte töprengek. Nincs más hátra, mint nagy levegőt venni, s bekopogni.
    - Szia! – valamiért önkéntelenül mosolyra húzódik a szám, ahogy megpillantom. Tanám. Mert aki ajtót nyit, az a szomszéd, s annak ajtaja. Döbbent sápadással hallgatom, hogy Vitaly elköltözött. Egyszerre vagyok boldog, mert talán, talán túltette magát rajtam. S egyszerre aggódok, mert bármi történhet. Még a jegy is lekonyul a kezemben. Mire kettőt pislognék, a készséges idős hölgy máris nyomja az új címet a kezembe, hogy aztán ismét egyedül álljak a folyosón, dobogó szívvel. Szerintem úgy az egész ház hallja. Pár perc tétovázás után fordítom magam felé a papírt, s olvasom el a címet, a következő pillanatban már a lépcsőn szaladok lefelé, hogy taxit hívjak. El fogunk késni!
    Majdnem visszafordulok az elhajtó taxihoz, amikor meglátom a helyet. Ide? Itt? Pont nekem lenne félnivalóm? Becsöngetek, s a szívem zakatolása valahogy alábbhagy a torkomban. Hogy idejöttem, még inkább ostobaságnak gondolom a részemről ezt az egész meglepetést. Mégis, akkor miért vágtam magam taxiba?
    - Jó estét, McCormack vagyok. Damien James McCormack. Vitaly Rayt keresem.
    Ha egy újabb címet kapok, már csak a második felvonás s a vacsora marad.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Hétf. Okt. 16 2017, 23:30

    Damien & Vitaly

    Az estét a szobámban töltöttem, ahogy mostanában sokszor. Mikhalnak mindig akadt valami dolga, és most Luke sem ért rá velem lógni, szóval elfoglaltam magam. A saját kezűleg berendezett helyiség közepén ücsörögtem egy babzsákfotelben és az egyik videójátékomat nyomkorásztam. Az első néhány napomat itt azzal töltöttem, hogy megterveztem majd meg is valósítottam a nagy szoba-átalakítást. Lefestettem a falakat egy vidámabb színre, a bátyám engedélyével eltüntettem a nehéz, sötét bútorokat és újakat szereztem magamnak. Mivel a hely óriási volt, be tudtam szorítani magamnak egy nappali-sarkot TV-vel, a játékaimmal és a konzoljaimmal, és még egy új, hatalmas könyvespolc is elfért. Imádtam a végeredményt, a puha, hosszú szálú szőnyeggel és a minikanapéval, ami térelválasztásként szolgált.
    Tehát szépen eltöltöttem az időt, míg a közös vacsora időpontjára vártam. Ez valami olyasmi volt, amire mind gyorsan rászoktunk, és igazából egészen élveztem. Legutóbb akkor vettem  részt ilyen családias étkezéseken, amikor tanuló cambion voltam és a mesterem ragaszkodott hozzá, hogy minden étkezést együtt töltsünk el. Ezúttal viszont nem az történt, amire számítottam. Egész este furcsa bizsergést éreztem valahol a mellkasom tájékán, és ahogy az idő haladt, ez egyre erősödött. Hasonlított egy megérzésre, mintha valami készülődne, de nem figyeltem rá. Inkább eltereltem a figyelmem a játékkal és csak akkor pillantottam fel a képernyőről, mikor valaki kopogott.
    – Szabad! – szóltam ki, mire Franko nyitott be. Kíváncsian néztem rá, el sem tudtam képzelni, miért jött. Mit akarhat Mikhal épp most? – Történt valami, Franko?
    - Az úrfinak vendége jött
    - Igen? Ki az? Hol van? – keltem fel a fotelkémből nagy meglepetten. Egyáltalán nem vártam vendéget, és ötletem sem volt, ki kereshet.
    - Az úr Mr. McCormack és a hallban várja, Vitaly úrfi.
    Nagyot dobbant a szívem és azt hiszem, leesett az állam egy kicsit. Damien itt és engem keres? Ez biztosan csak álom. Tudtam, hogy nem kéne túlreagálnom, de ez egy akkora dolog volt, amiről már álmodni sem mertem. Ezek szerint tényleg barátok vagyunk még és nem csak én reménykedtem benne, hogy tényleg így gondolta, mikor megígérte ezt nekem.
    - Értem. Köszönöm, Franko! Máris megyek! – biccentettem a bátyám legerősebb bábja felé, aki szolidan viszonozta a gesztust és magamra hagyott. Jesszus, keresnem kell egy nadrágot!
    Előtúrtam egy farmert, amit magamra rángattam, elrejtve a nyuszis alsónadrágomat, és megigazítottam magamon az egyszínű szürke pólót is, és már trappoltam is a lépcső felé. ~Damien. El sem hiszem, hogy eljött. Szédülök. Ez normális?~
    Iszonyatos nagy lendülettel vágtattam a hall felé, ha az utamba került volna valami, biztos felborítom azt is. Az utolsó lépcsőfordulóban lassítottam le, mert nem akartam, hogy hülyének nézzen, amint meglát eszeveszett sebességgel lefelé vágtatni. Vissza kellett fognom magam.
    – Szia! – köszöntem, míg lefelé lépkedtem és képtelen lettem volna elrejteni a hatalmas vigyort az arcomról. Annyira gyönyörű volt! A hivatalos öltözéket nem tudtam azonnal hova rakni, de vagy mindjárt megtudom, vagy rákérdezek. Magamban átkoztam ezt a nagy házat, hogy ennyi ideig tart míg egyetlen lépcsőn levonszolom magam, de hamarosan azért odaértem hozzá.
    – Franko azt mondta, hogy velem szeretnél beszélni – álltam meg előtte, azért néhány lépés távolságot tartva tőle. Nem akartam elrontani már az első pillanatban. Akkor sem, ha amint megláttam, minden sokkal szebb és fényesebb lett és hihetetlenül erős késztetést éreztem arra, hogy megöleljem. Francba, azt hittem, hogy már túl vagyok ezen!


    A hozzászólást Vitaly Rayt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 19 2017, 05:40-kor.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Szer. Okt. 18 2017, 13:47

    Ez a kapcsolat még mindig meglep, azonnal tudtam, mikor tudja meg, hogy itt vagyok. Az izgatottságom vagy feszültségem azonban azonnal átcsapott szomorúságba, ahogy megéreztem, milyen érzések is vannak benne felém. Nagyon kevés kellett, hogy ne forduljak sarkon és tűnjek el végleg.
    Csakhogy addigra már a lépteit is hallom, s a bejáratot pásztázó tekintetemet Vitaly felé irányítom, felé fordulva a bejárat felől.
    Egyidőben mosolyodom el én is, s sajdul meg a szívem. Kihasználom, bántom azzal, hogy keresem vele a kapcsolatot.
    -Szia! - Lépek felé, ahogy jön le a lépcsőn.
    - Tehozzád jöttem, igen.
    A belső zsebemből előveszem a jegyeket, de már tudom, hogy bolond, s egyben félrérthető az, hogy színházba hívom. A vacsora meg végképp.
    - Említetted a múltkor, hogy nagyon szereted ezt a darabot, s kaptam az előadásra jegyeket -nyújtom felé a két jegyet.
    - Ha elfoglaltságod van, megértem. Majd máskor elmehetünk.
    Nem mondom még a vacsorát, a válaszától függ.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

    Damien & Vitaly

    Amikor előhúzta a jegyeket, felcsillant a szemem. Sok lehetőség megfordult a fejemben, hogy miért lehet itt, de a színház egyáltalán nem jutott eszembe. Ez egy olyan édes dolog volt, amiért máris nagyon hálás voltam neki. Egyértelműen látszott, hogy szeretné fenntartani a barátságunkat, és kimondhatatlanul örültem ennek. Ráadásul emlékezett rá, hogy szeretném látni ezt a darabot, ami alapból óriási dolog volt.
    - Színházba? Tényleg? – vettem át óvatosan a jegyeket, hogy vethessek rájuk egy pillantást. Az arcomra ráfagyott a bárgyú mosoly, ahogy szemügyre vettem a két belépőt. Ha nem tudtam volna, hogy mi a helyzet, egyértelmű randifelkérésnek vettem volna a dolgot, hogy aztán csak nagyobb bajba sodorjam magam ezzel. De szerencsére azon az időszakon már túlestünk, és tisztáztunk mindent. Most pedig elmegyünk megnézni egy előadást, barátokként. Még hozzá kellett szoknom a gondolathoz, de az, hogy Damiennel tölthetem az estét, mindenféleképp remekül hangzott. A kérdéseim azonban bizonytalanul hangozhattak, mert a tündér szinte azonnal visszakozni kezdett. Még hogy én ne érnék rá? Mostanában olyan nem fordult elő.
    - Oh, nem! Dehogyis! A ma este tökéletes, csak megleptél. De nagyon örülök! Átöltözök és mehetünk, jó? – nyújtottam vissza a jegyeket mosolyogva. Láttam, hogy az előadás hamarosan kezdődik, ezért gyorsan kellett döntenem, ha el akartuk még érni. Megfordult a fejemben, hogy vajon miért jött ilyen későn, de azonnal rájöttem, hogy egyrészt ő is elfoglalt lehetett, másrészt pedig talán el sem mondtam még neki, hogy épp itt lakom, és valószínű, hogy Mikhal sem találkozott vele azonnal. Ha pedig tényleg ez a helyzet, gondolni sem akartam rá, mennyi bajjal járhatott, hogy megtaláljon.
    - Uhm… megvársz itt? Ígérem, hogy sietek! – néztem fel a szemeibe bocsánatkérően. Rosszul esett itt hagyni, de a szobámba sem hívhattam fel, mert az furcsán jött volna ki. A legjobb amit tehettem, hogy olyan hamar összekapom magam, amennyire lehetséges, hogy minél kevesebbet kelljen várnia rám. Színházba mégsem mehetek kopott farmerban!

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:19