Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    7th Avenue

    Share

    7th Avenue

    on Pént. Jan. 16 2015, 09:57

    First topic message reminder :

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: 7th Avenue

    on Vas. Május 08 2016, 18:10

    Mikhal - Malcolm apuci - Lucius

    Én ebből az egészből semmit sem értek, azt sem, hogy Mikhal mit keres itt, vagy az apám honnan tudta, hogy én itt leszek, de már nem is kérdezek, mert a döbbent arcokat látva, köztük az enyémet is, olyan, mintha a véletlenek egybeesése lett volna az egész. Azaz senki nem erre számított, nem így, ahogy történt.
    Ahogy én sem arra ami következik. Átrendeződik a terep, és nem elég, hogy egy gyilkosságot már végig néztem, most ott lóg egy nő vagy mit csinál, Mikhal meg azon van, hogy kinyírja.
    Ez teljesen normális dolog köztünk? Magnust erről majd meg kell kérdeznem, mert erről eddig senki nem beszélt, én meg jobb híján kapaszkodom a táblámba és lesek nagyokat.
    -Jaaa, akkor jó.
    Nem tudom, minek örültem volna jobban, ha az apám azt mondja, van testvérem, vagy ennek, hogy nincs. Ahogy Mikhalt nézem, szerintem ő tökéletesen jól helyettesít egy gyereket vagy mit, fattyat, ahogy Dylan fogalmazott.
    Malcolm hangja az, ami meglep, ilyet még sosem hallottam, oké, démonnal sem találkoztam, mert hát mikor? Most meg itt állok, felgyújtok megint magam körül mindent, és azt nézem, hogy mennyire gáz már egy majdnem berendezett műtős asztal. Mégis hogy a jó életbe lehet lelket szerezni egy szikével? Na hogy? Most már engem is érdekel, bár nem vagyok elájulva ettől, eleve kész "asztalt" kap Mikhal, ebben most mi olyan nagy kunszt?
    Miközben azon tűnődök, hogy ez a szikés része annyira sablonosnak mondható, hogy az nekem fáj, közben megpróbálok érthetően felelni a kérdésre is. Nem sikerül, de legalább nekifutottam, de az izgatottságomat elnyomni, no meg az ijedtségemet hát nem olyan egyszerű.
    -Ezt muszáj? Miért jó, ha sikít? Ennek mi értelme van? Oké, azt értem, hogy ő sorozatgyilkos, azt is értem, imád ölni, de ha a lelke kell, most mit pepecsel ennyit? Nem lehet egyszerűbben, vagy ő nem tudja?
    Kedves vagyok, de tényleg nem értem, ahogy a parkban ölt, az könnyen ment, ez meg, mint egy amatőr... itt szórakozik azzal a nővel, holott lelket akarnak szerezni. Nem értem én ezt, inkább az apámra figyelek, aki meg nem oltja a tüzemet, hanem besétál, és elkezd azzal játszadozni.
    Meg kell állapítanom, hogy itt mindenki beteg, lassan én is, és az lesz a furcsa, ha nem lesz valamilyen defektem. Inkább a lánggal foglalkozom, ez a rész tök uncsi, az meg sokkal érdekesebb számomra, és igyekszem átvenni az apámtól, hogy utána "táncoltassam" kicsit, bár ehhez nekem még koncentrálnom kell.
    Persze el is tűnik szerencsétlen, mikor olyan sikolyra figyelek fel, amit még sosem hallottam. Ilyet még a nő sem produkált a parkban. A fenét kell ijesztgetni, most megint felgyújtottam mindent, ez kell?
    Aztán a felkúszó ágakat nézem és vigyorogni kezdek. Most tutira széttépik Mikhalt, tuti, tuti, tuti. És nem. Helyette maszkok jelennek meg, és lehet, én mindig hittem a mesékben, meg a beszélő fákban, de leesik az állam, amikor az megszólal.
    -Ez teljesen normális?
    Hülye kérdés, de kicsúszik belőlem, lévén itt semmi sem normális, de tényleg semmi.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: 7th Avenue

    on Vas. Május 08 2016, 19:49




    A hűséges kutya az elveszett folt

    és ©

    a tiszta kabát



    Érzem ahogy rángatózni kezd, és amint kifordul szú szerint magából, a rajta keletkezett nyíláson, kilóg a gyomra, és pár bél, ahogy azokból csöpög a vér. Aztán A fa mozdul, és a kígyóim, mint a megijedt bárányok szaladnak vissza testembe én meg hátra lépek párat, de a gyökerek elkapnak, és az ágak is felém nyúlnak de mielőtt véglegesen csapdába zárna egy nagyobb kígyó mint páncélként tekeredik testemhez és véd az ágaktól, de közben szabadon mozgok tovább. Ahogy az arcok megjelennek, csak figyelem a fát, és érzem elemel a földtől. Össze húzom a szemöldökömet, és ökölbe szorítom a kezeim, a szikét szorítva. Hallom ahogy a fa levegőt vesz és hirtelen üvölt rám mély hangjával, mint egy gyerekre, ahogy a nő is, és szólal meg végül.

    Csak figyelmesen hallgatom szavait és kék íriszeimet a saját arcképembe fúrok. Mit hitt? Hogy megijedek önmagamtól. Legalább valaki olyan öl meg akit ismerek. Elvigyorodom, és a néma csönd ami beáll közénk, nevetést csal ki belőlem. élesen, hangosan nevetek ahogy egyre rázza a testemet, majd rendezve kicsit magam, szívom be fogaim között a levegőt és mélyen saját arcomba nézek. Csak nézem még pár pillanat elejéig majd lassan kinyitom számat. Hangom, nyugodt, és halk, mégis, parancsoló, és tiszteletet követelő.-Mikhal Zahrkov...Raszputyin.-mondom ki nevemet ahogy kék íriszeimmel nézem az arcokat a fát, és végül újra magammal szemezek.-Egy lélekért jöttem. Hogy bizonyítsak, bármire képes vagyok egy cél érdekében. És nem akadályoz meg egy fa, temérdek felzabált hullával...se önmagammal. -sziszegem, mint a kígyó, és a körém csavarodott, bestia barna színéből, fekete csillogó pikkelyekre vált, szemei, pirosból, zöldé válnak mint mikor én mágiát használok.-Háború küldött. És én vissza is fogok térni azzal a lélekkel....bárhogyan is...-mondom, halkan, és ahogy kimondom a szavakat, a gyökére kisebb kígyók siklanak rá, ahogy körülöttem és a fa körül is megjelennek, és a rám fonódott kígyó, mérete nő, villás nyelvét kidugva szemezik önmagam énével, a kisebb kígyók pedig újra a nő felé indulnak, majd felsiklanak az asztalra, és újra belé másznak.

    A kígyóm, az arc felé indul, szinte bele olvad a fa kérgébe, és egyre zöldebb szemeit csak az arcon tartja és mielőtt a pillanat valóban megtörne, kinyitva száját megvillantva méreg fogait az arcba mélyeszti a fogakat, és hallom a fa üvöltését ahogy a nőjét is, a gyökerek elengednek én meg vissza esek a földre a kígyóm, vissza húzódik. A nő és a fa kapcsolatban állnak talán? keresd a lelket Raszputyin! A kígyóim, a nő sikoltozó, és vonagló kifordult testében keresnek, és találnak is de a hajsza nem akarja kiadni belőle. Malcolm lehet nem is emberi testet adott? Mikhal ne zökkenj ki, ha most elengeded nem hogy elveszíted a saját életedet is elveszted! És nem ezért tepertél ideáig. Persze ez unfer Háború részéről, de most nem fogok neki állni ennek. A kígyóim megtalálva amit keresek, lépek az asztalhoz, és a szikét még mindig a kezemben szorítva mélyebbre vágok. Ki kell vennem! Gyerünk Zharkov! Küzdj! Persze a méreg akkor...nem csak a fára hat...A nő..egyre csak üvölt, és remeg a teste, a szikém nem tud egyenesen haladni, de igyekszem megtartani a precizitást. Kígyóim rá fonódnak, de a remegés legyűrhetetlen, a fa is egyre üvölt, én pedig érzem egyre csak futok ki az időből, a méreg miatt. Meg kell szereznem! Meg kell szereznem amit csak lehet!
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: 7th Avenue

    on Vas. Szept. 18 2016, 09:57




    A démonok porontyai

    és ©

    Malcolm

    Lucius arcát fürkészem, ahogy átveszi tőlem a lángocskát. Koncentrálnia kell még. Ám valami szöget üt a fejemben. Kíváncsi vagyok valamire, de mire megfogalmazódna a kérdés, Lucius összerezzen, tenyeréből eltűnik a láng, s helyette ismét kigyullad minden. Halkan felnevetek, a káosz lelkesen végzi munkáját ebben a pillanatban. Mikhal őrült nevetése egybe olvad a fa és a nő rikoltásával. Szinte fürdök a pillanat gyönyörében, de sajnos most nem engedhetem el magam, nem a szórakozás miatt vagyok itt, még ha ebben a percben úgy is érzem. Van néhány kérdésem a fiam felé és Mikhal felé is akad néhány tervem, amiket még nyélbe akarok ütni. Bár, ha meghal itt és most és az Érzelmek Kivénhedt Boszorkánya megöli, akkor hát úgy kell neki, nem méltó még arra sem, hogy egyáltalán warlockként kezeljem. Elmosolyodok.

    A női test vonaglása és a fájdalomtól eszét vesztett fa korhadni kezd. Gyökerei a kígyó méregtől elernyedve esnek szét, ám a test is, mint valami szárított szőlőszem aszalódik a férfi keze alatt. Lassanként olyan vékonnyá válik, hogy szinte teljes mértékben látszanak a benne izgő-mozgó kígyócskák. Ám valami más is láthatóvá kezd válni. Egy apró, lüktető burok a szapora tempóban lüktető szív egyik kamrájában. Halovány, alig lehet látni, de ahogy Mikhal, úgy a kígyói is rögtön reagálnak.
    Csakhogy van még valami. A szétkorhadó fa kígyó marta maszkja mögött is halványan felfénylik egy ugyanolyan kis burok. Lélekdarabkák volnának? És ha azok, vajon melyik az igazi? Köztudott, a boszorkányok kedvelten darabolják szét a lelküket, a nagyobb mágia hatalom és hosszabb élet reményében. Persze ehhez hatalmas árat is fizetnek, az Érzelmek Boszorkánya mások érzéseit lopva el növelte erejét. Nos lássuk Mikhal, vajon képes leszel elvenni a boszorkány lelkét?
    A nő teste, mint valami márványszobor, hirtelen merevedik meg, szemeit Mikhalra szegezi, majd a torka felé kap, megállítva őt így a további vagdosásban. A csontos, hosszú ujjak belemélyednek a húsba, s a nyelőcsőre próbálnak ráforrni.
    - Ostoba fiú! - sziszegi túlvilági hangon az emberi testnek nevezett roncs, s ekkor a fa ágai újra Mikhal felé veszik útjukat, csakhogy immár a warlock szíve a célpont.

    Lucius vállára teszem a kezem, s aurám finom mozdulattal fonódik bele a lelke mélységeibe.
    - Segítsünk kicsit a barátunknak, Lucius. Pörkölj oda kicsit.
    Ha benne van, segítek számára, hogy a lángok hatalmas erővel induljanak el Mikhalék felé, úgy, hogy a warlock ne, de minden más igen csak kapjon a forró, démoni lángokból.



    Ruha Demon Sons




    Nem veszitek észre, hogy az "emberségünk" egy "isteni" ajándék.
    Egyedül sírsz mellettem, s kérdezel valamit: Miért éltél eddig? Készen állsz a válaszra?
    A válasz: a semmiért, s ezt látod most is.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: 7th Avenue

    on Szer. Szept. 21 2016, 20:42

    Mikhal - Malcolm apuci - Lucius

    Tulajdonképpen nem nagyon izgat, Mikhal mit alkot, a visítás úgy is zavar, miatta a tüzemet is elvesztettem, cserébe adtam lángoló környezetet. Ez megy, ez nagyon megy még mindig, végül a beszélő fára figyelek, aztán Mikhalra, aztán az apámra, és ismét a fára, mert az is ordítani kezd. Nem kerüli el a figyelmemet Mikhal teljes neve... Raszputyin... mekkora mázlista már.
    Amit alkot, nem köt le egészen addig, amíg a kígyóit nem látom, no meg a fa nem akarja megfojtani és hasonló apróságok. Ezt már érdeklődve figyelem, és nem tudom eldönteni, kinek drukkolok. A fának, vagy Mikhalnak. Az a burok jól fest, az tényleg lélek lenne, vagy több? Nem tudom, minden esetre kezd izgalmassá válni a küzdelem amibe apám "rondít" bele.
    Segítsünk Mikhalnak. Én? Pörköljek oda? Nem elég az előző tüzem? Hát nem.
    Mégis hogy pörköljek oda? Simán, tudom, de az nem olyan egyszerű, hacsak... de mégis egyszerű.
    Apámnak fontos Mikhal, akkor nekem is fontos kell, hogy legyen, és ha őt bántják, akkor az olyan, mintha engem bántatnának, arra meg roppant dühös leszek.
    Pillanatok alatt borítom lángba a fát úgy, hogy most még irányítanom sem kell, mintha a tűz is tudná, oda kell mennie, ott kell rombolnia. Na de ha most felgyújtom Mikhalt is... oldja meg.
    -Ereszd el te nyomorult.
    Csúszik ki a számon, aztán azon kezdek gondolkodni, hogy egy fa lehet-e nyomorult? A testtel már rég nem törődöm, az kipurcant, nincs benne semmi látványos, egykor nő volt, de csak volt. Az, hogy most éppen az mozog... hát majd befejezi, ha a fa ég, vele a test is. Vagy nem.
    De ez már nem az én dolgom, most éppen dühös vagyok, és ez bőven elég ahhoz, hogy tápláljam a fekete tüzet simán, megerőltetés nélkül.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: 7th Avenue

    on Csüt. Szept. 22 2016, 18:46




    A hűséges kutya, Az elveszett folt

    és ©

    A tiszta kabát



    A boncasztaltól, messzebb esek, ahogy mérgem a fába jut, fájdalmas, torz, üvöltés távozik a lényből. Végig egy boszorkányt tartott felém. Nem érezhettem. Pedig igenis meg kellett volna éreznem! Megfeszülök, és össze szorítom ajkaimat, majd ahogy mérgem hatni kezd a test aszalódni kezd mint a gyors ütemben foszló halottak. A fa is vele együtt. Halkan kifújom a levegőt, és megpillantom, a dobogó szívet...majd a párját. Várható volt...Kígyóim, mind, a szív felé indulnak, de valami rossz érzés fog el.

    Mire bármit is reagálhatnék, ágak százai rohannak, le majd az egyik erősen torkomba kap, mire kezemmel reflexből bele kapaszkodom, és érzem ahogy bőrömet vágja és vicsorogva, nézek a másik szív felé. Hirtelen indulnak meg felém az ágak, és ugyan olyan hirtelen jelennek meg a fekete lángok, amik újabb üvöltést csikarnak ki a lényből, de nem enged el engem mire lehunyom szemeim és zöld íriszeim leváltják kék szemeim világát. Megemelve egyik kezemet pikkelyes pengéim hirtelen szakítják fel ruhám ujját és vágom a fa szorító ágába, mire az el is enged, de én nem engedem el. Lucius tüze fájdalmasan tépi a szörnyeteget és a banyát. Lógva az ágon nézek fel, látva a dobogó szív darabját, majd másik kezemen is, penge pikkelyeimet a fába vágom, és így kezdek közeledni a fa felé, mire felhúzom magam a vastagabb részre az ágon, és még Lucius táplálkozó tüze sem tántorít el, ami már szinte mindent fel falt a szív körül magát a szívet hagyta. Éget nem is kicsit. Düh van benne...Nem kezdek el ezen gondolkodni, miért is, magam elé tartom kezeim és a tűz lángok közé lépve csak az egyre hevesebben dobogó szívre koncentrálok. Nem bukhatok el! Nem veszthetek már az első próbámon, Háború előtt. Nem teheti ezt velem! Kinyújtom a kezem és a szívre fogok, majd kitépve a szorosan tartott gyökerek közül még testemmel is védve a dobogó lelket, más lehetőséget nem látva lépek le a levegőbe és érkezem le az egyre ordító, fa elé, a vonagló aszalt test mellé, és tompítva érkezésem húzom össze magam mintha macskát fogtam volna. Felnézek a test felé, és apró kígyóim a boszorkány testében össze olvadva eggyé csavarodik rá a szívre mint áldozatára.



    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: 7th Avenue

    on Vas. Nov. 20 2016, 15:32




    A démonok porontyai

    és ©

    Malcolm

    Nevetni van kedvem, ahogy megérzem Lucius dühét, s pláne annak apró forrását, miből táplálkozik a haragja. Nevetni akarok, ám csak egy elégedett mosoly kerül szám szélére. A lángok felfalják a boszorkányt, úgy perzselik, ahogy az egy Warlock tüzétől elvárható. Persze, segítem, de már most érzem, hogy mennyi lehetőség rejtőzik a fiamban. Igen, számtalan lehetőség. És ez büszkeséggel tölt el, magvam erős és biztató jövőt fest. Ugyanakkor valahol aggodalom szökik bele a sötét lelkem mélységeibe. Hisz a világ kegyetlen, és kihasználja a hatalmasok gyengeségeit. De vajon Lucius gyenge? Ugyan. Ettől nem tartok. De fiatal. Még sok tapasztalnivalója van, bár azt már bebizonyította, hogy talpraesett gyermek. Hisz egymaga indult megkeresni engem és nem ostoba, hisz meg is talált. És nem riadt vissza a ténytől sem, hogy kinek a fia. Bár kíváncsi vagyok, pontosan mit is érez ez ügyben, de egyrészt nem akarom feltörni elméjét, hogy ezt megtudjam, a saját szavaiból akarom kitudni. De ez nem az a hely és pillanat. Mikhal zuhanó testére pillantok, ami a boszorkány sikoltó maradványai mellett landol, s mint egy újszülött magzatpózban védelmezi a megszerzett lélekdarabkát. A Boszorkányfa gyökerei Mikhal felé próbálnak kúszni, de még mielőtt elérnék, Lucius lángjai hamuvá égetik, szertefoszlanak. A maszkok, az érzelmek görcsös utánzatai lassan olvadnak le a fa törzséről. Maga a fa is lassú, kínok közti gyötrelmekkel kerül szembe, halk nyöszörgéssé válnak rikoltásai, ám a tűz kíméletlenül kergeti a pokol mélyére. Égett hús és faszén füstje száll fel a levegőbe. Finoman húzom vissza Lucius energiáit, s a láng vihar egyre inkább alábbhagy, a tűz mohón falja ugyan a maradékot, de újabb erős tűz erősítés már nem érkezik. Ellépek fiamtól, s Mikhal testéhez sétálok, mintha csak a legtermészetesebb környezetben lennénk. Először nem felé, hanem a kígyókra pillantok, akik a lélekdarabot szinte remegve őrzik egymásba tekeredve. Még szélesebb lesz mosolyom, s kinyújtom a kígyók felé a kezem, amire engedelmesen, felém kúsznak, s a lélekdarabot a tenyerembe kúszva átadják. Közben letérdelek Mikhal mellé, s fejére teszem tenyeremet. A kígyók visszakúsznak a testébe, s mély basszusom szinte vidáman hangzik fel.
    - Nos, Boszorkánymester, remekül teljesítetted az első feladatot. Nem okoztál csalódást. - felállok. - Életben vagy, ráadásul a lélekszilánkok is megvannak. Kelj fel!
    Mikor feltápászkodik, átnyújtom neki a kezemben tartott lélekdarabot.
    - A következő lépcsőfokhoz elengedhetetlen lesz e két lélekdarab. Azt akarom, hogy mire újra találkozunk, fejtsd meg, mely lélekdarab a valódi, amelyben a Boszorkány mágia magvát őrzi. Mindkettőre vigyázz! Remek munkát végeztél. - megveregetem kormos, mocsoktól piszkos vállát.
    Lucius felé pillantok, bár ha közben csatlakozott hozzánk, (amit nem kétlek) mosolyogva biccentek.
    - Ideje itt hagyni ezt a szép kis helyet. - felkacagok, majd mindkét fiú vállát megfogva a teleportálás könnyed trükkjével kerülünk hirtelen egy kihalt mélygarázs rosszul megvilágított lépcsőházába. Mielőtt nagyon kérdezősködni kezdenének, kivezetem őket a mélygarázs tágas placcára, ahol csupán egy darab limuzin áll. amint felbukkanunk, a sofőr kiszáll, majd segítségemmel betessékeljük a két fiút. Beszállok utánuk. A kocsiban étel és ital is van, ha bármelyikre igény tartanának.
    - Nos, a következő a helyzet. Mivel eseménydús napunk volt, a továbbiakban az izgalmakat a holnapnak szenteljük. Mindkettőtöket haza furikázunk, Mikh, téged az otthonodba, Lucius, téged a warlock központba. Tessék - kiveszek a zsebemből egy-egy papírfecnit. - Telefonszám, ha kellenék. Modern korban élünk nem igaz? - gúnyosan felnevetek. - Ha volna még kérdésetek, akkor azt még most tegyétek fel, vagy a legközelebbi találkozásunkig tartogassátok. Mindenesetre most már figyelemmel foglak kísérni benneteket. - széles mosollyal nézek végig rajtuk. A jövő rejtélyes, de e két fiú lüktető káosz magva érdekessé tehet mindent. Még számomra is...

    ((És én itt le is zárnám a dolgokat, részemről köszönöm szépen, és várom a legközelebbi találkozást! Wink ))

    Ruha Demon Sons




    Nem veszitek észre, hogy az "emberségünk" egy "isteni" ajándék.
    Egyedül sírsz mellettem, s kérdezel valamit: Miért éltél eddig? Készen állsz a válaszra?
    A válasz: a semmiért, s ezt látod most is.

    Re: 7th Avenue

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:14


    Sponsored content

    Re: 7th Avenue


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:43