Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Broadway

    Share

    Broadway

    on Pént. Jan. 16 2015, 09:56

    First topic message reminder :


    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Szomb. Nov. 11 2017, 23:13

    Damien & Vitaly
    Végighallgattam, miket javasolt Damien. Hálás voltam a segítségéért, mert ha egyedül kellett volna választanom, valószínűleg kirendeltem volna magamnak a fél étlapot, és aztán meg is ettem volna mindent. Így viszont a figyelmembe került néhány kivételesen ígéretes fogás, amit biztosan jól készítenek el. A végén levest kértem és egy kétszemélyes sültes tálat, amiből jut Damiennek is, ha szeretné, ha pedig nem, akkor képes leszek megenni az egészet.
    - Hát, meglepődnék, ha felismert volna - nevettem fel röviden - Amikor utoljára találkoztunk még fekete volt a hajam. Most pedig messze ültem, és nagy volt a tömeg. Véletlen lehetett, ha épp engem szúrt ki - hárítottam el a gyanút egy apró vállrándítással, bár hízelgőnek találtam a gondolatot, hogy a színész hölgy észrevett engem az előadás alatt.
    - Nagyon okosan tették bele azokat az elemeket! Az egyszerű embereknek nem tűnik fel, de aki már ismeri őket, annak egy nagyon ízléses plusz adat. Imádom! - bólogattam lelkesen arra, hogy felhozta az utalásokat az udvarokra.
    Megrendeltük a vacsoránkat, ami mellé én kólát választottam üdítőnek, majd tovább beszélgettünk. Megosztottam még vele néhány részletet a darabról, amivel kapcsolatban kíváncsi voltam a véleményére, és alaposabban kibeszéltük a gondolatainkat az élményről. Remekül éreztem magam, már abban az időben is, míg az ételre vártunk.
    - Tudod, nagyon örülök, hogy kaptam egy második esélyt. Féltem, hogy a múltkori incidens miatt már nem fogod biztonságosnak érezni, hogy barátok legyünk. De boldog vagyok, hogy mégis - mosolyogtam rá az italom fölött, mikor már elhalt a színház téma. Elég jónak éreztem a hangulatot ahhoz, hogy biztonságosan bevallhassam ezt neki, túl nagy kockázat nélkül. Tudnia kellett, hogy a barátsága mekkora ajándék a számomra, és, hogy mindent megteszek, hogy ezúttal ne szúrjam el.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Vas. Nov. 12 2017, 14:40

    To Vitaly
    Elgondolkodva nézek a hajára, s elképzelem fekete hajúnak.
    - Egyértelműen feléd billegette a csípőjét. Biztosan így is szemrevaló voltál a számára – mosolyodom el.
    - Igen – halkan nevetek egy rövidet. Lassan nekem is csak kintről szemlélhető lesz a tündérbirodalom, s amit bánni fogok, az inkább a táj. Az álmok birodalma is gyönyörű, ahonnan félig származom, de a tündérek fűjéhez és levegőjéhez nincs fogható.
    Oldódik, s vele én is. Talán akkor jó, ha nem saját magunkról beszélünk? Nem érzem a finom körforgásokat a másik körül, nehogy megbántsuk.
    Hirtelen önző szörnyetegnek érzem magam Vitaly válasza alapján. Szenved, ez nyilvánvaló. S nem csak barát akar lenni, ez is nyilvánvaló. Mégis itt vagyok vele. Elmosolyodom mégis, mert olyannyira kedvesek a szavai.
    - Szeretnék a barátod lenni. S reméltem, hogy a barátságomat nem utasítod vissza – Ismét önző kérés részemről. Élvezem, ahogy önfeledten boldog tud lenni a boldogtalanságok között. Szeretném eltanulni tőle, de ezt is önzésnek tartom a részemről.
    Megérkezik a második fogás is, megvárom, míg megkóstolja. S végre ki merem bökni a kérdést, ami már akkor a torkomban volt, amikor megtudtam, hol is lakik.
    - Milyen a testvéreddel együtt lakni? Úgy láttam, fontos vagy neki – ha befogadta a házába és szabadon mozoghat. Féltem attól, hogy baja esik, s egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy nem egyedül megyek oda, megnézni, mi is van vele. Pokolba a színházzal, ha bajban van!



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Kedd Nov. 14 2017, 19:01

    Damien & Vitaly
    Megint olyan édesen, Damienesen válaszolt, amitől mindig elolvadtam egy kicsit. Ráadásul most szokatlanul magabiztosnak éreztem a szavait, ami megmosolyogtatott. Barátok leszünk. Azok vagyunk.
    - Semmiképp. Egy ilyen ajándékot visszautasítani életem hibája lenne - billentettem félre a fejem, ahogy általában az extra meggyőző hatás érdekében tettem, de most teljesen tudat alatt csináltam. Csak akartam, hogy tudja, hogy őszinte vagyok. Ő nem tudott hazudni, én pedig nem szerettem volna. Nem neki.
    Folytattuk a vacsorát, és miközben nekiláttunk a főételnek, tovább beszélgettünk. Mikhalról kérdezett, így ideje volt egy kicsit beavatnom őt a részletekbe. Valamiért azt hittem, hogy már tud róla, hogy jóban vagyunk, de ki kellett egészítenem számára a történetet.
    - Hát, a kapcsolatunk egyik pillanatról a másikra tett egy hátraarcot. Végre igazi testvérekként viselkedünk. Kezdem megismerni az igazi Mikhalt, főleg mióta meggyógyult. Azt hiszem, szép lassan családdá kovácsolódunk, és ez szuper érzés. Gyerekkorom óta nem volt családom - foglaltam össze boldogan. Az utóbbi hetekben a bátyám az életem szerves részévé vált, és mióta jól érezte magát, sok időt töltöttünk együtt. Igazán kedveltem őt, amivel néha még mindig megleptem saját magamat is. Rengeteget változott a kapcsolatunk, és Mikh teljes egészében rászolgált a bizalmamra.
    - Hm, ez a rántott camambert nagyon finom! Megkóstolod? Az áfonyaszósszal egészen mennyei! - kínáltam meg a tündéremet az egyik fogással, amit még nem kóstolt meg. A tálon, amit választottam sok féle dolog volt, kétféle hús, gomba, karfiol és sajt, áfonyaszósz, tartár mártás, sült krumpli és rizs. Végigkóstoltam mindent és nem bántam meg a választást.
    - Mostanában sokat gondolkodok rajta, hogy beszerzek egy kisállatot. Így, hogy Mikhalnál lakok nem olyan egyszerű, de semmi joga nem lenne ellenkezni. Neki ott vannak a kígyói, Luke-nak meg a sárkánya. Az a dög akkora, mint egy ház! Ha Mikh eltartja azt az állatot, egy kis szőrös valami már nem lehet gond. De még nem tudom, mi legyen. Gondolkodtam a kutyán, cicán, nyuszin, vadászgörényen… és igazából egy papagáj is menő lenne! Tudod, az a nagy, ami beszél. Ehh, mindet imádnám. Nem tudom, mi legyen - ecseteltem el a legújabb dilemmámat evés közben. Csak rövid időkre maradtam csendben, nem hagytam, hogy a vacsora szavak nélkül teljen, kihasználtam minden időt arra, hogy beszélgessünk. Akkor is, ha ilyen értelmetlen dolgokkal tömtem szegény Damien fejét. Nekem éppen ez volt fontos, és ő volt az, akivel megoszthattam az ilyesmit.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Csüt. Nov. 16 2017, 21:39

    To Vitaly
    Kicsit félszeg-szomorúan mosolyodom el a válaszára, fel sem merek rá tekinteni. Régen nem voltam ilyen. Szóba sem álltam volna Vitalyval. Rengeteget vesztettem volna általa.
    - Meggyógyult? – Önkéntelenül megkönnyebbülök. Nem volt igazán szimpatikus első találkozáskor, ám a másodiknál azt láttam benne, aki lehetett volna, ha nincs benne az a. Kicsit olyannak éreztem, mint amilyen régen voltam én.
    - Ezt nagyon jó hallani. S örülök, hogy rendeződött a kapcsolatotok. Éreztem, hogy fontos vagy a számára, amikor találkoztunk – nincs mit titkolnom Vitaly előtt, s mostanra már bizonyára tudja, hogy találkoztunk, s nem zavar már. Örülök, hogy megtörtént.
    - A család fontos. Mikhal örülhet, hogy ilyen testvért kapod személyedben, mint te – lágy kedvességgel telik meg a hangom. Mellettem nem állt senki, s megérdemeltem, hogy magam tettem olyanná, hogy az lett vége, amit kaptam az angyaltól. Vitaly ragyogó boldogsága azonban elolvasztja a pillanatra előtűnő mélabús keserűségemet, s újfent a mosoly és öröm az, ami betölt.
    - Nem, köszönöm, edd csak meg – hárítom kedvesen. – Jó nézni, ahogy eszed.
    Ahogy belekezd egy nagyon hétköznapi beszélgetésbe, a közepén már megáll a kezemben az evőeszköz. Annyira csodálatos érzés ilyenről beszélgetni! Nem a háborúról, ármánykodásról, ölésről és arról van szó, mekkora görény vagyok.
    Csak akkor tettem ezt, amit most teszek, mikor szándékosan, s ártó célzattal tettem. Most azonban annyira megindít a helyzet, hogy muszáj elvonulnom.
    - Elnézést – teszem le az evőeszközöket, s távozom a mosdó felé.
    Nem értem, miért hatott ez meg ennyire. Ez olyan fokú bizalom, amiben évszázadok óta nem volt részem, s még Floridában sem éreztem ilyet.
    Megtámaszkodom a mosdó szélében, mélyeket lélegzek. Mint egy vemhes kanca, olyan érzékeny vagyok, ámde a szívem tája éppen olyan mélyen érintett. Régi érzések szabadulnak fel, s megint akkor, mikor Vitalyval vagyok. Ez nem lehet véletlen. Csak ismét korholni tudom magam, s még inkább önzőnek érzem magam, hogy egy másik dimenzió túlsó végébe tűntem el, hogy békén hagyhassam Vitalyt. Nem játszhatom ezt vele.





    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Pént. Nov. 17 2017, 05:47

    Just Friends
    Visszautasította az ételt, amivel megkínáltam, de olyan bókot fűzött hozzá, hogy egy pillanatig sem tudtam volna arra gondolni, hogy esetleg nehezteljek. Túl elfoglalt voltam azzal, hogy arra koncentráljak, hogy ne vágjak túl feltűnően elvarázsolt arcot, míg visszatértem az evéshez. Damien válaszát csak elintéztem annyival, hogy “Rendben” és néhány percig nagyon elfoglalt voltam a tányérommal, de nem bírtam sokáig csendben. A legújabb dilemmámról kezdtem mesélni neki, és mivel az első pár mondat után elkezdtem belemerülni, a végén szép hosszúra nyújtottam a kis monológomat. Mikor befejeztem, rá emeltem a tekintetem, és egy falat rántott karfiolt majszolva vártam a válaszát. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben, nagyon hirtelen változott meg, és egyszerűen képtelen voltam megmondani, mi történhetett. A következő pillanatban már elnézést kért, és elillant a mosdó felé, én pedig ott maradtam egyedül, egy fél karfiollal a számban, meglepetten pislogva a tündérem hűlt helyére. Valami rosszat mondhattam? Vagy nem érezte jól magát? Mi lehetett a gond?
    Én tényleg igyekeztem természetesen viselkedni, és azt hittem, hogy ez sikerült is, de ezek szerint talán mégsem. De lehet, hogy csak túl nagy volt a szám és megijesztettem azzal, hogy milyen sokat beszélek. Hibásnak éreztem magam, nem állt szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni, és most már sajnos nem tehettem semmit. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint a pasik a filmekben, amikor a lány kimegy a mosdóba és soha többet nem jön vissza. Előfordulhat, hogy itt hagyott? Talán annyira rá hoztam a frászt, hogy menekülőre fogta. Bár hova gondolok? Ez nem egy film. A való életben nem történik ilyesmi. Egyébként is, ez nem egy randi volt, a baráti vacsorákra pedig egészen más szabályok vonatkoznak. Lassan meggyőztem magam arról, hogy minden rendben lesz, és folytattam az evést. Jó néhány percig nyugodtan majszoltam, ha pedig Damien sokáig nem jött vissza, akkor be is fejeztem a vacsorát, és ha még akkor sem jelent meg, akkor elkezdtem aggódni.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Pént. Nov. 17 2017, 14:16

    Visszatér a külvilág, hamar összeszedem magam. Nem szoktam ilyen lenni, s nem is szeretnék. Megmosom az arcom, s közben feltűnik, hogy Vitaly nem jön utánam. Először meglep, aztán eltöprengek fél másodpercre. A választ nem találom, s így inkább feladom, inkább a mobilom felé nyúlok, s megbeszélek egy lehetsêges találkozót. A következő másodpercben már meg is érkezik a nêvjegykártya, leellenőrzöm a címet, majd visszacsúsztatom a kártyát a zsebembe, s visszatérek az asztalhoz.
    - Szerintem, itt lesz alkalmad szétnézni - csúsztatom oda a névjegykártyát. - Várnak, tőled függ, mikor mész. Szeret alkudozni a tulaj, de ne csapd le az ajánlatot hamar.
    Már nincs êtvágyam, s hiába nem látszik már, a saját érzékenységem elêggé ledöbbentett.
    Kikérek egy üveg bort, ami megy Vitaly fogásához.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Pént. Nov. 17 2017, 17:08

    Just Friends
    Az eredeti terv az volt, hogy nyugodtan megvárom, hogy visszajöjjön. Még az evést is folytattam, mintha semmi sem történt volna. Talán csak mosdóba kellett mennie. Ha azonnal utána rohantam volna, azzal csak kínos helyzetbe hoztam volna mindkettőnket. Hagynom kellett neki egy kis teret, mielőtt bepánikolok. Az első öt perc után azonban már kifejezetten aggódtam. Nem ettem többet, és csak ültem a helyemen, a mosdó irányába bámulva. Még mindig korán lett volna utána indulni, hiszen ennyi idő egyáltalán nem volt feltűnően hosszú, még mindig minden rendben lehet. De képtelen voltam kiűzni magamból az érzést, hogy valami baj van. Meggyőztem magam róla, hogy csak túlaggódom és inkább ráérősen kortyolgatni kezdtem a kólámat, hogy megnyugodjak. Az ital már elfogyott és éppen megint eszembe jutott, hogy utána megyek, amikor végre feltűnt a mosdó ajtajában és visszaindult felém. Eleresztettem egy megkönnyebbült sóhajt és visszafordultam a tányérom tartalmához, hogy mire visszaér, úgy tűnjön, hogy végig felnőtt férfihoz méltóan kezeltem a helyzetet. Mikor leült velem szemben, felnéztem rá, és kérdő tekintettel mértem végig. Adott nekem egy névjegykártyát, amire először csak meglepetten pislogtam, majd rövid tanulmányozás után eltettem.
    - Köszönöm! Mi ez a hely pontosan? - kérdeztem meg, mert hiába minden adat a kártyán, azért még érdekelt, miért ajánlja ezt nekem. Kedves gesztus volt tőle, de sejtettem, hogy nem ezért ment eredetileg. Nem evett többet, és én sem tettem, éreztem a feszültségét, és még én sem tudtam volna nyugodtan tömni a fejem. Ideges lettem a távollétében, aggódtam érte, és szerettem volna, ha megmondja, mi nem stimmel. Azonban gyáva módon megvártam, míg kihozták a bort, a pincér töltött nekünk egy-egy pohárral, és koccintottunk. Ittam egy apró kortyot, de aztán letettem a poharamat.
    - Minden rendben, Damien? - hozakodtam végül elő a témával. Tudtam, hogy le akar majd rázni, hogy azt mondja, nincsen semmi baj, de meg kellett kérdeznem.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Pént. Nov. 17 2017, 19:29


    - Eg olyan hely, ahonnan el lehet hozni kisállatokat. Olyanokat is , amelyeket csak mi tarthatunk - csomagolom más szavakba, hogy természetfeletti kedvencekkel is foglalkoznak. - A tulajdonos olyan mint ên, s sokszor szeret tréfát űzni a vendégekből saját szórakoztatásra, de a légynek sem ártana.
    Érzem, hogy feszült, ezért könnyed csevegéssel terelek s űzök.
    Végül mégis rákérdez. nem tudok hazudni, pedig most olyan szïvesen füllentenék neki, csak hogy jó legyen. Aztán meg is bánom ezt a gondolatot. Veszek egy mély levegőt, elgondolkodom, hogyan szeretném elmondani.
    - Évszázadokkal ezelőtt tettek fel nekem valódi csevegős kérdést és témát. Olyan... távolinak éreztem ezt... - keresem a szót, de mikor rábukkanok, nem akarom kimondani, mégis kiszalad a számon.
    - Olyan nem megérdemeltnek.
    Aztán kedvesen rámosolygok Vitalyra.
    - Nagyon köszönöm, csodálatos érzés!



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Szomb. Nov. 18 2017, 00:46

    Just Friends
    Kaptam tőle egy gyors magyarázatot, amitől felcsillant a szemem. Mágikus kisállatok. Ez már önmagában is megért egy próbát. Rámosolyogtam Damienre, mert tényleg hálás voltam, amiért szólt nekem erről a helyről.
    - Mindenképp be fogok nézni hozzájuk. Kíváncsi vagyok azokra a különleges házikedvencekre - ismertem el, és ha épp nem aggódtam volna Damien miatt, már nagyon izgatott lettem volna. Így viszont gyorsan visszatelepedett rám a feszült idegesség, és nem sokkal később rá is kérdeztem, hogy mi a gond. Arra számítottam, hogy egy egyszerű, semmit mondó választ fogok kapni, akkor is, ha a tündérek nem tudnak hazudni. Éppen eléggé értenek a szócsavaráshoz, hogy egy ilyen dolgot könnyedén el tudjon tussolni. De nem ezt tette, hanem őszintén megmondta, mi jár a fejében. Ezt igazán értékeltem, bár már megint ott kötöttünk ki, hogy érdemtelennek érzi magát a figyelemre. Ez a része nem tetszett, de legalább megosztotta velem, ami már haladás.
    - Soha ne érezd magad érdemtelennek az őszinte kedvességre. Ezt mindenki megérdemli - küldök felé egy meleg és őszinte mosolyt a vallomása után. Amikor pedig megköszöni, csak lassan megingatom a fejem.
    - Ne hálálkodj miatta, ez a barátok dolga. Csak engedd el magad egy kicsit, jó? Ma este nem kell semmi fontosat vagy világmegváltót megvitatnunk. Nyugodtan beszélgethetünk arról, hogy milyen kisállatokat kedvelünk, vagy milyen könyvet olvastunk utoljára. Minden hátsó szándék, következmény vagy cél nélkül. Csak hagyd magad belefolyni a beszélgetésbe, és érezd jól magad! - néztem mélyen a szemeibe az asztal másik végéből. Szerettem volna megnyugtatni, és megmutatni neki, hogy milyen jó tud lenni, ha csak egy kicsit kikapcsol és nem agyal olyan butaságokon, hogy nem érdemli meg, ami történik. Ezért tudtam a legmérgesebb lenni rá, de nem adtam fel és próbáltam változtatni ezen a rossz beidegződésen. El akartam hitetni vele, hogy megérdemli mindezt és ennél még jóval többet.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Szomb. Nov. 18 2017, 17:43

    To Vitaly
    Elmosolyodom.
    - Élvezni fogod. S biztosan megtalálod azt, akit szeretnél.
    Viszont mégis visszatérünk arra, amiről nagyon nem szeretnék beszélni.
    Mosolyra rándul a szám széle, keserűre, de nem ragozom tovább. Annyi minden nem tud rólam Vitaly. Vajon tényleg képes az idő semmissé tenni dolgokat? A felejtés? Nem tudok felejteni.
    - Rendben – elrontottam az estéjét. S tudom, hogy ha most szabadkozni kezdenék, mit válaszolna rám. Mert ő ilyen. Tiszta szívvel és lélekkel. – Sajnálom – ezt azért még kimondom.
    - Egy csincsillán gondolkodom. A minap láttam valakinél és annyira mókás volt a farka vége és ahogy ragaszkodott az emberhez – ragadom fel a fonalat. – De talán egyedül szomorú lenne – gondolkodom el. – Szerinted, ha egy párt viszek haza, az jó? Igaz, kicsi a lakásom... – a felgyógyulásom óta egy kis lakást bérelek a könyvesbolt felett, s nekem elég. Nagyon egyszerűre rendezkedtem be, mintha minden pillanatban eltűnhetnék az életből. S sokáig ezt is éreztem. Vitalyval való találkozásaim, s a kapcsolatunk, legyen az bármilyen is, kezdi azt a vékony szálat megszilárdítani.
    - Azon gondolkodom, hogy eladom a könyesboltot – akkor azért vettem meg, mert el akartam bújni mindenki elől. – A gyerekek mostanában sokszor jönnek oda hozzám, még ha csak játszani is – vetem fel az egyik tervemet.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Hétf. Nov. 20 2017, 21:43

    Just Friends
    Csak mosolygok rá, nem fűzöm tovább a szentbeszédet. Mondhatnám, hogy ne sajnálja, és tovább oktathatnám arról, hogy ki kéne alakítania egy pozitívabb képet magáról, de attól, hogy mondom nem lesz jobb semmi. Ezért inkább megmutatom neki. Vagy hagyom, hogy ő mutassa meg nekem.
    Visszatérünk a kisállat témához, és le sem akarom tagadni, hogy nagyon élvezem. Megtudom, hogy csincsillát szeretne tartani, és elképzelem egy szürke kis pamaccsal, és minden csak olyan szép. Ezt szerettem volna már az este elején.
    - Két csincsilla nem foglal sok helyet. Szerintem elférnének, bármilyen kicsi lakásban laksz. Ha egy elfér, akkor kettő is. Ekkora állatkáknál szerintem nem sok a különbség. Bár nem tudom, még nem jártam nálad - fejtem ki a saját véleményemet, nagyon komolyan belemerülve a témába. Kortyolgatom a bort, csak lassan, nem szeretnék becsiccsenteni. Az evéssel már mindketten végeztünk, így most tényleg csak a beszélgetés miatt vagyunk itt. Egymás miatt.
    - Óvodát szeretnél nyitni? - vonom fel a fél szemöldököm mosolyogva. Nem igazán tudom, mire kéne következtetnem abból, amit mondott, de nekem ez jutott eszembe először. A lelki szemeim előtt megjelenik Damien egy kisgyerekkupac közepén, ahogy óvóbácsisat játszik. Édes kép.
    - Megnéznélek gyerekek közt. Én nem tudok bánni velük, de most már érdekel, te mennyire jössz ki jól a kicsikkel - teszem hozzá eltűnődve. Vajon olyan lenne, ahogy elképzeltem? Talán. Talán nem. De őszintén kíváncsi vagyok.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Hétf. Nov. 20 2017, 22:06

    To Vitaly
    Azt hittem, hogy már befejezi a választ a kisállatokkal kapcsolatban, mire elhangzik az utolsó szó. Becsukom a számat, majd kíváncsian és várakozva felelek.
    - Eljöhetnél... ha van kedved – nem szégyellem, hogy kis helyen lakom, számomra bőven elég, elvonulni pedig tökéletes. S szeretném megmutatni neki. Pedig nem olyan régen költöztem csak oda.
    - Nem – túrok a hajamba, halkan felnevetve, őt nem kinevetve. Elég félreérthető választ adtam. – Szeretnek velem beszélgetni – pedig éppen, hogy talán ők azok, akik láthatják, milyen is az arcom, külsőm valójában. Talán feltehetően ezért.
    - Gyermekpszichiáter. Talán nem is lehetne jobb kezekben az, akikkel a fajtársaim űznek tréfát – de megint csak rólam beszélünk.
    - Volna kedved sétálni egyet? – nézek kérdőn Vitalyra, s ha beleegyezett, akkor a számla kifizetése után az utcán Vitalyra terítem a kabátom. Nem vagyok fázós.
    - Itt egy kicsit másak a csillagképek, mint lent, délen. Meg nem is annyira látni – nézek fel az égre, keresve az ismert alakzatokat.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Hétf. Nov. 20 2017, 22:56

    Just Friends
    Majdnem magamra borítom a poharam, de sikerül ezt megúsznom és időben leraknom a bort. Újra csak mosolygok.
    - Nagyon szívesen. Ha tényleg szeretnéd - egyezek bele az invitálásba. Tényleg szeretném látni, hol lakik. A boltban már voltam, de a lakásán még nem.
    Egy kicsit mellé fogtam az óvóbácsi tippel, de annyira nagyon nem. Pszichiáter. Jól hangzik. El tudnám képzelni, hogy gyerekekkel beszélget, és segít nekik. Ha előbb rendbe teszi a saját lelki problémáit. Szeretném, hogy helyre álljon az egyensúly a fejében és ne szégyellje magát mindenért.
    - Persze! Menjünk - bólintok azonnal, mikor a sétálást említi. Rendezzük a számlát, majd elhagyjuk az éttermet. Odakint megkapom a kabátját, ami miatt ráfagy az arcomra  a bárgyú mosoly. Egy kicsit elvarázsolva lépkedek mellette, és amikor felnéz az égre, követem a tekintetét.
    - Itt, a város közepén nem lehet látni a csillagokat egyáltalán - ingatom meg a fejem - A szmogfelhő szinte lehetetlenné teszi, hogy észrevegyük őket, amit meg mégis látnánk, azt az épületek takarják ki. És túl világos is van.
    Felsóhajtok, és Damienre nézek. Ő sokkal érdekesebb számomra, mint a szürke nagyvárosi ég. Utóbbival ellentétben, őt el tudnám nézni órákig is, és nem unnám meg. Persze csak barátilag tanulmányoznám a gyönyörű ezüst hegeket az arcán, semmi több.
    - Vidéken mindig sokkal szebb az ég - jegyzem meg egy édes mosollyal.
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Hétf. Nov. 20 2017, 23:10

    To Vitaly
    - Hiszen most ajánlottam fel – mosolygok ismét. S nem erőltetem, ha nem akar.
    Egy pillanatra értetlenül nézek a mosolyra, emlékeztem, hogy fázott, mikor idefelé jöttünk, s nem szeretném, ha fázna, míg sétálunk.
    - Biztos? – Nézek fel. Szemeim élesebbek ugyan, mint az embereké, de korántsem annyira, hogy az egész csillagtérképet lássam. A fény erősebb.
    Visszatekintek Vitalyra. Ahogy ott áll, s rám tekint...
    Mindent érzek belőle, felőle, amit enged érezni...
    - Biztos...? – halkabban kérdezem, s nem tudom, mi üt belém. Odahajolok az ajkaira és megkóstolom. A villámcsapás ismerősen ismeretlen volta vág mellbe, jó értelemben. Évszázadok porába veszett ez az érzet, s most úgy ér el, mintha be akarná pótolni az eltűnt évszázadokat. Miért nem tudtam még magamnak sem bevallani? Még most sem hiszem, hogy megérdemlek egy ilyen tiszta szeretetet, mint az övé. Mégis ajkaira borulok....



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Hétf. Nov. 20 2017, 23:36

    Just Friends
    Csak nézem őt, míg tanulmányozza az eget, kíváncsi vagyok, hogy talál-e valamit. Engem nem érdekel annyira, hogy keresni próbáljam, inkább kihasználom ezt a pár pillanatot, hogy gyönyörködhessek Damienben. Tudom, hogy nem szabad, de túl nehéz lenne ellenállni. Szüntelenül húz felé valami, és akkor is ki akarom használni ezeket az apró alkalmakat, ha egyébként csak barátok vagyunk. Nekem ennyi is pont elég.
    A szemeimbe néz, én pedig elmosolyodok, mint aki nem csinált semmi rosszat, de képtelen vagyok elfordulni. Felteszi nekem ugyanazt a kérdést, mint az előbb, de ezúttal már nem hiszem, hogy a csillagokra érti. Biztos… mintha megkérdőjelezne mindent, és néhány pillanatig ott lóg köztünk a válasz, egészen addig míg közelebb nem hajol hozzám. Annyira hihetetlen a pillanat, hogy eszemben sincs tenni ellene bármit, és talán egyébként sem akarnám megakadályozni. Olyan nagyon szeretném, hogy megtörténjen! Megcsókol, én pedig viszonzom, és néhány édes pillanatig minden annyira tökéletes. De akármilyen szép is ez most, rá kell jönnöm, hogy nem hagyhatom ennyiben. A mellkasára teszem a kezeimet és finoman eltolom magamtól. Most rajtam a sor, hogy bizonytalan legyek.
    - Mit szeretnél tőlem, Damien? Összezavarsz - suttogom felé, kérdőn tanulmányozva a tekintetét. A szívem hevesen ver és minden porcikám közelebb akar kerülni hozzá, de tudom, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Végig arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy barátok legyünk. Floridában visszautasított és hetekig szenvedtem miatta. Ma este egyszer sem említette, hogy meggondolta volna magát. Ha nem beszéljük ezt most meg, lehet, hogy ismét csalódni fogok, nagyobbat, mint legutóbb, és ezt meg kell előznöm. Beszélnünk kell róla.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Kedd Nov. 21 2017, 21:38

    To Vitaly
    Nem érzem, hogy engem nézne, másként érzékelem a tekintetét magamon. Érzem.
    Viszonzást kapok, s az a pillanat mintha örökké tartana. Hogy aztán megbénultan lépjek hátrébb egyet, ahogy a mellkasomra téve kezeit, eltol magától. Érzem a gyengédséget, de attól még szíven üt. Ezt érezhette, mikor én utasítottam vissza. Megérdemlem, hogy elutasít.
    Még bizsereg minden bennem, a bénultság nehezen tudta felülírni. Szedem össze magam. Most nem mehetek el, ha megteszem, olyat teszek, amit ... nem akarok. Nincs hozzá szívem.
    Egy ideig a szemeibe tekintek, aztán a földre sütöm a szemeim. Végül ismét a szemeibe tekintek a válaszom felétől. Mert szeretnék a szemeibe nézni.
    - Nem hiszek abban, hogy járna nekem boldogság – hallgatok, s nem azért, mert nem akarok beszélni. Hanem mert nagyon nehéz róla beszélni. Mégis, talán ideje elengedni mindazt, ami miatt eltorzult a lelkem, hogy aztán a testem is.
    - Mindenki, akit valaha szerettem, meghalt. Megölték. Csak mert nemet mondtam egyszer valakinek – nagyon halk a hangom, s annyira fáj beszélni arról, ami utána jön, hogy ismét lesütöm szemeim.
    - Féltem attól, hogy ha kinyilvánítom az érzelmeim feléd, akkor rád is ez vár. Nem akarlak elveszíteni, Vitaly. Szerelmes vagyok beléd.
    Beszippantom a szám szélét, s mint valami bolond, várom, hogy a semmiből előbukkanjon a rossz végzetem és mindennek vége legyen. Nagyon félve, aggódón mondom ki az utolsó szavakat, mégis átsüt rajtuk annak igazsága s lágysága.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Szer. Nov. 22 2017, 22:50

    Just Friends
    Rossz érzés eltolni magamtól, de muszáj megtennem. Nem folyhatok bele ebbe csak így, azzal mindkettőnknek rosszat teszek. Meg kell beszélnünk, ki mit gondol, mielőtt bajba sodorjuk magunkat a cselekedeteinkkel. Szóval megkérdezem, mit szeretne és türelmesen végighallgatom. Látom a csalódottságot a szemeiben, de tudom, hogy ezt érte is csinálom, ami segít állni a tekintetét.
    Rá akarok szólni, amikor megint azzal nyit, hogy nem érdemli meg, hogy boldog legyen. Ezerszer megmondtam neki, hogy ez butaság, és megint itt tartunk. De visszafogom magam, mert tudom, hogy elrontanám, és inkább hagyom, hogy folytassa. A többit is hallanom kell. Az indoklást. Mindent.
    Összeszorítom az ajkaimat, ahogy lassan kibontakoznak a részletek. Nem tetszik ez az egész, de örülök, hogy most elmondja és megmutathatom neki, hogy nem kell félnie. Tudom, hogy minden igaz, legalább ezen nem kell gondolkodnom, hiszen nem tud hazudni. Az utolsó mondat ezért is taglóz le olyan határozottan. Mintha mellkason vágna valamivel, és ez az ütés lenne a legjobb dolog, ami egész életemben történt. Nagyon erős, megsemmisítő érzés, de amolyan hihetetlenül csodálatos módon. Sokáig nem is találom a szavakat, vörös arccal, meredten bámulok magam elé, és olyan lehetek, mint egy lefagyott robot, ami újraindítja magát. Annyiszor elképzeltem ezt a pillanatot, de sosem hittem el igazán, hogy meg fog történni. Most pedig tessék, itt vagyunk. Ezt fel kell dolgoznom.
    Veszek egy mély levegőt, mikor sikerül magamhoz térnem, és önfeledt, fülig érő mosoly húzódik az arcomra, ahogy kifújom.
    - Miért nem mondtad ezt el nekem már Floridában? Vagy azóta bármikor? Damien, legközelebb ne titkolj el előlem ilyesmit! Nem tudok segíteni megoldani, ha nem mondod el - dorgálom meg, igaz elég komolytalanul, mert végig iszonyat boldogan mosolygok. Nem tehetek róla.
    - Minden rendben lesz, nem kell félned, nem fogok meghalni. Nem kísérthet örökké a múlt. Merned kell szeretni. - adom elő neki újra ugyanazt a maszlagot, amit már annyiszor próbáltam a fejébe rágni. Nagyjából eddig bírom, ezután közelebb lépek, és átkarolom a nyakát. A szemeibe nézek, és ha félre akarna fordulni, magam felé fordítom az arcát.
    - Különben is, én meg merem kockáztatni, hogy valaki meg akarjon ölni, ha cserébe veled lehetek - motyogom az ajkaira, majd bezárom a távolságot magunk között és megcsókolom. Óvatos vagyok, nem rohanom le, még ki kell tapasztalnom, meddig mehetek el. De ha ő is legalább annyira szeretné ezt, mint én, akkor nem lesz baj.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Csüt. Nov. 23 2017, 13:24

    To Vitaly
    Meghallgat, s nem azért, mert köteles. Ezt is csak akkor kaptam meg az utőbbi időben, ha vele voltam. Kimondom, mert ki akarom mondani. Hogy tudja, nem tehet róla, s hogy az  ő érdekében teszem. Azért tettem, hogy éljen.
    Nem válaszol hosszas idő után sem, így tanáncstalan szomorúsággal nézek rá. Nem próbálok kutatni benne, tiszteletben tartva őt. Talán jobb, ha tényleg elküld s sosem fogunk találkozni. Élni fog, s el fog felejteni, s majd idővel rátalál arra, aki mellett tényleg boldog lesz.
    A mosolya teljesen elbűvöl, csak viszonozni tudom, s kíváncsisággal várom válaszát. A mosolya jut el egy ideig hozzám a tekintetével együtt, s csak azután a szavai. Megilletődve mosolyodom el ismét, megértve szavainak értelmét. S azonnal szíven üt a mondata. megtalálta azt, amiért olyanná váltam, hogy végül úgy nézzek ki, ahogy először meglátott.
    Hogy képes ennyire pontosan belém látni, holott még én is csak most látom nem olyan rég mindezt? Mivel földre sütöm tekintetem, karjai érzete s vele együtt illata érint meg, s azután látom őt.
    Nekilódul a szívem, s ahogy arcomra simul a tenyere, versenyre kel arcom pirossága a szívem táncával. Felemelem arcom, behunyva bőrének érintésére, s végre rá merem emelni tekintetem.
    Válaszolnék, de tekintete s közeledése elnémít, jó értelemben. Zsibongani kezd a bőröm alatt minden, ahogy most ő csókol. Kezem derekára siklik, s magamhoz vonom.
    Az aggodalom, hogy királynővel szemben esélyünk sincs, ha valamit el akar érni, most elsöprődik. Nem csak megtalált a boldogság, de be is fogadtam.

    Az időt számolatlanul hagyva csókolom vissza, kezem biztosan fogja őt magamhoz, az sem érdekel, ki lát meg bennünket. Mikor végül kifogyunk a levegőből, válok el ajkaitól. Sóhajom olyan mély, s oly sok terhet dob ki lelkemből, hogy szinte majd elszállok, olyan könnyűnek érzem magam. Felnevetek, ki addig ismert, most nem tudna. Színek, csillogások, csillámok, dallamok színezik, visszatérve hozzám, mik menyasszonyom sírjával szálltak akkor a mélybe.
    - Élni fogsz - megfogom a kezét, ha engedi. - Nem fogom hagyni, hogy bajod essen.
    Annyira zsibong, s mégis teljesebbnek érzem magam, hogy nem tudok azzel az érzéssel mit kezdeni, csak lebegek. Erre megint elnevetem magam, zavart boldogsággal.
    - Még ha jelen pillanatban meg sem tudom mozdítani a lábam sem.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Kedd Nov. 28 2017, 19:35


    Just Friends
    A csók kezdetben óvatos és puhatolózó, de amint magához szorít felbátorodok, és elmélyítem. Az elmúlt időszakban rengeteget álmodtam erről a pillanatról, és alig hiszem el, hogy tényleg megtörténik, de így van. Damien azt mondta, hogy szerelmes belém, most pedig a derekamat fogja és engem csókol. Minden idegszálam bizsereg a boldogságtól, és ha ez egy újabb álom, akkor soha többé nem akarok felébredni.
    Lassan utolérnek minket a fizikai határaink, és muszáj elengednünk egymást, hogy levegőhöz jussunk. Boldogan csillogó tekintettel nézek fel rá, egy pillanat alatt jelenik meg arcomon az újabb mosoly, és teljesen elvarázsolva kapaszkodok tovább a nyakába. Felnevet, olyan önfeledten, ahogy még sosem hallottam nevetni, és minden, amire gondolni tudok abban a pillanatban, hogy nagyon sokszor szeretném még hallani ezt. Megfogja a kezem és beszélni kezd, a szavain csak mosolyogni tudok. Nem is lehetne édesebb. Az utolsó mondaton felkuncogok, nem bírok magammal.
    - Az én lovagom… - vigyorgok rá önfeledten és megszorítom a kezét - Mi lesz most, hogy nem tudsz megmozdulni? A sétáról így le kell tennünk - hajolok közelebb hozzá, arcomon kacér mosollyal. Ott állunk az utca közepén, nem törődve semmivel, és tökéletesnek látom az egészet. Mégis, nem maradhatunk ott a végtelenségig. Szívesen sétálnék tovább vele, de az is megfordul a fejemben, hogy átköltöztethetnénk az estét egyikünk lakására. Attól, hogy Mikhalnál lakom, még megvan a saját kis zugom, ahova örömmel elhívom, ha nem szeretné, hogy hozzá menjünk. De ez is csak egy lehetőség, egy gondolat, amit mielőtt felvetnénk megvárom, hogy mit szól az előbbi kijelentésemhez.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Szer. Nov. 29 2017, 17:50

    To Vitaly
    Önkéntelenül csenek egy csókot ajkairól, mielőtt válaszolnék.
    - Nos, lovag is, lovas nem, inkább ló. Repülünk? – Célzok a pegazus szárnyiamra visszamosolyogva rá.
    Még maradnék, nem foglalkozom azzal, ki lát bennünket és ki nem. Csakhogy, mint mindennek, ennek is elmúlik az a pillanata, hogy tovább hagyjuk. Nem akarok visszamenni semmilyen étterembe, kávézóba, és csillagokat nézegettünk eleget Floridában.
    - Volna kedved feljönni hozzám? Nem szeretném, hogy megfázz – nem ajánlom fel, hogy hazakísérem, valahogy nem igazán éreztem magam túl kényelmesen abban a házban, mintha mindenhol szemek néznének.
    - Kaptam Haruhinától egy nagyon érdekes ízű kávét – ennyit a fantasztikus udvarlási módszereimről. Egyből megbuknak, ha arról van szó, hogy valóban komolyan gondolom.
    Ha beleegyezik, akkor el nem engedve a kezét, elindulunk a lakásom felé. Nem igazán tudom elvenni a tekintete az arcáról, ezért sem siettettem a sétát és az indulást.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Vas. Dec. 03 2017, 18:28

    Just Friends
    Apró villámcsapásként ér az újabb csók, nem számítok rá, és a kellemes meglepetés egészen felvillanyoz. Nagyon - nagyon tetszik, ahogy alakul a helyzet.
    - Majd talán máskor. De ha tényleg nem bánod, egyszer kipróbálnám. Még nem lovagoltam pegazuson - vigyorgok rá önfeledten boldogan, ahogy tovább szorongatom a kezét. Még mindig azon vagyok, hogy feldolgozzam, ami történik, kelleni fog egy kis idő, mire el tudom hinni, hogy ez nem csak a fejemben létezik többé. Ki tudnék ugrani a bőrömből örömömben.
    Végül tényleg felhív magához, ráadásul annyira édesen aggódik miattam, hogy muszáj még szélesebben elmosolyodnom a megjegyzésén.
    - Annyira azért nincs hideg. De nagyon szívesen megyek! - egyezek bele azonnal, mielőtt még meggondolhatná magát. Már látom is magam előtt, ahogy összebújunk egy kanapén…
    - Ha az érdekes finomat jelent, akkor megkóstolom - válok kissé pimasszá, mikor a kávét említi. Játszok vele, képtelen lennék visszafogni magam, és úgy hiszem, hogy nem is kell. Kézen fogva indulunk el az utcán, de a szemem sarkából minden második másodpercben rá pillantok. Olyan gyönyörű és édes, és imádom, mikor ilyen boldog!
    - Most, hogy elrendeztük a fontos dolgokat… Van kedved eljönni velem arra a kisállatos helyre? - szólalok meg néhány lépés múlva - Nem akartalak elhívni az étteremben, mert azt hittem kényelmetlenül érzed magad velem, de most már tudom, hogy nem ciki - magyarázom lelkesen, és megszorítom a kezét - Elmehetnénk valamelyik nap, ha ráérsz - zárom le végül és kíváncsi mosollyal nézek rá, a választ várva. Jobban érezném magam, ha ő is ott lenne, hiszen ő ismeri a tulajt és tudna segíteni. Na meg ezentúl szeretnék sokkal több időt tölteni vele. Kárpótolnia kell az elmúlt hetekért, míg hagyott szenvedni! (Ezt nem úgy értem, hogy haragudnék rá, de azt hiszem, megérdemlem hogy tapadós lehessek egy kis ideig. Be akarok pótolni mindent!)

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Vas. Dec. 03 2017, 19:46

    To Vitaly
    - Akkor majd ideje lesz – nevetek fel ismét. Eddig még sosem nevettem ilyen sokat, ilyen rövid idő alatt.
    Visszafogom a levegőt, ahogy először úgy tűnik, elutasítja a meghívást. Megérteném. Ám a folytatásra újfent elmosolyodom.
    - Ööö... mondhatjuk úgy is – a pimasz nézésével nem tudok betelni. Felengedett és annyira imádnivaló! A játékossága és a gondoskodó törődése az, ami őt csodálatossá teszi. – Finom-finom, ígérem! – nevetek, integetve a szabad kezemmel, a másikkal el nem engedném Vitaly kezét.
    Nem hiszem el, hogy lehetnék ilyen boldog és hogy megérdemlem-e. De látni Vitalyt ilyen felszabadultan boldognak... milyen önző ökör voltam én? Őt féltem és féltettem. Ha miattam esik baja.
    Szinte repül az éjszakában, ezüstszőke haja csodálatosan ragyog, mint csillagok a selyemkék éjszakában. Lejjebb siklik a tekintetem a szemeire, ahogy felém fordulva kérdez.
    - Hogyne, azért is adtam oda – először meglepődök, ahogy magyaráz és elszégyellem magam, közelebb lépek hozzá, kezem a nyakához csúszik fel, odaérintem arcomat hozzá.
    - Annyira kedves vagy, úgy sajnálom. Sosem ciki veled lenni – sóhajtom a nyakába, aztán hátrébb lépek, a tekintetét keresem. – Mehetünk, amikor időd lesz rá. Jövő hét eleje?
    Haladunk tovább a házam felé, amely nincs is messze. A könyvesbolt feletti emeleten lakom, így a bolt melletti ajtót kinyitva jutunk fel. Szerény hajlék, és egy főre részére bőven elég.
    - Szerény hajlék, de érezd otthon magad – engedem előre, miután becsuktam az ajtót.
    Izgulok, sok minden miatt, hiszen ez a hajlék az első, amely engem jellemez. Konkrétan az ürességet és az elhagyatottságot, ám valahogy mégis nyugodt és csendesen ölel körbe.
    A kisméretű konyhán túlhaladva a hálóm felé haladunk, ahol egy kisebb kanapé van, s mindenhol rend.
    - Helyezd magad kényelembe, máris hozom az ígért kávét.
    Az izgalom elég nagy most bennem, hiszen itthon vagyunk és ilyen még sosem volt. Le is esik az egyik csésze, amit előveszek, az alja össze is törik, de annyira izgatott vagyok, hogy nem is tudok rajta mérgelődni, inkább gyorsan kidobom.
    - Ez nem egy megszokott kávé lesz, az elkészítése sem az.
    Senki nem mondaná meg, hogy ez egy tündér lakhelye. Valójában nincs is már varázserőm és már nem kérkedek különcségemmel, mert az sincs.
    A tálcát az asztalra teszem, majd a két, vízzel teli csésze mellé odateszem a kávét és leülök.
    Ránézek Vitalyra, majd felnyitom a kávésdoboz tetejét és leteszem az asztalra.
    Fél másodperc sem telik el, mikor hirtelen két adag barna pötty belepottyan a két-két csészébe és gőzölögni kezd az ital. Forrón, finom, fűszeres illatokkal.
    - Csak utánad – mosolygok Vitalyra várakozón.



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Broadway

    on Csüt. Dec. 07 2017, 04:40

    Just Friends
    Csak meg akartam magyarázni, miért nem hívtam előbb, de magára veszi a megjegyzésemet, és megtorpanunk néhány pillanatra, hogy tisztázzuk ezt. A nyakamhoz fúrja az arcát, és annyira édes, hogy csak mosolyogni tudok rajta. A hajába túrok és magamhoz ölelem pár pillanatra, majd engedem elhúzódni és a szemeibe nézek.
    - Most már tudom. Nincs semmi baj! - mondom neki kedvesen, és megpuszilom az arcát.
    - Menjünk hétfőn! Remélem, nincs még programod… - indulunk tovább, és ezzel le is zárjuk a témát. A kezét nem engedem el séta közben egyszer sem, úgy érzem, ha nem kapaszkodnék belé, elszállnék, mint egy óvatlanul szélnek eresztett lufi.
    Elérünk a házhoz, és felmegyünk a kis lakásba. Az ajtóban leveszem a cipőmet, Damien kabátját és a saját zakómat, úgy lépek beljebb vele.
    - Nekem tetszik. Illik hozzád - jegyzem meg, miután egy kicsit körbe néztem. Átsétálunk az egészen, és a nappali/hálószobában állunk meg végül. Leülök a kanapéra, míg kimegy a kávéért és jobban szétnézek. Mindenhol rend van és tisztaság. Tényleg valami ilyesmit képzeltem el neki. Csörömpölést hallok a konyha felől és felkapom a fejem.
    - Minden rendben? - szólok ki, de nem kelek fel, ha megnyugtató választ kapok. Valószínűleg nem túl nagy a baj.
    Nézem őt, ahogy visszatér, és mindent az asztalra pakol, majd mellém ül. Kíváncsi vagyok a nagy trükkre. Arra számítok, hogy valami bonyolult művelet lesz, de csak leveszi a doboz fedelét, és a kávé azonnal elkészíti magát. Alig kell neki egy pislogásnyi idő. Én azért pislogok még párat a biztonság kedvéért.
    - Ez gyorsan ment. Érdekes - hümmentek, ahogy a két csészét figyelem. Beleszagolok a levegőbe és érzem az erős, telt illatot. Damien biztatására kinyúlok az egyik csészéért, a számhoz emelem, és miután egy kis csalással kihűtöm éppen annyira, hogy ne égesse meg a nyelvem, megkóstolom.
    - Hmm… Igazad volt. Ez tényleg finom - mosolygok a tündéremre, és iszok egy újabb kortyot. Még nem ittam ilyet, de valami hasonlót már kóstoltam, csak most a világért se jut eszembe, mit és mikor. Az íz egyszerre új és ismerős, és hiába nem érdekelt a kávé míg meg nem kóstoltam, már tudom, hogy nekem is szereznem kell ilyet.
    - Mit is mondtál, honnan van? - dőlök Damien oldalának, figyelve, hogy ne lökjem ki a kezéből a saját kávéját. Talán kevésbé feltűnőnek kéne lennem a bújással, de annyit vártam már rá, hogy feleslegesnek érzem az óvatoskodást. És egyébként sem tettem olyan hű de komoly dolgot, csak a vállára hajtottam a fejem. Szerintem ez teljességgel elnézhető.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Broadway

    on Csüt. Dec. 07 2017, 21:59





    Sponsored content

    Re: Broadway


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:56